Pasik kontra kagylók, avagy éljen a portugál tengerpart!

Csütörtök hajnalban nekiveselkedtünk a nagy útnak Bootékkal. Természetesen totál szervezetlenség: normál méretű taxi jelent meg ½ 6-kor a Grove House előtt. Besuvasztottuk a csomagjainkat, hátra a három gyereket, baloldali anyósülésen Samanthával. Richarddal egy másik autót hívtunk, és abban távoztunk Hounslow negyedéből. Persze végig stresszeltek, hogy nem érünk ki időben a Gatwickre. Én teljesen relaxált voltam, mert tudtam, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
A mi sofőrünk koszovói volt. Elmesélte, hogy 20 éve érkezett Londonba, és aznap kezdett el dolgozni, amikor Diana hercegnő meghalt. Előbbihez képest rémes akcentusa volt. Viszont ő volt az első, aki felismerte az én jó kis magyar tájszólásomat!!!:)
½ 7-kor kidobott minket a két taxis. Két tolókocsival hurcolkodtunk. Úgy néztünk ki, mint akik disszidálni készülnek Portugáliába. A becsekkolásnál szokásos: egy „lelkes” indiai reptéri alkalmazott közölte, hogy nekem vízum szükségeltetik. Mondtuk Richarddal, hogy az elég érdekes, mert magyarország az EU tagja... Így elhagyhattam Britániát... (Sajnos a legtöbb embernek még mindig gőze nincs, hol van Hungária. Ez elég szomorú. - a szerk.)
A biztonsági kapunál Xanthe átrohant az anyja után, úgyhogy az egyből besípolt. Persze végignyűglődte az egész utat, amíg elsétáltunk a beszálló kapuig. Nem volt hajlandó fogni a kezemet. Így „sajnos” mindkét Boote lány a szülőkön lógott. Maradt nekem Thali, aki velem együtt be volt lazulva. Ő az, akit senki és semmi nem zavarhat meg evés közben. Nyugodtan megtömtem a reggeli tápszeradagjával.

A repülőút rövid volt. Mindössze 2 óra 10 perc. Viszont ¾ óra késéssel szálltunk fel, mert a gép lekéste a neki szánt időpontot, így meg kellett várni, amíg ismét szabaddá válik a légifolyosó. Egy Monarch nevű cheapo flighttal mentünk. Ez egyenrangú az Easy Jettel és a Wizzairrel. Ahhoz képet viszont kényelmesek voltak az ülések. Bár lehet, hogy csak azért, mert Richard több mint 2 méteres magassága miatt a nagyobb lábhellyel rendelkező ülések lettek lefoglalva.

Hála a jó égnek Chiara és Xanthe az anyjuk mellett akartak ülni. Thali pedig az apja ölébe került. Richard naívan azt hitte, hogy majd ő újságot olvas. Thali persze 2 másodpercen belül széttépte a sportoldalt. Richard közölte velem, hogy Thali kimerítő gyermek. Én meg mosolyogtam a legyantázott bajszom alatt magamban. Gondoltam – fingod nincs a gyerekeidről, látszik, milyen „sok” időt töltesz el velük... Aztán megkérdezte Thalit, nem-e lehetne, hogy csak simán ül, és úgy marad. Hát persze! Egy 9 hónapos kiscsaj, aki kezdi felfedezni a nagyvilágot, majd biztos vigyázzban ülve nézelődik élete első repülőútján.

Landoltunk. Egy kedves portugál emberke várt minket BOOTE táblával. Teljesen jól fel volt szerelkezve, nem úgy, mint a fentebb említett két taxis. Kisbusszal jött (ami azért volt vicces, mert előtte poénkodtam Samanthának, vajon felkészült-e ránk az ürge egy kisbusszal:), amiben 3 db beszerelhető gyerekülés volt.
Ahogy elhagytuk a légkondicionált repteret, kilépéskor megcsapott a 100%-os páratartalom és a 35 fokos hőség. De nem érdekelt. Mindenhol pálmafák, ragyogó napsütés és vidám emberek voltak.
Mire a busszal megérkeztünk Quinta do Lagoba, már mindenki lezuhanyzott a saját izzadtságában.

A villánkat du. 3 órára ígérték, így hát addig elmentünk a Monte Da Quinta Resorthoz tartozó Clubba. Ez egy nagyon menő medencés-napozós-báros része a szálloda- és villakomplexumnak. A mi villánk pedig kb. 2 perc sétányira van ettől.
Samantha képes volt Thalit étel és víz!!! nélkül elvinni. A villánkat persze nem vehettük át 3-kor, csak a hivatalos 4.30.-as időpontkor. A klub kijáratánál vártuk az ürgét a furgonnal (tudjátok, az a kis nyitott benzin nélkül működő kocsi, amikkel a golfpályákon mászkálnak), de nem jött. Samantha hisztizett, a gyerekek éhesek és szomjasak voltak. Thalinak már rég etetési ideje volt, és a repülőút óta egy kortyot sem ivott. Végül elindultunk gyalog - Richard rábeszélte Samanthát. Gondoltam rá, hogy megkérdezem a pasit, mi a titok. Taníts Mester! Hiszen Samantha az, aki egyszerűen képtelen jól érezni és elengedni magát.
Amikor megérkeztünk a villához, nem bírtam ki, hogy ne szóljak be, hogy annyira közel van, hogy amennyit várakoztunk, azóta háromszor oda-vissza megjártuk volna. Közben pedig azon merengtem, be kéne nevezzem a Boote gyerekeket egy Survivor Showba (túlélő show). Ki bírja tovább étlen-szomjan? Szerintem simán megnyernék a fődíjat!

Hát Gyerekek, a ház leírhatatlanul gyönyörű. Ahogy beléptem, szó szerint elállt a lélegzetem. Óriási tér, a londoni Grove House ideiglenes otthonom kb. 3x-osa. Fentről nyüzsgést hallottam. Azt gondoltam, a másik család, akikkel osztozunk a villán. De csak a takker nénik voltak. Izgalmamban elkezdtem angolul magyarázni az egyiknek. Aztán szegény közölte, hogy: No comprende. Mire rájöttem, hogy talán nem kéne elvárni, hogy még angolul is folyékonyan nyomja.
Boote-ék körbeszaladtak, és közölték, hogy az alsó szinti szoba az enyém. Rettentően „sajnáltam” a dolgot. Ők a három flúgos kiscsajjal a fenti szobákban, én pedig egymagam az alsó szinten, ahol a konyha, étkező, TV szoba és nappali van.
Minden szoba kétágyas, saját fürdőszobával. De nem ám akármilyen! Minőségre kb. egy 5 csillagos szállodáéhoz hasonlítsátok. Van egy hatalmas kertünk is medencével.

A londoni nannyktől - akikkel a playdate-eken (játszós találka, Chiara osztálytársaival és azok dadáival) bratyizok - mindenféle rémtörténetet meghallgattam a családaikkal eltöltött közös nyaralásokról. Hát ebből eddig szerencsére semmi nem igazolódott be.
Drágáim, itt nincs 24 órás gyermekfelügyelés részemről! A lányok keményen dolgoztatják anyucit és apucit, ami részükről jogos. Annyira izgatottak, hogy végre együtt lehetnek velük. Így én általában le vagyok tojva, és vagy a medence szélén ücsörgök, vagy napozok, vagy Thali van az ölemben. Ezenkívül meg kell tömjem őket kajával, és kész. Na jó, Xantheval továbbra is küzdünk Klotyómanó (emlékeztek a Ni csak ki beszélre? Abban képzelt egy gonosz manót a kisfiú a WC helyére, akit Klotyómanónak nevezett.) ügyileg. Mosgatógép itt is van, a mosást - csakúgy mint otthon - az anyuka csinálja. Ja, bocsánat,! A fürdetés még az én dolgom. Dehát ezeket már kirázom a kisujjamból.
Nincs rohanás, mint otthon, hogy most suliba kell menni, vagy playdate-re kell menni. Mindenre tengernyi idő van! Mire ½ 8-kor kezdek, a gyerekek már fel vannak öltöztetve, nekem csak eléjük kell tolnom a reggelit. Aztán általában klubozás a program, a délutánokat pedig a villában töltjük.

Szombaton csajos napot tartottunk kettesben Thalival (a szülők elmentek barátlátogatóba a gyerekekkel). Igen, szombaton is melózok és jövő szombaton is. Sajnos Samanthának eszébe jutott a július 8-9-ei szabim. Mégsem olyan lökött. Sebaj:)

Délelőtt pancsiztunk a minimedencében. Sikerült fordítva ráadnom a kalapját. Ki igazodik ki ezeken a hülye divatos gyereksapkákon??? Ahhoz képest elég jól bírta a vakon úszást a gyermek. Majd hazamentünk, és elkezdtem ebédet gyártani. Közben hallgathattam Thalia Boote Live Performance Showját dolby surround systemben. A nagy térben klasszul visszhangzott a hisztéria. Ugyanis amint leteszem, üvölt. Már immunis vagyok rá.
Úgy aludt el, hogy Republic dalokat énekeltem, közben pedig körkörösen simiztem a pocakját. Még kicsit szokatlanul érzi magát az új helyen, és nem volt szívem sírva otthagyni. Kb. 5 percen belül elszenderedett.

Mivel pihiidőm volt, kifeküdtem napozni. Épp bekómáltam, amikor a bokorból előugrott egy őslakos. Már kezdtem örülni, hogy elrabol Tarzan, de sajnos csak a kertész volt. Így hát kóma vissza. Arra ébredtem, hogy valaki zörög a konyhában. Gondoltam, biztos áthallatszik a szomszédból, hiszen mindenkitől csak egy sövény választ el. De csak nem hagyott alább a zaj. Frászt kaptam. Benéztem a házba, és kb. 4 takker néni nyüzsgött, majd rám rontott egy faszi is. Én meg ott álltam bikiniben. És ha épp zuhanyzok, akkor is rám nyitnak???

Vacsi készítése előtt eszembe ötlött egy nagyon egyszerű dolog. (Nem is értem, miért nem korábban, már Londonban. - a szerk.) Bevittem Thali játszószőnyegét a konyhába, néhány játékkal. Leültettem. És lőn csoda! Nem üvöltött. Még akkor sem zavartatta magát, amikor ki-be mászkáltam.
Korán megfürdettem és leraktam, mert nyűgös volt, jön a foga. Kicsi vámpír: felül a két szemfog már kibújt, alul pedig kettő középen.
A kisebb hisztiktől eltekintve igazán nem volt fárasztó napom a szombati „melózás”.

És végre elérkeztünk a vasárnaphoz! Ez volt az első szabadnapom. Természetesen egész eddig verőfényes napsütés, egy felhő nélkül. Vasárnap reggelre teljes szürke felhőréteg borított mindent, és csöpögött az eső. De nem zavartattam magam, felkerekedtem. A főhotel elől ingyenes buszjáratok vannak óránként a tengerpartra.

Nem tudom, a portugálok mit neveznek beachnek. Kidobott a busz egy parkolóban, a semmi közepén. Meg akartam kérdezni, hogy ezt komolyan gondolta-e, de tudtam, hogy a sofőr bácsi úgysem beszél angolul. Át kellett gyalogolni egy fából tákolt hídon, ami egy büdi húgyszagú mocsaras rész felett állt. Eszembe jutott a Híd a Kwai folyón című film... Homokdűnék következtek, majd egy kalyiba, ami a „bár” akart lenni. Bementem WC-re. Ez az alagsorban volt található, ahol a rodhadt halmaradékokat tárolták zsákokban. By the way öltöző az egész parton sehol nem volt, zuhanyzó is csak az exkluzív privát szekcióban. Elvégre minek az, jó ha kicsapódik a só a bőrödre:)
Indulás előtt kaptam Richardtól egy kártyát, amit a recepción adtak. Naívan azt hittem, hogy majd felmutatom, és egy jóképű úszómester odakísér valamelyik napozó ágyhoz. Nem így történt. A kártya csak ingyenes parkolásra szolgál, az ágyért és a napernyőért egész napra 25 Eurót kell fizetni. Kiröhögtem az ürgét, és otthagytam. De csak azért voltam ilyen merész, mert felhős volt az idő.

Elkezdtem gyalogolni, hátha a következő bár barátságosabb. A homok mély volt, tele iciri-piciri kagylódarabkákkal, amik csesztették a talpamat. Mintha térdig érő hóban gyalogoltam volna, olyan nehéz volt. Ez volt a pali által említett „20 perc séta”:)
Eldöntöttem, hogy mindezek ellenére azért is jól fogom érezni magamat. Megérkeztem a következő bárhoz. Ugyanolyan szörnyű volt, mint előző testvére. Mivel ebédidő felé járt, gondoltam, beülök. Csillagászati árak vágtak mellbe, így ettem egy szendvicset, tejeskávéval, majd betoltam egy epres Cornettót. A felszolgálók mániás depresszióban szenvedhettek, annyira voltak kedvesek és segítőkészek. Úgy kellett őket levadásszam, az asztaltól felállva. Sebaj. Nem hagytam egy Eurócent borravalót sem:)

Az oda-visszafelé sétálgatás közben kagylókat gyűjtöttem. Ezeket viszem haza Nektek ajándékba. Először kisebbeket találtam: barnákat és feketés-rózsaszínes árnyalatúakat. Majd óriási világosbarnákat. Mindet felvettem, ami tetszett. Egyre nehezebb lett a táskám... Néha láttam egy-egy korallszínű legyező formájú kagylóhéj darabot, de egy sem volt ép és egész. Felvettem két ilyet, és ezeket is a táskám külső zsebébe raktam.
Jött velem szemben egy nő a férjével. Kezében egy egész, gyönyörű legyező formájó kagylóval. Milyen mázlista! - puffogtam magamban. És nem kajtattam tovább eme példány után. Ekkor érkeztem meg a bárba, ahol ebédeltem.
Visszafelé nézegettem a tengert, és gondolkodtam. Majd egyszercsak megláttam Őt: egy ép és egész korallból rózsaszínbe áthajló legyező kagylóhéjat!!! Kisebb hibák voltak rajta, de egészben volt.
És akkor megértettem mindent... A barna és fekete kagylókra azt hittem, hogy elég jók nekem, úgysem találok szebbet. Így mindet felvettem, holott tudtam, hogy nehéz lesz tőlük a táskám. Görcsösen kerestem a korallszínűt, mégsem találtam rá.
Mindezekről az előző párkapcsolataim jutottak eszembe. A dolog felismerése után nyugodtan sétáltam tovább azzal a tudattal, hogy én is meg fogom találni az én „legyező kagylómat”, amikor a legkevésbé keresem. És ugyan lesznek apróbb hibái, mégis tökéletes lesz számomra.

Hadd zárjam most gondolataimat ezzel a metafórával, hiszen annyira szép!:)

Ui1: Képeket végül nem sikerült feltöltenem, pedig direkt leszedtem Nektek a fényképezőmről. Éljen továbbra is a wifi! Bocs Gyerekek, de ez van. Örülök, hogy egyáltalán netezni tudok a hotelből.

Ui2: Mindenki nyaral, vagy megnémultatok? Mostanában egy darab hozzászólást nem kapok! Brühühü:((((