Gyerekszáj, koszos Camden, és egyéb kiborulások

A depressziómnak lőttek, szép az élet:) Kivéve a kimerültségemet.
Kedden hirtelen elpattant egy húúúúúúúúúúúr – ahogy Dolly énekelte anno. Nagy vagányan bevállaltam két egymásutáni egész napra mindhárom kölköt. Samantháék vidékre kellett menjenek házat nézni.
Kedd estére odáig jutottam, hogy mikor Richard hazajött, és megkérdezte, hogy vagyok, kitört belőlem a bőgés. Elkezdtem neki zagyválni, hogy segítség kéne, és hogy vigye fel az emeletre Thalit, mert nem bírom tovább hallgatni a bőgését. Aztán közöltem vele, hogy mégse vigye, mert akkor volt az etetési ideje. Richard csak állt, kamillázott - hiszen köztudott, hogy a pasik nem bírnak az ilyen szitukkal mit kezdeni. És nem is értette, mit mondok, mert bömböltem. Ez van, néha nekem is lehet szar napom... Samantha megértette, és felküldött pihenni. Aztán a fürdetést én fejeztem be.
Később beszéltünk, hogy mi a probléma. Egyszerűen annyi, hogy 3 hónap után jutottam el arra a pontra, hogy borzolja az idegeimet, ha Xanthe és Chiara folyamatosan nemet mondanak, nem hallgatnak rám, szemtelenkednek, stb. Ezen pedig nem lehet változtatni – megszoksz vagy megszöksz. Én a B verziót választom legkésőbb Karácsonykor. Attól függően, mikor költöznek Mucsaröcsögére.

Akartok vicces sztorikat? Sok van, de legyen abból, ami teljesen friss. Ma kétszer is könnyeztem, ám ezúttal nem a sírástól:)

1. Helyszín – Starbucks kávézó klotyója
Xanthe épp könnyített magán, majd kezet mostunk-szárítottunk. Közöltem vele, hogy akkor mehetünk is. Hallom, hogy apró léptekkel csoszog. Lenézek rá, hogy mi a frász van. Okosan elfelejtettem felhúzni a bugyit és a nadrágot:)))

2. Helyszín és időpont szokásos – közös fürdőszobánk Xantheval, jóval lefektetési idő után...
Általában halkan kint nyüszizik, amíg én zuhanyzom. És csak reménykedem benne, hogy nem nyit rám. Ez már egy órával azután van, hogy le lett rakva mindegyik kiscsaj aludni. Tehát este 8 körül.
Egyébként sajnos az a baj, hogy Xanthe fél egyedül a szobájában. Ezt már többször tapasztaltam. Ma például mondta, hogy azért nem mer visszamenni az ágyába, mert felébreszti a Sleeping Beauty (Csipkerózsika), és ő attól fél. Aztán rájöttem, hogy ez az a kicsi lámpa, ami mindig ég az asztalán, úgyhogy Samantha eltávolította.
Szóval témára visszatérve – kiszaladok a fürdőből béna kis rózsás selyemköntösömben – amit egyébként a lányok imádnak rajtam – és megnézem, mi van. Xanthe ott áll Babyvel, a fehér macijával, és közli, hogy klotyóznia kell. Ráültetem a WC-re, majd benyögi, hogy kakilnia is kéne. Ilyenkor az a rendszer, hogy én kivonulok, és magára hagyom. Hiszen őszintén: melyikünk szereti, ha közben őrzik és bámulják? (Portugáliában is szegényem így erőlködött hangosan a medence női mosdójában, és amikor bejött egy-két hölgy, együttérzően néztek rám.) Tehát nyögdécseléshegyek, majd bementem, hogy segítsek eltakarítani a romokat. Először WC papírt használunk, majd Pampers Sensitive (REKLÁM!!!) törlőkendőt a biztonság kedvéért. Xanthe elővigyázatosan közölte velem, hogy ne a WC-be dobjam, hanem a büdi kukába, miután megszárítottam a fenekét:)))

Lehet, hogy ezek most így nem hangzanak hahota alapjaként, de ehhez ott kéne lenni, és látni az egész szitut, meg hallani, ahogy egy 2.5 éves gyerek szájából elhangzik:)

Hétfőn hazafelé menet például Chiarára rájött a vetkőzhetnék. Alapból szeret meztelenkedni a kiscsaj, ki tudja, miért. Bárhol, bármikor bugyira vetkőzik. Sőt, gyakran még az is lekerül.
Szóval már a mi utcánkban voltunk, amikor lesztriptízelte a spagettipántos ruháját derékig – még jó, hogy volt rajta póló. Aztán közölte velem, hogy a „biztonsági ember” azt mondta, hogy nem lehet meztelenkedni. Ez ugye Armando, ami örök félelmetes emlék marad Chiara számára:)))

Kedd este szokás szerint benéztem Xanthe szobájába – tudom, hogy mindig későn alszik el. Látom, üres az ágy. Azt hittem, megint szórakozik. Körbenéztem, gyerek sehol. Majd lekukkantottam a csigalépcső tetejéről, és a legalsó lépcsőfokon ott ült egy kis törpe angyalkás hálóingben, ölében Babyvel. Megkértem, hogy jöjjön fel, és azt mondta, rendben, majd szedte meztelen lábacskáit egy szó nélkül. Ahogy felért, mentegetőzni kezdett, hogy ő csak meg akart nézni lent valamit. Engem pedig majdnem elkapott a röhögőgörcs. Hogy lehetne rá haragudni?:)))

Ezek az esti huncutkodások hiányozni fognak, már látom. Meg ahogy Chiara szorosan átölel, amikor először meglát, és ahol elér, ad egy puszit. Meg ahogy Thali hangosan kacarászik, amikor bohóckodok neki. Ezekre fogok mindig mosolyogva visszaemlékezni...

Ja, egyébként szombat estétől vasárnap hajnalig partiztam Camden Townban. Teljesen vadidegen emberkékkel, akik a f@szbukon szedtek össze. Kellemesen csalódtam bennük!
Az első helyre csak személyivel mehettem volna be. Ehelyett én rendelkeztem egy EU egészségbiztosítási kártyával, aminek felmutatása után a biztonsági csaj kiröhögött:) Megkérdezte, kivel jöttem, és rámutattam a sorban álló két koszos képű indiai fiatalemberre (velük mentem – a szerk.). Beengedtek...
Benyomtunk egy kancsó koktélt, meg egy kör tequilát. Ciderrel kezdtük, ami vicces volt. Én Kopparberget kértem, mert annak vannak a legfinomabb gyümölcsös verziói. A pultos csávó pedig valamiért azt hitte, mindannyian szamócaszörpöt szeretnénk, és a fiúknak is azt adott. Én nem szóltam, utólag derült ki, hogy ők sima cidert szerettek volna:)))
Később áttértünk egy Underground nevű helyre, ami állítólag Camdenben az egyik legmenőbb. Sorba kellett álni, amit eleve nem szeretek. De csak 5 perc volt az egész. Persze az otthoni Morrisonshoz volt hasonló – pincelejárós büdi lebuj. Brit alterzenével. Sebaj. Eltáncolgattunk.
Ezután pát intettem a 4 órás 27-es busznak, és vártam a következőre, ami 4.30.-kor jött... Közben Arun – az egyik pasi, aki elkísért a megállóig – azon pánikolt, tudom-e, hol van a megállóm, vagy csak cammogunk. Közöltem vele, hogy igen, csak cammogunk, és ne arénázzon, hova siet hajnali 4-kor. Megtaláljuk, csak egyenesen kell menni. Nem is értem az ilyen embereket, komolyan:))) Felszálltam a buszra, majd elaludtam, és kipattantak a szemeim egy megállóval ez enyém előtt. Ami egyébként felesleges volt, mert a sofőr amúgy is felkeltett volna. Hiszen az én megállóm, Turnham Green Church után a garázs jön. Ekkor már 5.30. fele járt. Valahogy beizzítottam Boote-ék riasztóját, és ágyba dőltem. Aludtam egészen pontosan 7.30.-ig, amíg a kölykök fel nem keltek. Talán ennek az utóját szívom most...

Vasárnap három hét után találkoztam Ágicával, Tarang is jött, szokásos laza eleganciájával. Hiába, divattervező tanonc, tud öltözködni. Egy nagyon klassz helyre mentünk a Regent Streeten, Oxford Circusnál. A neve: Joe and The Juice. Hangulatos, puha kanapékkal, és iszonyatosan finom juice-okkal. Azt hiszem, oda még visszatérek...
Ágica egyébként most közölte velem e-mailben, hogy szerinte adjak ki a blogomból egy Bridget Jones-féle könyvet. Annyian bíztattok, hogy komolyan gondolkodom a témán hobbi szinten, átírva a kényes részleteket. Mit gondoltok???

Épp kopog az eső a tetőn, és úgy hallatszik, mintha a fejem felett szakadna. Már csak azt várom, mikor csöpög a kezemre, mint Dél-Afrikában. És akkor eljön az igazi holtpont számomra!Emlékeztek? Az volt nálam a vízválasztó, mindenféle szempontól:)

Most pedig betartom újévi fogadalmamat, és lefekszem korán aludni. Ezer éve nem kommenteltetek... Ágica lelkesen behozta az összes elmaradását a bejegyzéseimmel kapcsolatban. Remélem, a többiek is így tesznek, hiszen kötelező olvasmány vagyok:) Csóóóóóóóóók!

Ui: Anyu, Csaba, Nyafi Baba – bocs a könnyekért, de tudjátok, hogy csak a boldogságtól voltak. Sosem gondoltam volna, hogy egy webkamerának ennyire fogok örülni:)