Tiffany magazin különszám 1. rész

Augusztus 11. péntek

Na heló Drágáim!

Gondolom, már izgatottan vártátok a fejleményeket a Latin Szerelővel kapcsolatban. A dolog odáig fajult, hogy tegnap este már randiztunk is. Na de folytassuk csak ott, ahol abbahagytam...

Tehát szerdán még volt egy-két kötözködős beszélgetésünk. De már viccesen:) Aztán okosan, hátulról jövően kipuhatolta, hogy a kölkök az enyéimek-e, egyedülálló vagyok-e, mit csinálok itt, és mikor van a szabadnapom. Észre sem vettem, hogy mindezt kiblhúzta belőlem! Látszik, hogy gyakorlott a témában...

Csütörtök reggel 9-kor megjelentem Xanthéval, még senki nem volt a klubban. Csak én, Thali, Xanthe es Chiara vagyunk ilyen early birdök, vagyis nyaraláshoz képest bazira korán kelők. Kihasználtuk a privát medence előnyeit, majd feltűnt Mr LifeGuard. Közölte, hogy még túl korán van, nincs nyitva a klub, és ilyen kicsi gyereket, mint a Törpe, nem lehet bevinni a nagymedencébe. Én persze megint bevettem, mert olyan mufurcul nézett, és puffogtam egy sort:)
Később szokás szerint akárhányszor elment mellettem, mindig tett valami csípős megjegyzést. Majd összeszedte magát, amíg Xan a medencében pancsolt, én pedig mellette napoztam, és megkérdezte, nincs-e kedvem vasárnap vele tartani egy faroi beachezésben. Dehogynem! Felcsillant a szemem. Hiszen még csak egyszer láttam a tengert!

Na mindezekhez képest csütörtök este már randiztunk... Ugyanis ugyanezen a napon a pihiidőmben még átmentem meginni egy jó kis jegeskávét á lá kedvenc Mixerem, majd mikor végre találtam egy ágyat, rácuppantam, hogy napozhassak. Gyanús volt, félretolva egy darab – általában párban vannak – és még ernyő is irányba volt rakva. (Utólag kiderült, hogy Armando készítette oda nekem. Hát nem cuki?:) Pár perc múlva megjelent egy darab papírkával, amit a kezembe csúsztatott. A neve és a száma volt rajta, majd diszkréten megkért, nyugodtan hívjam, bármit szeretnék. Ezt a boolshitet!!!:-D Megegyeztünk, hogy este levisz a partra. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben! Egy ilyen csupa izom, szexi pasi elhív randizni!!!!!!!!!!!!!!! Ismét csitrinek éreztem magamat:)

Alig vártam, hogy vége legyen a melónak, már írtam is az smst, hányra jöhet értem a villához. Ehhez képest már egy órával korábban ott cövekelt a hotelnél – először ugyanis abban maradtunk, hogy ott találkozunk. De be volt sózva, és nem bírta kivárni:)
Ahogy beültem Armando kocsijába, olyan természetesnek tűnt minden, mintha ezer éve járnánk. Persze azzal indított, fiesztába készülök-e. Mert a kedvenc beach rucim volt rajtam, ami gyönyörű narancs és ciklámen színekben pompázik. Aztán megjegyezte, hogy szép a ruha, de miért ezt vettem fel, mindenki engem fog nézni a parton. Közöltem vele, hogy épp azért! És by the way semmi köze hozzá, nem érdekel, ha nem tetszik neki:)

Ahogy megérkeztünk a partra, bevetettük magunkat a tengerbe. Armando próbált rám vigyázni, óva intett, még a karjába is vett (ahhh, micsoda tömény romantika!), de az óriási hullámok egyike két percen belül beterített. Úgy, hogy szó szerint mindenemben és mindenemen homok lett:)))) Én pánikszerűen kiszaladtam, mert baromira csípte a szememet a sós víz, és az a kevéske szemfesték, amit felnyomtam, végigfolyott a képemen. Kissé Marilyn Mansonosra vettem a stílust... Gyorsan eltüntettem a nyomokat. Még jó, hogy mindig bedobok a táskámba egy piperetükröt! Ő is kijött, és lepihentünk a napozó ágyakra. Beszélgettünk, ökörködtünk, jókat kacarásztam. Úgy éreztem, önmagam lehetek, és őt szórakoztatta, hogy mennyire lökött vagyok.

Armando egy óra múlva összeszedte magát: magához húzott, és összebújva végignéztük a valaha készült legjobb live showt: Sunset by the Portuguese Seaside with a Latin Lover címmel:) Gyönyörű fények voltak! Ahogy lement a nap, az ég rózsaszínes-narancsos színbe ment át, majd vörös lett, és a tenger felett világított a Hold kifli formában.
Ha ezt a pillanatot meg kellett volna állítsuk, vagy kimerevíteni, mint egy filmkockát, úgy éreztem, akármeddig úgy tudnék maradni! Hihetetlen mázlistának tartottam magamat.

Kiderült, hogy Armando a faroi félprofi focicsapatban játszik, a Monte Da Quinta pedig másodállás. Egész jól fizet a futball még ilyen szinten is: 2000 EUR-t kap csak az aranylábaiért havonta... Korábban profiban nyomta, és külföldön is sokat játszott-élt. De valami komoly betegsége lett, amit nem részletezett, én pedig nem akartam faggatózni.
Faroban él, nem messze a tengertől, egy Kika nevű nővel, aki egy négyéves, gyönyörű fekete, mosolygós labrador, huncut szemekkel:)

A leendő portugál szeretőmnek szexi, szálkásan izmos teste van, amit akkor este megcsodálhattam egy szál feszülős fekete fürdőnaciban. Meg is örökítettem naplemente mellett rosszabb napjaimra és öregkoromra. Na meg hogy legyen mit mutogatni az unokáimnak! Vagy lehet, hogy jobb ha nem fedem majd fel nekik a múltamat?
A következő nációk képviselőivel volt már ilyen-olyan románcom: Törökország, Szlovákia, Franciaország, Kamerun, Guatemala, Egyesült Királyság, Irán, Nigéria. Mindenki gondoljon, amit akar. Én most kihasználom, hogy ekkora mákom van – hiszen valljuk be, annyira vártam ettől a nyaralástól egy kis romantikát! - és a mának élek. Nem akarom, hogy az legyen, szokás szerint szétagyalom magamat, úgysem látom többet ezt a palit életemben. Bár Nicolasnál is ezt mondtam hét évvel ezelőtt, és azóta is minden évben találkozunk, amikor kicsiny hazánkban jár...
Nem tudom, ki mit mond, akár törjetek felettem pálcát. Én úgy érzem, hogy a sors most a tenyerén hordoz, és amit ad, azt bizony el kell venni. Vagy felkínálja másnak:)

Ma péntek van, és sajnos bébiszittelek. Így nem lesz randi. Hüpp-hüpp:( Biztos mindenki utálni fog, de úgy döntöttem, felfüggesztem az esti skypelásokat, és a hátralévő estéimet romantikázással szeretném tölteni. Ki tudja, ha visszamegyek Londonba, még hány magányos estém lesz...

Most az ágyamról pötyögök Nektek, közben pedig Armandoval folyamatosan smsezünk. Tegnap azt mondta, hogy ma furcsa lesz találkozni a medencénél, mert eddig csak „customer”, azaz vendég voltam. És ha ilyen afférokba keveredik, ami esetleg még ki is derül, az állásától bizony elbúcsúzhat.
Tényleg fura volt ma így látni. Mint a rossz gyerekek, akiknek van egy közös titkuk:) Elég sokszor odajött hozzám mindenféle baromsággal, igazgatta az ágyamat – foglalkozási ártalom, ezt csinálta a tengerparton is - meg rámolászott körülöttem. Egy középkorú házaspár pedig sokatmondóan nevetgélt mellettem. Senki nem hülye, úgyis levágják, mi van. Huncutul összenéztünk a pasival, majd eloldalgott a dolgára:)

Na, mit szóltok a fentiekhez? Már nem buktatnátok meg flörtölésből, ugye? Fejlődőképes vagyok!!!

Hosszú idő után végre beszéltem a tesómmal. Rájöttem, mennyire hiányzik. Ő az, akivel sírva röhögünk egymás hülye sztorijain.
Viki az, aki mindig megnevettet irónikus megjegyzéseivel, melyeket a nekem udvarló hímekre tesz.
Láttam Évit kamerán keresztül, és olyan volt, mintha mellettem ült volna.
Sajnos nem láttam viszont kicsi keresztfiamat, CHPH-t, és öccsét, CH Juniort. Pedig apukájuk beszerzett egy jó minőségű webkamerát, csak miattam. Dehát ez a wifi teljesen megbízhatatlan. A képeimet sem tudom Veletek itt megosztani, hogy legalább lássátok, hol vagyok:S

Hiányzik az otthon, és nem akarok visszamenni Londonba. Azon merengek, mi lenne, ha itt maradnék, mint a hotel hastáncosnője. Szerda este ugyanis pofátlanul, ingyen végignéztem egy showt.
Szokás szerint bevonultam a kis laptopommal. Láttam, hogy a medence mellett színpadot állítanak fel. Két óra múlva egy klassz duó játszott gitáron és kongadobon táncdalokat. Nagyon hangulatos volt! Majd táncműsor következett, gagyi szamba-hastánc keverékkel. De azért szórakoztató volt, jókat nevettem, a pasi táncos vicces volt.
Szóval más erre asztalt foglalt, meg befizetett vacsorára, én pedig ott ültem egy kisasztalnál premier plánban, és még a pincért is felzavartam az étteremből a bárba, hogy hozzon nekem egy Margaritát:) Ami kissé dión is vágott... Itt nem sajnálják az alkoholt – a szerk.

Amikor ezt elmeséltem Armandonak, közölte, hogy én egy „naughty girl” vagyok, mert mindig áthágom a szabályokat. Ahogy ezt a mellékelt ábra ma is mutatta. Megszárítgattam Xanthét, levettem a fürdőruciját, és óriási törölközőbe csavartam kicsi testét. Amit ő folyamatosan leejtett, Chiara pedig hangosan pánikolt az idétlen rózsaszín úszószemüvegében: „Xanthe meztelen, itt nem lehet meztelenkedni!” Armando a medence túlpartján állt, és nézett minket. Én pedig úgy elkezdtem röhögni, hogy nem bírtam abbahagyni. Próbáltam Xanthéra rángatni a száraz fürdőruhát, ami már kicsit szűk, és mindig elakadt valahol. Ő pedig lefele húzgálta, mert nem akarta felvenni, közben pedig ő is kacarászott. Hát ne tudjátok meg - én már gurultam a röhögéstől, és mindenki minket nézett. No comment:)))

Most épp mogyoróvajas pirítóst eszek, közben pedig Green Super Bockot szürcsölgetek – ami az itteni menő citromos sör. Nagyon fincsi:) Remélem, irigyeltek, és kíváncsian várjátok a folytatást!!!