A mindennapok apró csodái

Sziasztok!

Ugyan eldöntöttem, hogy újévig már nem lesz több bejegyzés, dehát nem bííííííííírom ki!:) Állítólag sokan olvassátok, de akkor is folytatom, ha nem. Rájöttem, hogy szeretek blogolni.

Szóval kb. egy hete történt:a kispesti piacon vettem kenyeret a Lipóti Pékségben. (Ezúton is köszönjék meg nekem a reklámot! - a szerk.) Megkérdezte az eladó, hogy milyen beiglit kérek kóstolóba. Mondtam, hogy diósat. Erre közölte, hogy ő összeállít nekem egy szeretetcsomagot. Legalább ötfélét rakott egy kis tálra, és én kérdeztem, hogy mivel tartozom. Ez volt a cég ajándéka nekem. Nagyon jól esett:)

Másik kis szösszenetem tegnapi: elvittem a csizmámat a Mister Minitbe (ami Zsüli miatt jött szét, mert a lehető legkisebb asztalhoz akart leülni kávézni, ezért beszorult a lábam!). Egy kedves pasi szolgált ki, és kb. egy perc alatt rárakott egy új patentot a csizmám szárára. Majd amikor megkérdeztem, mennyit fizetek, azt mondta, semmit, ez az ő karácsonyi ajándéka. Nem hiszem, hogy neki ebből bármi haszna származik forgalomnövelés szempontjából, hiszen az üzlet nem az övé. Hazafelé beugrottam hozzá egy meggyes és egy túrós rétessel, amit a Lipóti Pékségben vettem:)

Ezeket csak azért írtam le Nektek, mert szerintem ezektől a dolgoktól karácsony a karácsony. Észre kell vennünk ezeket a kis apróságokat, és örülni neki! Azon mélázgattam, vajon eddig miért nem történtek velem ilyen dolgok? Vagy történtek, csak nem tulajdonítottam nekik jelentőséget? Akárhogy is legyen: szerintem ha belül mosolyogsz, és meglátod az emberekben a jót, egyszerűen ezt kapod vissza. Ez a vonzás törvénye:)

Ezúton is kívánok Viki barátnőmnek nagyon sok boldogságot névnapja alkalmából. Kaptam tőle egy egyedi pólót, amin a következő felirat van: Monkeys Love Me. A monkeys-ról asszociáljatok, amire akartok. Nekem nem a kicsikéim jutottak először eszembe, hi-hi:)

Boldog Karit még1x!

Mi a karácsony?

Tegnap voltam Csernus esten a Stefániában. Igen, még tart a szerelem... minden hónap harmadik szerdáján. Ismét megdöbbentem, hogy milyen sok tini volt! Az egyik 17 éves fiú még arra is összeszedte a bátorságát, hogy kiállt az 500 fős közönség elé beszélni a problémáiról. Pedig szegénynek nem volt könnyű. Örülök neki, hogy ezek a fiatalok olvassák a Férfi és Nő című könyveket. Talán mégsincs elveszve a következő generáció, és nem borul fel még jobban a férfiak és nők közötti egyensúly.

Hogy miért hoztam ezt a témát elő,amikor semmi köze Dél-Afrikához? Mert most erről szeretnék írni, és lassan itt a karácsony. Arról merengtem, mit is jelent ez az ünnep. Miért tulajdonítunk akkora jelentőséget az ajándékoknak, és hogy a dekoráció, a kaja, egyszóval minden tökéletes legyen?
Számomra az a karácsony, hogy dec. 9-én ott várt a ferihegyi reptéren Anyu és Csaba. Ugyanúgy, ahogy ott hagytam őket nov. 11-én.
Amikor felugrott Viki barátnőm, és egy hónap után átöleltük egymást.
A sok sms, üzenet, amit kaptam Tőletek, amíg távol voltam.
Ahogy vasárnap délután tesómék betömörültek a szobába nekem szánt kis névnapi meglepijeikkel.
A myngenoegeni hangulatos vacsorák, amelyek a nap szertartásos részévé váltak Debbie-nek és Steve-nek köszönhetően. Akkor is siettünk haza 7 órára, ha szabadnaposok voltunk. Hogy ne maradjunk le a vacsorát követő vicces sztorizgatásról, beszélgetésről.
Számomra az a karácsony, hogy Zsüli tegnap éjjel megjött Skóciából, és Ágica is hamarosan megérkezik Londonból. És végre hónapok eltelte után újra látjuk egymást.
Amikor tegnap megláttam Orsikát, és Kukismanó szivecske formájú arcocskáját.
Ahogy a barátommal hétfő este a Széchenyi Fürdő külső termáljában kucorogtunk. Felnéztünk az égre, és apró hópelyhek hullottak.
Ezeket eddig sosem mondtam ki: hálás vagyok magamnak azért, hogy meghoztam az elmúlt másfél évben olyan döntéseket, amiktől lepadlóztam. Jónéhányan közületek tudja, min mentem keresztül. Munka, magánélet... De ezek a döntések, és ezeknek a mélypontoknak a megélése segített ahhoz, hogy most itt tartok. Egyébként gyanítom, hogy soha nem jutottam volna el például Dél-Afrikába, nem változott volna meg alapjaiban az értékrendem, a hozzáállásom az élethez. Nem lennének terveim, nem állnék meg a saját lábamon.
Tegnap Csabival azon merengtünk a Csernus előadás előtt, hogy szükséges-e megélni a dolgok legmélyét. Ő azt mondta, nem:) Én azt mondom, igen. Ezek a pofonok kellenek ahhoz, hogy utána megrázzuk magunkat, felálljunk, és új fejezetet kezdjünk az életünkben. Másképp nem térünk észhez csipkerózsika álmunkból.
Nálunk nem lesz az idén ajándékozás. Nincs is miből és nem is tartom fontosnak. Már látom magam előtt, ahogy ülünk az asztal körül: anyukám rendezkedik, Csaba félrevonul, és kikeresi a google-ből a különböző népek karácsonyi szokásait. A sógorom elképesztő mennyiségű erőspaprikát szór a halászlébe. Tesóm tömi drága keresztgyermekeimet: Izát és Gerit, holott ötvenszer elmondták, hogy már nem kérnek többet. Iza egy levegővétellel elmeséli az elmúlt napok történteit. Geri csendesen ücsörög, majd amikor mindenki kivonult a konyhából, szép kómotosan belekezd a kis dolgaiba, amiket szeretne velem megosztani.

Csernus azzal búcsúzott el tegnap este, hogy mindenkinek olyan karácsonya lesz, amilyet egész évben csinált magának. Szarul hangzik, vagy nem, ez így van. Én remélem, hogy a Tiétek igazán szeretettel teli lesz.
Arra gondoltam, gyűjtsük össze, írjátok meg ide, hogy számotokra mi a karácsony, illetve mit vártok tőle. Akár név nélkül.

Legyen szép délutánotok! És no para - fogok még szösszenetezni Afrikáról is!

Baby Anthony

Nyomi vasárnap délután van, Emberek... És mivel gőzöm nincs, hogyan folytassam a blogot, elkezdem ismét a legelejéről időrendben. A csatolt képen az első kis makkancs látható, akivel már a reptéren megismerkedtem. Neve Tony, október 15-én született, és akkora, mint az ujjam. Nevét Sue - a rezervátum alapítója - férjéről kapta, aki februárban sajnos eltávozott betegség miatt. Tony az első kismajom a rezervátumban, és nagyon barátságos. Emberi kéz által nevelkedett, mivel túl gyenge volt ahhoz, hogy az igazi mamájára csimpaszkodjon. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem lesz több kicsi selyemmaki - mindegyiket sterilizálják a közeljövőben. Sajnos nem lehet a végtelenségig szaporítani őket - nem lenne helyük. A kocsiban az én ölemben kucorgott, és - ahogy a fenti fotón láthatjátok - rá volt cuppantva egy műszőrre, hogy biztonságban érezze magát. Neki az volt a mesterséges mamája. Még pár napot töltött velünk a myngenoegeni tanyán. Alig vártuk, hogy ránk kerüljön a sor, és foglalkozhassunk vele egy kicsit. Napról-napra játékosabb és bátrabb lett. Vicces volt, ahogy bepózolt, és ugrásra készen állt. A történet keretét az adja, hogy ő volt az utolsó majmocskák egyike is, akit láttam. A reptérre menet ugyanis megálltunk az új, pretoriai tanyán. Tony akkorra már oda volt telepítve két mostohaszülővel (a majmok ugyanis más babáját is gondosan felnevelik, nem taszítják el), Gabbival és Gerryvel. Új, nagy ketrecben hancúrkáztak. És akkor megtörtént az, amit már nem is mertem remélni: bemehettem hozzájuk a ketrecbe. Gabbi nagyon kedves volt, egyből odajött szipákolni. Hagyta magát megsimizni! Gerry, az apuka már aggódóbb volt, szerintem azt hitte, Tonyért jöttem. Egy darabig a hátán hurcolta, és elbújtak a hálórészbe. Majd egyszercsak hopp, mintha rám pottyant volna valami. Megjelent Tony, és rám vetette magát. Annyira megörültem, hogy azt nem lehet leírni:)))) Onnantól kezdve játékszer voltam a számára. Elkezdtem veszettül kattintgatni, de folyton meg akarta enni a fényképezőmet, így homályos, túl közeli képek születtek. Ezek a legjobbak, amiket itt láthattok. De nem bánom, mert a memóriámba örökre lefényképeztem ezeket a pillanatokat:) Pár perc után Gerry is megjelent, és le akarta venni rólam Tonyt, majd a karomon elkezdtek egymással játszani. A végén már Gerry is rám ugrált, csak azt elfelejtette, hogy ő nem pehelysúlyú, úgyhogy néha lepottyant:) A mai nap sztorija legyen ez az édes kismajom. Mindenkinek pihizős, nyugis vasárnapot kívánok:)

Első bejegyzés Magyarországról, valamint az ominózus buli és folyományai

Halihóóóóóóóó Mindenkinek!

Először is, szeretném közzétenni a jóhírt, mely szerint úgy döntöttem, továbbra is életben tartom a blogot. Hiszen még annyi, de annyi mesélnivalóm van! Most már vannak képek is, és ha nem is naponta, de hetente többször teszek majd fel sztorikat, kisebb szösszeneteket, amik még eszembe jutnak. És végre a naplót is fel fogom használni emlékeztetőül:)

Szóval megérkeztem, egyben-épségben, majdnem 27 óra utazás után. Már a johannesburgi reptéren tudtam, hogy súlyos túlsúllyal küszködök - csomagügyileg. De egy kedves-mosolygós fekete fiú mérte le, aki azt mondta, nem gáz. Így a 23 kilós útipoggyászomra 20 kg-t írt, és elnézte, hogy a kézim a megengedett 8 kiló helyett igencsak 9-et nyom. Ezt csak azért említem meg, hogy lássátok, voltak pozitív élményeim is kisebbségi lévén. A repülőn egy benga német mellett ültem, aki nem fért el, ezért engem bökdösött és horkolt a fülembe felváltva. Így kb. 5 perceket aludtam egyszerre...
Ma reggel 1/2 8-kor landoltam Münchenben. Rideg és esős volt minden. De valahogy nem érdekelt. Boldog voltam és valami fura nyugodtság érzés volt bennem. Egyfolytában fülig ért a szám. A reptéren szinte csak üzletembereket láttam. Egy kezemen meg tudtam számolni a nőket. Ez kicsit elgondolkodtatott...
Képzeljétek, vannak ingyenes kávé-tea pultok, és újságsarok a Lufthansa beszálló kapuknál! Teljesen el voltam ájulva. Amikor pedig kiderült, hogy ablak mellett ülök, elfogott az izgatottság. Végre láthattam vattacukor felhőket! Kisgéppel jöttünk, nem volt sok utas. Fiúk - ne kérdezzetek tőlem géptípusokat és számokat! Le van fényképezve Nektek:)
Időben, 12.15.-kor értem Ferihegyre. Pofátlanul jegyzőkönyvet készíttettem az egyik bőröndömről, ami megsérült. Csak éppen Afrika felé, egy hónappal ezelőtt. De én nem vettem észre egészen tegnapelőttig, amikor elkezdtem pakolni. Tudom-tudom: jellemző. Nem kell kommentálni:) Csak szépen fizessen a Lufthansa!
Anyu és Csaba vártak már rám. Mintha csak tegnap búcsúztam volna el tőlük, és álmodtam volna az egész utazást. Most is ez az érzésem. De jó!:)

Tudom, hogy sokáig kussoltam, és ígéretem ellenére nem írtam a blogra, de több sebből vérzett a dolog. Van vicces és szomorú része is. De ma este a vicceshez van kedvem.
Szombaton volt az utolsó szabadnapom, és ekkorra terveztem megosztani Veletek néhány élményt. Ennek címet is adtam: Utolsó bejegyzés Polokwanéből. De ez olyan hullaszagú, nem? Szerintem jobb is, hogy nem így alakult:)
Tehát az ok, amiért ez elmaradt: a péntek esti ultrabrutál megacsajparti. Na meg az olcsó és finom alkohol...
Elég korán nekiindultunk, 1/2 10-re jött értünk Malin (este:). Elfogyasztottuk a maradék alsókategóriás Pick and Pay (ez nálunk kb. a Plusnak vagy a Profinak felel meg) borainkat, ami azért nem kannás vagy tablettás volt, ne ijedjetek meg!:) Utána viccesnek tartottuk azt, hogy sorozatfotózásra állítottuk be a gépeinket, és mint a hülye gyerekek, pózoltunk. Ezekből nekem hála Istennek nincs meg mind, és kérésetek ellenére nem teszek fel erről az estéről egy képet sem. Megsemmisítettem őket, mint a Másnaposok c. filmben:)
Az első hely, ahova mentünk, valami puccos bár volt. Malin egyik haverja tartott szülinapi bulit. Mire odaértünk, már elég lagymatag volt a hangulat, és nem is volt túl sok ember. Koktéllal kezdtünk, amik nagyon csábítóan néztek ki. Aztán letoltunk egy híres-hírhedt blow jobot (az angolul nem tudók kedvéért ez... huh, hogy is írjam szépen... öröm okozása férfiaknak orálisan...). Ehhez az italhoz kézzel nem lehet hozzáérni, csak szájjal lehet letolni. Kétféle csokilikőr, a tetején pedig tejszín. Utána még ittunk springbokkiet, ami egy finom likőr talán áfonyával, de nem mondanám biztosra. Az tuti, hogy lila színe van és nagyon finom:) A koktélokhoz tartozó esernyők ezek után már hajunk díszítő elemeiként szolgáltak. Távoztunk...
A második hely egy hangulatos kis pub volt. Senki nem táncolt, de minket ez nem zavart különösebben. Homályos emlékeim vannak még arról, ahogy Malin haverjaival játszok - valami hülye érmét kellett az asztalról pöccintve pohárba dobni. Ne kérdezzétek, mi értelme van. Egyébként sikerült:) Én jól éreztem magam ott, de továbbálltunk. Jobban mondva szerettünk volna. Mary, a chicagoi lány ugyanis volt olyan ügyes, hogy bezárt engem, Annit és Devont, egy brit csajszit a biztonsági rács mögé. Elcsattant még néhány fotó a benn rekedt emberszabású majmokról, de ekkorra a lányok már szó szerint fetrengtek a röhögéstől. Én nem!!! Bementünk szólni, hogy engedjenek ki, és egy nagydarab fekete biztiboj morogva, de azért kinyitotta nekünk az ajtót:)
A harmadik hely ugyanaz volt, ahol már múltkor jártunk. Szerencsére zárni készültek, így ott már nem ittunk semmit. Kimentünk a parkolóba, ahová valami hülye pasik loholtak utánunk, és fotóztak, mintha celebek lennénk. Nem akarták elhinni, hogy négy különböző országból jöttünk, és kiröhögtek, amiért makirezervátumban dolgozunk. Marhára érdekelt a véleményük... Aki akkora baromságot mond, hogy Svédország Oroszország mellett van, az jobb ha hallgat:) Mary rettentő jó ötletnek tartotta, hogy nyissuk ki Malin terepjárójának hátsó ajtaját, és bemásztunk a raktérbe, ott vártuk. Majd megjelent Malin, a nőrabló, és elporzott velünk haza. Gőzöm nincs, hogy kerültünk ágyba, de állítólag saját lábon.
Ezek után nem meglepő, hogy Devon egyáltalán nem ébredt fel a hajnali 1/2 5-ös etetésre. Engem keltegetett 1/4 8 körül, hogy elaludt, és most mit csináljon. Ott pánikolt az ágy szélén a zebramintás miniruhájában elkenődött partisminkkel, én meg azt sem tudtam, hol vagyok, és miért kelt fel csak azért, hogy ilyen baromságokat kérdezzen.
Délig pihegtem. Az volt a mákom, hogy aznap nem kellett kelljek. Macskajaj ezerrel. A netkávézó pedig kora délután bezár szombaton. Szóval erről ennyit. Szépen elintéztük magunkat...
Most néhányan azt kérdezitek, miért írom ezt ide, talán büszke vagyok rá? Ciki megosztani, stb. Ez is én vagyok, és néha mindenkivel megesik ilyesmi. Egyébként pedig nem kötelező olvasmány a Meli és Dél-Afrika c. remekmű. Húúúúúúúú, most jó kis ellenreklámot csináltam magamnak:)

Most jöjjön pár sor az utolsó napomról. Megcsináltam a hajnali etetést Maryvel. Az ég sajnos nem volt tiszta, ezért nem láttam az utolsó myngenoegeni napfelkeltémet. Körbementem elköszönni a kicsikéktől, és néha rám jött a pityergés. Képtelen voltam felfogni, hogy pár óra és indulnom kell. Akkor éreztem igazán, hogy mennyire a szívemhez nőttek.
Hadd mutassak be közülük most néhányat Nektek. Íme Honey, a kis mókusmajom. Utolsó előtti myngenoegeni napján (ő már Pretoriában lakik egy óriási ketrecben!) bementünk hozzá a ketrecbe Annival. Fél óra izmozás után sikerült közös képet összehoznunk vele, ugyanis állandóan mozgásban van. De imádja a társaságot. Egyáltalán nem karmolászik, sőt: nagyon is puha, szinte emberi mancsocskája van. A bundája pedig hihetetlenül selymes. Ezt akkor tapasztaltam, amikor az arcomhoz bújt:)





Következő természetesen nem is lehetne más, mint szerelmem, Buddy Boy. Alias Buddy, de én mindig csak így hívom:) Igen, jól látjátok, épp kakit készül fogyasztani. Csak erős idegzetűeknek ajánlom!



Honey egyébként a következő pozitúrában szeret bogarakra vadászni:





















Ő pedig az én kicsi babám, Kismit - amikor még nem volt annyira jól a fülecskéjével:



Na Drágáim, mára legyen elég ennyi. Folyt.köv. hamarosan. Mindenki bújjon ágyba!

Mokopane miniszafari és amik múltkor lemaradtak

Drágáim!

Először is köszönöm szépen az újabb bejegyzéseket. Másodszor: ha nem irjátok alá, hacsak nem speciális megszólitás van (lásd Pionyirka - erről tudtam, hogy Lacus hiv igy:), akkor gőzöm nincs, melyikőtök irta. Egyikről pl. csak sejtem, hogy Zsüli. Másiknál csak annyi van aláirva: Krisztián. Jó, de a három közül melyik?:D

Anyukám, ne aggódj, minden oké! A múltkor azt irtad, nagyon büszke vagy rám. És ez a legfontosabb. Remélem, még mindig igy gondolod.

Anett - elmesélted CHPH-nak, hogy milyen világjáró keresztanyja van?

Brigus - készülhetsz egy jó kiadós arckezelésre. Viszont nem kapirgáltam, ellenben más lánytársaimmal a rezervátumban, szóval dicsérj meg!!!

Olyan kiváncsi lennék, hogy hányan olvassátok a blogomat, de tényleg. Tessék megszólalni!:)

És most gyors sztorizás:
Ma reggel 8-kor útra keltünk. Ki akartuk használni Annival a szabadnap minden percét. Elég neccesen indult a dolog. Ugyanis a változatosság kedvéért megint egész éjjel esett, és most napközben sem hagyta abba. Segáz.
Mokopanebe mentünk, ahol van egy állatpark. Óriási, tele zölddel, és az állatoknak gyönyörű tere van. Itt bepótoltuk azt, amit nem láttunk a Krugerben. Volt leopárd, sas, lemúr, mongúz.
A legviccesebb - bánom, hogy nem vettem fel videóra - ahogy egy kecske meglovagolt egy szamarat. Simán ráállt, az meg elindult vele. Felléphetnének vele a cirkuszban:)
És ami számomra elképesztő volt - és a mai nap jóindulatú stressze - testközelből láttam egy oroszlánpárt!!! Utoljára hagytuk őket, mivel a szakadó eső miatt nem voltak hajlandóak előbújni. Malin lezsirozta, hogy a gondozójuk előcsalogassa őket némi hamival. És akkor megindultak felénk. Csak pár centi választott el minket. Most is lúdbőrözök, ha rágondolok. Óriási élmény volt! Mindig is tudtam, hogy az oroszlánok hatalmasak és erősek, de teljesen más volt ennyire közelről. Szinte az arcomban voltak. Persze Malin szokás szerint kisértette a gonoszt - aztán egész délután rajtam röhögött - és odanyújtotta a kezét a nőstény felé. Az meg odakapott a szájával és morgott. Teljesen megrémültem és HP (hülye p*csa) módjára sikontgattam, hogy hagyja már abba. Ha nem is maga miatt, akkor a gondozó miatt, mielőtt néhány ujjával együtt eszik meg a husit. Gyönyörűek voltak és tekintélyt parancsolóak. (újabb lúdbőr - a szerk.)
Ja, egyébként itt is eltévedtünk. Másfél órát zötykölődtünk hülye földutakon - Ace Ventura szafari feeling befigyelt! - ami sáros volt. Néha bele is ragadtunk. Azt hittem, sosem találjuk meg a kijáratot. Már láttam is magam előtt a Fókusz c. műsor szalagcimét: "Horror a mokopanei állatkertben. S. Malin dél-afrikai férfi előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel végzett H. Melindával és S. Annival. Mindezt azért, hogy a természetfotóikat eladhassa a National Geographic magazinnak. A holttestüket feldarabolva találtuk meg."
Utána bekukkantottunk egy plázaszerűségbe. Volt ott kreált műfalu hülye turistáknak, wellness részleg és kaszinó. Nagyon fancy volt, nekem annyira nem jött be. Sebaj, ilyet is kell látni.

A Krugerben egyébként árultak bivaly- és elefántkakát. Erre mondják, hogy a sz*rt is el kell adni? Gondolkodtam rajta, hogy az útról felszedek néhány kupaccal. És amig várok a csatlakozásra hazafelé, eladom a müncheni reptéren mint dél-afrikai szuvenirt. A hülye németek úgyis megvesznek minden sz*rt:)

A munka a rezervátumban egyre nő, ahogy az önkéntesek száma csökken. Sokat talpalunk, de megéri.
Cornelius, a dundi selyemmaki irigylésre méltó cicikkel rendelkezik. Folyton a nyelvét nyújtogatja, ami röhejesen hosszú. Ezzel azt mondja: áj lááááááááááááv júúúúúúúúúú!
Buddyval még mindig nagy szerelemben vagyunk. Minap hagyta magát megcirógatni, pedig amúgy mással harapós. Imádom! Steve tápszerszörnynek hivja. Mindig úgy falja, hogy beteriti vele az egész pofiját. Mint egy kismalac:)

Ja, csak hogy tudjátok, új művésznevet vettem fel: Princess Ace. Ezt Steve öltötte rám. Mert szerinte olyan vicces vagyok, mint Ace Ventura. De mondtam, hogy nem akarom ezt a nevet, mert férfiaknak való. Mire megkérdezte, hogy akkor mi szeretnék lenni. Én meg azt válaszoltam: hercegnő:)

Ah, na jó, nem fárasztalak benneteket tovább. Lassan bezár a netkávézó, és ma végre szeretnénk benyomni egy hőn áhitott csokitortát kávéval.

Ma ennyire futotta. Várom hozzászólásaitokat, ugyanis freemailt továbbra sem tudok olvasni. Kalap sz*r az egész.

Csók és ölelés!

Kruger szafari és egyéb kalamajkák

Na Drágáim, érezzétek magatokat kiváltságosnak! Úgy szöktem be a netkávézóba. Szkippeltem a délelőtti melót, majd valamivel behozom. Asszem, ez egy hajnali etetés lesz. A 3 napos Kruger túra után ugyanis nem kaptam a hétre több szabadnapot. Holnap pedig az oroszlánparkba szeretnék menni, ha megengeditek:)

Bele is vágok a közepébe. Hopp, a naplómat persze ismét otthon felejtettem... Igen, "otthon". De ha meglátjátok majd képeken, biztos azt fogjátok mondani, hogy olyan, mint egy hajléktalanszálló. Nekem viszont most ez az otthonom, és Debbie, Steve, Anni, Mary pedig a családom:) Ma reggel elment két brit leányzó, igy ketten maradtunk Annival, svéd barátosnémmal (Mary adminisztrációs munkát végez). Akivel rendszeresen le"bitch"ezzük egymást. Csipem azt a csajt:D Elvileg szerdán jön egy újabb angol lány. A többiek a pretoriai telepen dolgoznak, ahová nemsokára átköltöznek a majmocskák.

Háááááááááát, a Kruger Park nem volt piskóta! Már első nap majdnem orrszarvútámadás áldozatai lettünk. Megzavartunk egy papát, mamát, és bébijét délutáni sétájukban. Amit persze az autóúton ejtettek meg. Hiába, ez az ő felségterületük, mi pedig a betolakodók. Le is álltunk az autóval. Kb. negyedóra után viszont szerettünk volna továbbmenni. Az orrszarvúk nem annyira akarták ezt, ezért az egyik beállt az út közepére. Elég mérgesen a szemünk közé nézett. Akárhányszor beinditotta Malin, a fuvarosunk a terepjárót, az a vadállat minden egyes alkalommal porzott néhányat a patájával. Kb. fél órán át játszottuk ezt. Nekem pedig újra és újra beragadt magnószalagként peregtek le életem kockái. Nagyon félelmetes volt!
A szállásunk mindkét éjszaka másik kempingben volt, de egy szavam sem lehet. Ne egy balatoni kempinget képzeljetek el! Teljesen kultúrált, és gyönyörűen tiszta volt minden. Még törölközőt is kaptunk, a mosdóban pedig volt kád, és minden zuhanyfülke elkülönitve ajtóval, öltözővel. De ez a tisztaság érvényes minden nyilvános WC-re, bármerre jártam eddig!
Harmadik nap hajnalban - ugyanis 6-kor indulnunk kellett, ha el akartuk kapni az állatokat reggelizés közben - arra mentem ki, hogy a házunk előtt néhány maki kerti partizik. Minket bezzeg nem hivtak meg! Egyáltalán nem zavartatták magukat, hogy a szomszédban grilleznek, sőt!:)
Aznap reggel mégegy vicces majommal összefutottunk. Ahogy leálltunk az autóval, felugrott a motorháztetőre, és rácuppant a szélvédőre. Kiváncsian kukucskált befelé. Pofátlanul ráült a visszapillantóra, és mindenképpen szerette volna közelebbről megtekinteni a műszerfalat is. Amikor látta, hogy Malin nem engedi, az én oldalamon próbálkozott. És a legfurább az volt, hogy egy bébi lógott a pocakján. Szóval biztosan csak valami léha hippimami lehetett. Ugyanis a szoptató nőstények az elsők, akik elbújnak, ha meglátnak minket, ezzel is védve kicsinyeiket.
Utolsó napra maradt mégegy horror sztori. Malin imádja kisérteni a gonoszt. Egy nagy orrszarvúcsorda mellett haladtunk el. Eléggé elbújtak a fák közé, és én mondtam is neki, hogy szerintem hagyni kéne őket. De nem, ő előre-, és hátraevickélt az autóval, hogy minél jobban láthassa az állatokat. Az egyik begurult, és elkezdett keresztben átszaladgálni az úton. Majd amikor Malin ismét elinditotta a motort, az orrszarvúnak elege lett, és felénk vette az irányt. Na - gondoltam magamban - gyorsan papirra vetem a végrendeletemet, hogy aztán nyugodtan távozhassak az örök szafarimezőkre. Malin elkezdett tolatni, az orrszarvú pedig továbbra is tartotta az iramot az út mellett, velünk párhuzamosan. Ja, csakúgy megjegyzem, hogy az orrszarvú 50 km/órás sebességgel tud szaladni. A versenyfutás kb. 50 m-en át tartott, amikor az orrszarvú megállt, és én végre vehettem levegőt is. Valószinűleg csak meg akart minket ijeszteni. Remélem, Malin tanult ebből, bár szerintem ő kimondottan élvezte ezt. Egészen addig, amig egyszer egy orrszarv át nem fúródik a szélvédőjén...
Ebből is látszik, hogy tiszteletben kell tartani őket. Ez nem egy állatkert, hanem az ő majdnem természetes környezetük. Teljesen más volt őket igy szemlélni! Láttunk még rengeteg antilopfélét, zsiráfot, varacskos disznót, vizilót, gyönyörű szines madárkákat, elefántot, bivalyt, zebrát, gnút, hiénát. Oroszlánokat csak messziről.
Egyébként nem tudom, hogy csinálják, hogy pont az alá a fa vagy bokor alá-mellé helyezkednek, ahol a leginkább beleilleszkednek a környezetbe. Igy olykor alig észrevehetőek. Egy délutáni sziesztáját töltő bivaly vagy oroszlán pontosan ugyanúgy néz ki, mint a mellette lévő kő, fa, bokor. Pedig nem hiszem, hogy úgy csinálják, mint mi. Reggelente billegetik magukat a tükör előtt, és megnézik, aznap éppen melyik bokor passzol leginkább a göncükhöz:)
Tehát a Nagy Ötösből (The Big Five) sajnos csak négyet sikerült teljesitenünk: orrszarvú, oroszlán, bivaly, elefánt. Leopárdra nem leltünk:(
Az utak egyébként aszfalttal le vannak fedve, és teljesen simák. Kivéve az ún. "dead road"okat, amelyek földutak. Láttátok az Ace Ventura 2-t, amikor Ace szafarizni megy, és a huppanós úton rángatózik a terepjáróban? Na, nekem megvolt az a feeling is. De szerencsére ritkán. Egyszer eltévedtünk, és az ötezredik kanyar és hullámvasút után (melynek völgyében mindig egy nagy tócsa állt, és beteritett minket) már szivesen megváltam volna a reggelimtől... Ja, és szólnom kell Palik Lacinak is, hogy tekintse semmisnek a Dakar ralis nevezésemet!
Akármilyen veszélyes és kalandos is volt ez a három nap, nem cserélném el ezeket a pillanatokat semmiért. Hogy a legközelebbi alkalommal már ezek is életem "best of" kockái közé tartozzanak:)

Jasmine, a flúgos angol lány továbbállt Thaiföldre. Debbie elmondta nekem, hogy egyik este vacsora után Jasmine sokat mesélt neki az életéről. Kiderült, hogy egy karavánban élt, amiből sosem jöhetett ki. Az anyjáról évek óta nem hallott. Az apja drogfüggő. Van két testvére, de azok sem törődnek vele. Azt is megkérdőjelezem, hogy tudott rendesen iskolába járni. Amikor ezeket meghallottam, nagyon elszégyelltem magam - a többiek helyett is. Mindig gonoszkodtunk és nevettünk a háta mögött. Holott sejthettük volna, hogy nem véletlenül ilyen. Hogy nem vettük észre, hogy ő a maga módján próbált beilleszkedni? Többször felajánlotta, hogy szivesen főzne nekünk, mindig odajött hozzánk beszélgetni. Felmerült bennem a kérdés: miért van az, hogy az elesett állatok iránt különös törődéssel és szeretettel vagyunk, ugyanakkor kirekesztjük azon embertársainkat, akik egy kicsit is mások, mint mi? Vajon ez a természet rendje - mint a vadonban? Nem hiszem. Minket az kell, hogy megkülönböztessen az állatoktól, hogy az ilyen embereket felkaroljuk, és segitünk nekik beilleszkedni. Tudom, hogy már késő, és nincsen mentség a korábbi gonoszkodásainkra. De az utolsó napokban sokkal jobban odafigyeltünk rá: beszélgettünk vele - és most kérlek ne nevessetek! - társasoztunk, és mindig hagytunk neki kaját vacsora után, mert tudtuk, hogy kétszer-háromszor szeret merni a tányérjára. Jasmine továbbutazott Thaiföldre, majd Mexikóba megy árva gyerekeket gondozni. Remélem, sikerül neki. Most már értem, vele miért kellett találkoznom...

És most a makik... Kismit, kicsi babám nagyon elgyengült az esős, hideg napokon. Megviselte kis törékeny testét. A fülén lévő seb viszont elkezdett gyógyulni. Steve két napja injekciózza, igy végre kifakadt neki a seb. És hajlandó enni! Nagyon aggódtam, hogy készül eltávozni az örök vadonba, mert amúgy is öreg szegénykém. Ő a legidősebb maki. Most már úgy szoktunk érintkezni, hogy kicsi karjával átfogja négy ujjamat, a másik kezemmel pedig simizem:) Mindig otthagyok néhány könnycseppet a ketrecénél.
Tegnap bemehettem hozzá fél órára. Teljesen más volt belülről szemlélni a dolgokat, a ketrec másik oldaláról. Úgy éreztem magam, mint Gulliver a liliputiak között. Steve adott néhány undi minikukacot, azzal kellett Kisit megetetnem. Azt mondta, várjak, amig ő lejön hozzám. Ücsörögtem a széken, és kb. 5 perc sem telt bele, amikor megjelent. Nem tudom leirni azt az érzést, amikor pár centire volt tőlem, és a kezemből evett. Hogy a szurizás, betegség, nyűgök ellenére bizalommal van irántam, és beenged az ő kis otthonába. Ezt át kell élni...
Tommy szakitott velem. Ez teljesen elszomoritott, de komolyan! Már a Kruger túra előtti utolsó napon is sivitott rám. Nem tudom, mi lelhette, hova lett a nagy szerelem?
A többiek köszönik, jól vannak, és most már élvezik a napsütést. Olyan furcsa, hogy még csak pár hete vagyok itt, de ezerféle metakommunikációját ismerem a kicsikéknek. Minden hangocska mást jelent. És akkor a testbeszédről még szót sem ejtettem. Sikerült nagyon vicces képeket csinálnom róluk. Elég nehéz, mert folyton mozgásban vannak:)

És most az időjárás... Még mindig vihar van esténként, és szakad az eső fél éjszaka. De reggelre, legkésőbb délelőttre szerencsére kisüt a nap, és meleg lesz.
Kezdem megszokni, hogy vagy áram nincsen, vagy a viz megy el. Tegnap például 12 órán át nem volt áram. Persze Annival én voltam soros a vacsifőzésben. Alig láttuk, mit csinálunk. Egész romantikus volt gyertyafény mellett, amikor tádám: megjött az áram! Gyorsan elvonultam zuhanyozni és hajat mosni. Kb. öt maki pisilt és köpte rám a tápszert aznap, nem birtam volna úgy lefeküdni. Persze csak hideg viz jött, de már nem tudott érdekelni...

Tegnap enyém volt a hajnali etetés Steve-vel. Ahogy készitettük a makiknak a meleg tápszert, egyszercsak odajött hozzám, és adott egy puszit. Ezzel bearanyozta a napomat. Mert akkor már biztos voltam benne, hogy ő is nagyon kedvel engem. Neki és Debbie-nek valamiért nem lehetett gyerekük. Én pedig mindig olyan apukát szerettem volna, mint ő: akire felnézhetek, elmondhatom minden nyűgöm-bajom, megvigasztal, megszerel mindent, és akivel heccelhetjük egymást. Ő az én dél-afrikai pótpapám:)

Már csak 7 napom van hátra. Nagyon szomorú vagyok, és ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nem akarok hazamenni. Végre megtaláltam önmagam, kiegyensúlyozott vagyok. Imádok reggel a rapper bagolyra kelni, aki folyton azt mondja: húhú-huhu-huhu:) Szeretem a madárcsicsergést, és ahogy éjszaka a majmok csivitelnek - holott napnyugtától aludniuk kéne:) Ettől közelebb már nem is lehetnék a természethez!

Most pedig a szerkesztő válaszol a bejegyzésekre:

Lacus - a helyszin Polokwane (azelőtt Pietersburg volt a neve, a foci VB egyik városa!!!), és ettől nem messze van egy kis falu, melynek neve Myngenoegen. Na, itt vagyok én:)
Ja, egyébként elfelejtettem mondani: meghallgattam a Belső Utazás cd-t. Sajnos nem a meditációt tartalmazza, hanem ún. útmutatót a meditáció levezetéséhez. Igy egyedül nem tudom használni. De köszi szépen mindenképpen!

István - sasoljad a rokitanfolyamokat! Ha hazaértem, megkérdezem unokahugomat, kiket-miket ajánl. Ebben ő a profi:) Ja, és persze ne feledd a Morrisonos koktélpartinkat sem!

Anett - képeket sajna nem tudok feltenni. El van dugva a géphez tartozó ház. Gondolom, nem akarják a netkávézóban, hogy mindenféle virusok felkerüljenek egy pendrive-ról. De utólag úgyis tartok élménybeszámolót.

És itt üzenem mindenkinek: elkezdhetitek szervezni a welcome partimat!!! Mert sajna már csak pár napom van vissza. Brü-hü-hü:((((

Emailek, helyes IPR weblapcim, samponreklám

Nem tudom, irtatok-e nekem freemailre. Képtelen vagyok megnyitni, és már nincs is idegem szórakozni vele. Szóval inkább ide kérném az üziket, ha lehet.

Múltkor elirtam az International Primate Rescue honlapját. Helyesen: www.iprescue.org

Ja és hair care-es kollégáim: nyugodtan reklámozhatjátok velem az új Pantene Pro-V-t. Az afrikai viztől ugyanis gyönyörű fényes, dús és hullámos a hajam. 19 éve láttam ilyennek utoljára... Szerintem hiteles reklámarc lennék!

Pusszancs!

Jelentés a túlélő táborból

Sziasztok Drágáim!

Először is: nagyon köszönöm a bejegyzéseket. Már kezdtem azt hinni, hogy senki nem olvassa a blogomat. Na jó, ezt viccnek szántam, hiszen annyira királyul irok:) De tényleg: továbbra is várom a visszajelzéseket! Bevallom, kicsit elpityeredtem magam...

Huh, hol is kezdjem... Mindig annyi mesélnivalóm van! Vezetek naponta naplót, amit persze megint elfelejtettem magammal hozni. Azért próbálom nem kifelejteni a legfontosabb momentumokat.

Egy hete szakad az eső, és nincs több tiz foknál. Ez eléggé megvisel minket, mert a ház mostanra teljesen kihűlt. Komolyan, még kint is melegebb van, holott fúj a szél ezerrel. Mosni persze nem tudunk, mert az esőben nem érdemes kiteregetni. Ilyenkor jön az, hogy többször veszed fel ugyanazt a ruhát. Megjegyzem, egyikőnk sem pakolta túl magát meleg holmival. Ez az időjárás egyébként teljesen abnormális. Itt most van nyár márciusig, és ugyan eső elő szokott fordulni, de ilyen hidegre senki nem emlékszik... A zoknijaim a ház lehető leghülyébb pontjain száradnak. Mint például a tűzhely tetején, amikor este vacsit főzünk:) Ez az egyik ruhadarab, amit nem vagyok hajlandó többször egymásutánban felvenni. Gondolom, sejtitek, mi lehet a másik:)

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy beáztunk: csöpögött a karomra az eső. Egyszerűen nem akartam elhinni. És bevallom, elértem sokadik mélypontomat, amikor azt mondtam magamban: ELÉG!!! Nem csinálom tovább, és hazamegyek.
Aztán kezdődött a szokásos napi menetrend: makietetés. Kimentünk a sárba dagonyázni, és amikor megláttam, hogy reszketnek ezek a kis szerencsétlenek, és milyen örömmel falják a meleg tápszert, elszégyelltem magam. Hogy mennyire önző vagyok, csak a hülye vizes zoknijaimra tudok gondolni - amik száradását végül hajszáritóval gyorsitottam fel - meg hogy még mindig esik az eső. Ezek a kisállatok viszont nem azért vannak itt, mert befizettek egy wellness hétvégére. Hanem azért kerültek ide, mert mi, emberek tönkretesszük az élővilágunkat, a környezetünket. Néhány felelőtlen hülye megvette őket háziállat helyett, majd amikor már nem voltak olyan cukik, örültek, hogy megszabadulnak tőlük.
Rám jutott ezen a napon még két makimegfigyelés egymásutánban, majd a makiedény-mosogatás. Szintén a szakadó esőben - ezt mindig a kertben csináljuk egy nagy bödönben. Persze először ezen is ki voltam akadva. Aztán ahogy elkezdtem mosogatni, azt vettem észre, hogy folynak a könnyeim. Ez most biztos patetikusan hangzik számotokra, de akkor döbbentem rá, mit értett Steve az alatt, hogy egyetlen szabály van: mindig a makik az elsők. A mi kényelmünk és önzőségünk pedig háttérbe kell szoruljon. És ettől a pillanattól kezdve billentem át másik üzemmódba.
Az indulásom előtt valaki, aki közel áll hozzám azt irta: néhány maki gondozásával nem mented meg a világot. Akkor ezen teljesen kiakadtam, és kétségek merültek fel bennem, vajon van-e ennek az egésznek értelme. Most már egyre inkább látom, hogy nem volt igaza. És hogy ez az út engem még nagyon sokmindenre meg fog tanitani...

Az elmúlt napok legnagyobb hire, hogy Honey - a kis mókusmaki - barátságot kötött velem. Szeles napjaink egyikén én voltam nála megfigyelésen. Lejött hozzám kis odújából, majd apró, jéghideg kezecskéjével megfogta az ujjamat, mintha azt akarná mondani: "nézd, ennyire fázom!"
Tegnapra már nagyon reszketett szegénykém. Normális körülmények között egymást melegitik, de neki ugye elment a párocskája pár hónappal ezelőtt. Vacogva ült a házikója mellett, és farkincáját sálként tekerte maga köré. Zuhogott az eső, fújt a szél, én pedig bementem a belső ketrecrészhez, és elkezdtem etetni. Láttam, hogy hozzá se nyúlt a kajájához, tőlem viszont hajlandó volt elfogadni néhány falatot. Végül 2 kukoricadarab, 1 brokkoli, és 3 mogyoró lecsúszott. Én meg ujjongtam:)

Hogy értsétek a ketrecek szerkezetét: két részre vannak osztva. Az egyikben van a kajájuk, az az etető rész, és elszeparálható a másiktól, ami a játszórész. Ha esik az eső, a kicsikék (a selyemmakikat hivom igy - a szerk.) nem jönnek elő. Ezért el kell zárni őket a játszórészbe, és bemenni az etetőbe, majd beléjük szuszakolni némi hamit.
Az elmúlt két napban szinte csak meleg tápszert kaptak, mert az eső minden kajájukat elmosta. Ne aggódjatok, még a hardcore "A" jelzésűeknek sem volt eszében megtámadni minket! Örültek, hogy kapnak enni szegények.

És most jöjjön egy kis humor! Ha akarjátok, ha nem, mesélek nektek a félnótás brit lányról, Jasmine-ról. Már egy csomó sztorim van róla. Próbálom kicsemegézni szürkeállományomból a legjobbakat.
Egyik éjjel félkómásan WC-re indultam. Hozzáérek a kilincshez, ott egy kéz. Megint hozzáérek, hogy meggyőződjek, igaz. Jasmine volt az. Kirohant a WC-re, majd a nappaliba, és vissza. Abban a pillanatban legszivesebben sikitottam és pisiltem volna a pizsamámba egyszerre. De rajtam kivül még hatan voltak a szobában, igy nem tettem. Azt hiszem, leforgathatták volna velem az Ideglelés c. nagysikerű horrorfilm 3.részének legparásabb jelenetét.
Valamelyik vacsora után meg azon mélázott, hogyan éghetne bent a szobában. Ez a mániája! Azzal inditott legelső nap, hogy beüzemelt egy tűzriasztót. Éjjel kb. félpercenként megszólalt, én meg azt hittem, valami madár az. Második este lefekvés előtt sejthetitek, mit csináltam: kivettem az elemeket a riasztóból...
Tudom, hogy szemétség, de már röhögök rajta. Még mindig jobb, mintha idegelném magam. Arról már letettem, hogy normálisan kialszom magam éjszakánként. Mert állandóan barmol valamivel, és zajt csinál. Pedig már befenyitettük, hogy le kell kapcsolnia a lámpát, mert mi aludni szeretnénk. Most elemlámpával nyomja az olvasást, aminek olyan erős a fénye, hogy kb. vallatáson érzed magad. Gill, a skót lány mesélte, hogy egyik éjjel pl. magát fényképezte a telefonnal. Szerintetek ez normális?:S
Ahogy Laci Bá szokta volt mondani: szivesen kettéválasztanám a haját - egy baltával...

Minap nagyon kifogtak rajtam a makik. Shapken és Ginger ketrecében amúgy is állandóan "szakad az eső", magyarul állandóan brunzolnak. Épp én voltam a soros vizcserélésben, amikor Shapken úgy döntött, még egy utolsót belesárgázik az itatójába. Kár, hogy nem a fejemre...
Mentem tovább Bobbyhoz és Girlyhez, erre Bobby nyomott egy gittet fölöttem. Azt hiszem, ez részéről elég egyértelmű jelzés volt, mennyire szeret. Szerencsére gyorsak a reflexeim:)
Az egyik kicsike viszont kicselezett: örömükben gyakran csurgatnak. Van egy, amelyiknek sikerül ezt sugárban kivitelezni, és pár centin múlott, hogy nem a számba spriccelte a kis perverz:) Helyette beteritette a kabátomat...
Szóval vannak vicces történetek nap mint nap. Most több nem nagyon jut eszembe.

Az emberekről: számomra nagyon furcsa, hogy egyáltalán nem látok vegyes párokat. A feka csajoknak nagy a seggük és X lábuk van. Kevés közöttük, aki szép és ad is magára. Viszont marha jó frizurákat tudnak maguknak csinálni! A feka pasik nyüzügék, szerintem nem jól tartják őket:) De a szemük majd kiesik, úgy bámulnak minket, amin mindig röhögnöm kell.
A dél-afrikai lányok, nők különösen szépek. A férfiak napsütötték, nagydarabok és izmosak - ami nekem by the way bejön:)

Nemrég ittam meg életem legeslegfinomabb Lattéjét! Olyan fincsi krém volt rajta, hogy csak na! A kaják is baromi jók. Kedvencem a husival, sajttal töltött palacsinta. Nyamiiiiiiiiiii:)

Hétfőn megyünk a Kruger Parkba, 3 napra. Én, Anni, a svéd csajszi, és két brit lány: Emma és Sophie. Őket csipem, csak jó lenne, ha néha zsebkendőt is használnának. Undinak tartom, hogy két ilyen csinos lány brutál módon szivja az orrát. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy a többi angol is ezt csinálja. Én még egytlenegyszer nem láttam őket orrot fújni, pedig négyszer voltam Londonban...
Imádkozzatok, hogy jó időm legyen jövő héttől! Elvileg nem mondtak esőt. Különben egy darab állatot nem fogunk látni a nemzeti parkban...

Átértékelődtek bennem a dolgok az elmúlt egy hétben. Tegnap például annyira megörültünk Annival a délutáni napütésnek, hogy nekiálltunk táncolni a kertben.
Kétszer elment a viz is, ami itt teljesen megszokott dolog. Sosem gondoltam volna, hogy olyan jól fog esni egy zuhany, mint akkor - legyen az hideg vagy meleg, csak végre viz!!!

A beázásos dolgot egyébként megoldottuk, no para. Két lányzó már elment, igy jelenleg hárman vagyunk a 8 ágyasban. Fura, üres érzés:) Az emeletes ágyak alsó részén alszunk. A másik három lány pedig ideiglenesen átcuccolt a kisebbik, fiúszobába. Ha majd jön esetleg néhány pasi, ráérünk akkor agyalni a többin:)

Ma végre be tudtunk dobni egy adag mosást, ennek is úgy örülök! Kezdtem azon aggódni, hogy úgy megyünk a Krugerbe, mint a hajléktalanok...

Egy kiskacsát elvesztettünk tegnap, Steve elásta a kertben. A mamik teljesen be vannak kattanva. Két nőstény van, és örökké egymás kicsinyeit piszkálják. De hiába, ez a természet rendje. Nem tudjuk őket állandóan szemmel tartani.

Balázs - sajnos nem fogok tudni feltenni képeket, majd utólag megnézed. Netkávézóból ez kivitelezhetetlen.

Csaba - mégegyszer Isten éltessen: a 17-en, ugye?:P

Böbi - sok puszi névnapod alkalmából innen is!

Nővérkém - ne aggódj, már túl vagyok a nehezén:)

Kati - köszi a bókot a blogommal kapcsolatban!

Orsika - Kukis Manó nehogy becsajozzon, mire hazamegyek!

Várom az életjeleket a többiektől is. Mindenkinek csók és ölelés! Hamarosan ismét jelentkezem.

Melinda, the Survivor

Életjel Polokwaneből - második rész

Bocs, csak mindenképp közzé akartam tenni az eddig irottakat. Itt állandóan szarakszik a net. Egyébként egy netkávézóban ülök Polokwane központjában, egy plázában, aminek a neve Savannah.
Péntek este elmentünk a csajokkal bulizni. Itt vacsiztunk egy pubban, nevetséges összegért. Egy pizza ára 43 afrikai Rand. 12 Rand kb. 1 GBP, tehát kb. 300 HUF. A felesek 12 randba kerülnek. Széles a választék és nagyon különlegesek, finomak! Én pl. mentalikőrt ittam csokikrém likőrrel. A pubban csak fekák voltak. Engem ez nem zavart, de őket annál inkább. Láttam, hogy furcsán néznek ránk. Majd mielőtt távoztunk, a taxisunknak beszólt az egyik, és felajánlotta, hogy talán kielégithetné orálisan. Magyarul k*pja be. Jófej, nem? És akkor még a feketék panaszkodnak, hogy ki vannak rekesztve! Szóval a rasszizmus itt is él és virul, kérem szépen. A különbség csak az, hogy itt mi vagyunk a kisebbség.
Továbbmentünk egy másik helyre, amit a fuvarosunk, Malin ajánlott. Ott csak fehérek voltak, az átlagéletkor kb. 18-20:) De látszik, hogy szeretik egymást az emberek. Nem az van, mint nálunk, hogy elmennek bulizni, sz*rrá isszák magukat, aztán agyonverik a haverjukat egy csaj miatt. Ez a bulizás csak olyan szempontból nem volt jó ötlet, hogy egykor feküdtem le, és enyém volt a hajnali etetés...

A brit lány, akit a legelején emlitettem, kiboritó. Szegény nagyon furcsa. Mindenen majrézik, és mostanra elég nehezen tudjuk tolerálni, mivel sokan osztozkodunk egy szobán. Például egyáltalán nem érdekli, hogy mi aludni szeretnénk. Hajnalig égeti a villanyt és olvas. Napközben pedig többször lefekszik aludni. Az anyjáék azt sem tudják, hogy külföldre utazott. Nem tudom, hogy képes magát ellátni. Tegnap este például panaszkodott, hogy nincs tükör. Mert ő a fürdőben nem látja magát, szegény nagyon alacsony. De van egy a szobában is. Amikor bementem vacsi után, ő az ágyon feküdt, és nézegette magát a tükörben. A jó ég tudja, mióta. Majd kiment a fürdőbe, és vagdosott a hajából. Sokszor már nem tudjuk, hogy nevessünk vagy sirjunk rajta. De kezelni sem tudjuk rendesen a hülye helyzeteket.
Például kényszeres evése van. Mindig beosztjuk, mennyi vega és mennyi húsos kaját főzünk éppen aznap este. Ő meg folyton keresi, maradt-e valami, és kieszi a tányérunkból. A csirkebőrt, és csontot is! Amilyen pici, elképesztő, hogy mennyit bir enni! Képes napokig ugyanabban a ruhában lenni. De úgy, hogy abban is alszik. Szóval érdekes. Procteres barátaim, emlékeztek még Petr Fialára? Nahát ez ő női kiadásban!

Nem tudom, mikor jutok megint netközelbe. Lehet, hogy egy hét múlva sem. De sms-eket tudok fogadni. Hm, most azon filózgatok, miről anekdotázgassak még. Valamikor szeretnénk majd elmenni a Kruger Nemzeti Parkba. De az 3 napos túra, úgyhogy összevonjuk a szabadnapjainkat. Ma is az van nekem, 2 jár egy héten.

Tegnap gazoltunk a ketrecek mellett. Vicces volt, ahogy a makik csekkolgatták, elég jól csináljuk-e a dolgot. Annyira aranyos, ahogy jobbra-balra forditgatják a kis fejüket, és kiváncsian néznek, hogy mi a frászt csinálsz:)

Nagyon nincs pénz ebben a rezervátumban. Ez látszik a bútorokon, az ágyakon. Minden elmegy a majmocskák gondozására. Ezért hadd marketingeljek egy kicsit, és ha van kedvetek, időtök, akkor tekintsétek meg az International Primate Rescue honlapját. www.iprescue.org
Vannak képek is, és kis életrajzok minden majomról. Itt lehet adományozni is.

Itt nagy becsben tartják egyébként a vizet. Napi egy zuhanyzás engedélyezett nálunk is, és azt is nagyon be kell osztani. A melegvizet áram szolgáltatja. Az áram pedig gyakran ingadozik. Volt olyan, hogy 16 órára lekapcsolták minden előzetes értesités nélkül. Ilyenkor van egy kis vésztartalék, és amennyire én értettem, ki lehet pumpálni a melegvizet. De ezért is nagyon fontos jól beosztani, és nem pocsékolni. A csapviz egyébként teljesen tiszta és iható. Jobb, mint az ásványviz, amit itt lehet kapni...

Bocs, hogy ezt mondom, de jelenleg nem hiányzik otthonról semmi. Persze ezt nem a családomra és a barátaimra értem! Remélem, hogy megtalálom ezzel az úttal azt, amit mindig is kerestem. És azt is remélem, hogy ti megértitek, miért vágtam ebbe bele.
Mindenkinek csók és ölelés a jelenleg szeles Dél-Afrikából!

Életjel Polokwaneből:) első rész

Halihóóóóóóóóóóóóóó Mindenkinek!

Épségben-szépsgében landoltam nov. 12-én 8 órakor. Sue - a rezervátum vezetője már a reptéren várt. Egy brit lánnyal egyetemben - akiről akkor még nem tudtam, hogy igencsak megkeseriti majd a mindennapjainkat...
Huh, próbálok rövid lenni, de szerintem nem fog menni. Annyi, de annyi mesélnivalóm van!

Első nap megnéztem a pretoriai rezervátumot, ahová majd költözködnek remélhetőleg december végén. Egyelőre úgy néz ki, mint egy hajléktalanszálló:) Onnan elszállitottunk egy kis selyemmakibébit, aki a kezemben elfér, annyira apró. Még négy napig babázhattunk vele, aztán ment a mostohaszüleihez szoktatásra. Imádnivaló!:)

Egész pontosan Myngenoegenben vagyok, Polokwanetől kb. 10 perc autóútra. A semmi közepén, egy tanyán. Olyan, mint egy kis paradicsom. Van egy kacsapár négy kicsikével. Apuci állandóan ki akarja nyirni őket - még nem jöttünk rá, miért.
Sue, a vezető zimbabwei, de már régóta Dél-Afrikában él. És van egy középkorú pár, akik britek: Debbie és Steve. Steve-vel mindig hecceljük egymást, vicces figura. Csipem:) Ők egyébként hosszútávú önkéntesek, kb. egy éve vannak itt. És úgy döntöttek, maradnak is. Steve azelőtt nagygóré volt egy vállalatnál, majd egyik reggel arra érkezett, hogy nem engedték be az irodába. Nem tartottak többé igényt a munkájára... Most nincs egy kanyijuk sem, viszont van valamijük, ami nagyon sokunknak nincs: kiegyensúlyozott, boldog életük.

A szobán mostanra hat nőszeméllyel osztozkodom. Még egy üres ágy van. A szállás ifjúsági all inclusive stilus. Emeletes ágyak, kicsi szekrénnyel. Összesen egy fürdő és WC van. Steve és Debbie egy sátorban laknak a kertben. Sue gyakran utazik. Van egy chicagói lány, Mary. Ő is hosszútávú önkéntes, adminisztrativ munkát végez Sue-nak. A szobalakók: 1 skót, 4 brit, 1 svéd. A kedvencem Anni, a svéd lányzó. Lehet, talán azért, mert ő az egyetlen, aki nem angol ajkú. Ez eleinte rettenetesen zavart. Most már csak nagyon... Kb. a felét nem értem annak, amit hadoválnak a különböző akcentusok miatt. Sokat kérdezek, de egy idő után elfáradok, és ők is elfelejtenek lassan és érthetően artikulálni. Ebből is látszik, hogy a Procternél milyen angolhoz voltam szokva...

Az idő: borzalmas!!! 1-2. nap még hőség volt. Az utóbbi 4 napban pedig vihar, eső és szél, 15 fokkal. Nem hiszem el, hogy fázni jöttem Afrikába! Olyan égszakadások voltak éjjel, hogy azt hittem, ránk szakad a tető! A kerttől két vászonlepel választ el. Ami jó időben még nem zavart, de most kissé szeles. Viszont ahogy bebújunk a takaró alá, jó meleg van, úgyhogy nem gáz. Sokkal inkább zavar, hogy U alakban alszom az ágyon. A matracok sajnos nagyon ócskák és vékonyak. Első 2 napban fájt is a derekam rendesen. Ma például a nyakamat nem tudom jobbra forditani. Legalább változatos:) Tudom-tudom, már mondjátok: mindig elégedetlenkedek...

Most pedig térjünk rá a lényegre, amiért idejöttem. És ezek a rokonaink, a kis makikák. Kb. 40 lehet belőlük. Ezek selyemmakik. Van 3 mókusmaki, és 3 nagyobb termetű majom is. Őket jobb nem buzerálni, mert mindegyiknek van valami lelki baja. Ez most igy hülyén hangzik, de ez van. Ez a rezervátum ezért jött létre. Olyan majmok kerülnek ide, akikkel vagy nagyon rosszul bántak, vagy már nem kellettek a gazdájuknak. Sokan megveszik őket kis háziállatként, majd amikor nem tudják, hogyan bánjanak velük, túladnak rajtuk.
Az egyik selyemmajom, Honey nemrégóta van egyedül. A párocskáját sajnos elveszitette. Azóta be van stresszelve, ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a farka bekunkorodik, és maga alá-köré tekeri. Magyarán szólva bekattant. Igen, ők is képesek rá! Különleges figyelmet igényel.
Papi, az egyik nagytestű majom Magyarországról került ide. A gazdája ütötte-vágta, ezért élete végéig fájdalomcsillapitót kell szedjen, a lábát pedig húzza maga után. Az egyik szemét is elveszitette szegény. El tudjátok képzelni, milyen lelkivilága van annak az embernek, aki ilyet tesz?
Ginger, a másik nagytestű majmocska szintén emberi bántalmazás áldozata: egy karral él...
A selyemmajmocskák legtöbbje cuki. Vannak "A" jelzésűek, ami azt jelenti: agressziv. Most ezt ne úgy képzeljétek el, hogy neked támad. Inkább kiszámithatatlan a viselkedésük. Ettől függetlenül van amelyik kedvelni fog téged, van amelyik nem. Tök mindegy, hogy "A" jelzésű-e:) Ez ugyanúgy működik náluk, mint nálunk, embereknél: vagy szimpi, vagy nem.
Két szerelmem van: Buddy és Tommy. Buddyval első látásra egymásba szerettünk. Ez abban nyilvánul meg, hogy apró cuppogó hangot adnak ki, mint amikor csámcsogunk. És lepisilnek... Buddy első találkozásunkkor meg akarta hágni a kezem. Majd amikor rájött, hogy nem az a fajta léha nő vagyok, nekiesett az egyik fatörzsnek. Végül visszaugrott hozzám a ketrec oldalára, és szájjal segitett magán. Nem látott senki, mégis zavarba jöttem, és eloldalogtam...
Tommy párja, Marvin eleinte nem nézte jó szemmel titkolt afférunkat. Kicsit sipákolt, ha megjelentem, de amint nassit nyújtottam felé, megenyhült. Úgy érzem, ő kicsit inkább félős, mert mindig hátrál, ha a ketrechez érek.
Flea, az egyik kis him ki nem állhat. 2 nappal ezelőtt harci sérülés áldozata lettem. Megkarmolt a kis szemét:)
Amit tudni kell: mindig a tenyeredet érintsd a ketrechez. Igy nem tudnak nagyon megsérteni. Egyébként pedig a macskám karmolása sokkal durvább játékos üzemmódban, szóval nem kell tőlük tartani. Első naptól kezdve a tenyeredből esznek. Kivéve a hardcore "A" jelzésűeket. De ez kiderül hamar, mert ahogy megjelensz a ketrecnél: fül hátracsap, visitó hang, és ez egész pontosan azt jelenti: húzzál el! Valahogy nekik is kommunikálniuk kell:)
Kismit, az egyik idős selyemmaki naponta kétszer igényel nyomizást. Bármeddig tűrné, hogy buzeráld. Majd amikor úgy dönt, hogy nem elég neki, kinyúl apró kis kezével, és nagyon finoman magához húz, átölel. Én ettől nagyon meghatódtam.
Elképesztő, hogy mennyire értelmesek ezek a kismajmok, nem is gondoltam volna! Megjegyzik a hangod, és nagyon éles a látásuk is. Mindenkire emlékeznek.
Minden munkát felváltva végzünk. Van hajnali 4.30.-as etetés. Gyönyörű olyankor az ég, már ezért érdemes felkelni! Egyébként nem gáz, mert heti egyszer kerül rád sor. A nap abból áll, hogy összeállitjuk a kajájukat - gyakran főzni is kell nekik, mosogatunk, rendben tartjuk a helyüket. Minden ki van számolva darabra. Némelyik majom extra vitamint kap, vagy diétázik különböző betegségei, kora miatt.
Ja, és mégegy tévhitet szeretnék eloszlatni: az égadta világon semmilyen betegséget nem kapsz el tőlük. Egyrészt be vannak oltva veszettség ellen, másrészt te vagy az, aki veszélyeztetheted őket. Bármilyen virust elkaphatnak tőled, ha az ő kajájuk készitése közben a szádhoz nyúlsz. Ezért közben mi nem eszünk, nem iszunk. Vagy kezet kell moss. Ha herpeszed volt, vagy náthás vagy, nem is mehetsz makiközelbe. Ők ettől belázasodnak, majd kimúlnak...

Visszaszámlálás vége

Na Drágáim, elröppenek. 15.30.-kor a Lufthansa segítségével. Ha csütörtök, azaz nov. 12. délutánig nem adok valamilyen úton-módon életjelt, kezdhettek aggódni. Na de viccet félretéve: be vagyok sz*rva, remélem, minden rendben lesz. Még sosem repültem tizenórákat:(

Kedden hosszú idő után végre randiztam Laci barátommal. Örülök, hogy végre láttalak! Ha találok olyan "gúlarumot", hozok Neked mindenképpen. Ts, Laci Bá:P

És akkor most hadd köszönjek el mégegyszer azoktól az emberkéktől, akikkel nem sikerült már összefutnom, emailt váltanom, telefonálnom az elmúlt egy hétben.

Évi, VM!

István, Morrisonos koktélparti, ahogy megjöttem. Meg még mi is? Á, hosszú haj - rövid ész:S

Tibi, köszi, hogy olvasod a blogot. Ha hazajöttem, témazárót iratok veled belőle:P

Anett és drága kicsi füles keresztfiam - jó utat nektek Rómába!

Zsuzs, ne dolgozz túl sokat, és végre hadd nézzem majd meg a kambodzsai képeket!

Zsüli, külhönös skóciai barátném - tornázz sokat, sétálj sokat azokban a gyönyörű parkokban!

Saci, Rékus, legyetek jó szolgái a marketing osztálynak!

Szilvike, mosolyogj sokat!

Balázs, hozok Neked gyémántot:)

Ölelés!!!

3/4-ig összepakolva

Reggel beugrott hozzám Kati barátnőm adni két puszit. Úgy örültem neki! Bocs, de muszáj beillesztenem ide minden idők leghülyébb partiképét rólunk. Azok a boldog szép napok, ég veled! Ámen:)



Hazafelé a metrón rám nézett egy 45-ös ürge, majd kinyújtott a nyelvét, és lassan körbenyalta a szája szélét. Nem akarom tudni, hogy miért csinálta...:S

Ja, és kaptam egy rendszeremailt, hogy nem-e szeretnék felregisztrálni a kívánlak.hu-ra. Öööö, még gondolkodom rajta... Ezek után még milyen oldalakat hoznak létre? Megd*glak.hu????

Most pedig hadd osszam meg veletek a világirodalom legszebb költeményét:

"Kedves a mosolyod, és szexi a tested,
A ma estémet biztos színesre fested.
Angyalka, vagy ördög? Ez is eldől majd.
Csak legyél hozzám kedves, s ne hozzál rám bajt!"

Mit gondoltok, kiről szól?:P Szerintem király!
És igen: a Titokzatos Szerző kilétét még mindig fedje homály...

"Elő-Márton-napi" kacsa és skype problémák

Ma anyukám csinált sült kacsát lilakáposztával a tiszteletemre. A párja, Csaba ötlete volt. Miattam előrébb hozták a Márton napot:) Finom volt, stílusosan dél-afrikai bort szürcsölgettünk hozzá. Tudunk élni, ugye?;)

Képzeljétek, elkezdtem összepakolni!!! Ugyanis ma megint kipattantak hajnalban a szemeim, és veszettül jegyzeteltem, mi az, amit még el kell intéznem, mi az, amire még szükségem van. Tudom-tudom: no para! Dehát ismertek...
Szóval most büszke vagyok magamra. Két közepes méretű bőrönd van félig a cuccaimmal. Már csak a piperék, gyógyszerek, egyéb szirszarok vannak hátra. Így még marad hely, ha összevásárolok ezt-azt. Márpedig össze fogok, ahogy ismerem magam... Ehhez nem kérek senkitől kommentárt:) És természetesen egy-két váltás ruhát is teszek a kézipoggyászba. Amilyen mákom szokott lenni utazáskor, képesek elkeverni mindkét bőröndömet:)
Anyukám meg leoltott, hogy ne vigyek szép rucikat, mert max. a makiknak tudok divatbemutatót tartani belőle esténként. Pedig tök jó lenne! Már elképzeltem magam a catwalkon végigvonulva, a kismajmok pedig beülnének chipsszel és kólával a VIP helyekre, csak hogy engem láthassanak:D

Ma végre összehoztunk egy skype-os traccspartit Ágicával. Csajszi, decemberben megyek Taranggal bulizni, ahogy megbeszéltük:)))



Eszter, Viktor, nektek is csók! Jó volt végre dumálni. Kár, hogy nekem ma szarakodott a skype:( Várom a karibi képeket!!!

Családom és egyéb állatfajták

Tegnap nyűgös voltam, így most folytatnám a szösszeneteimet. Lemaradt unokaöcsém, Gergő koncertje, ami egy kis klubban volt a 18. kerületben. Olyan büszkén feszítettem, ahogy csak kell ilyenkor egy igazi keresztmaminak! Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok elfogult. Így bátran állíthatom, hogy egyre jobbak. Lehet, hogy anno nekem is egy tinibandában kellett volna játszanom. Talán több sikerem lett volna a fiúknál:)

Egyúttal megismertem unokahugom, Iza szíve választottját, Zolit. Kihívtam csocsózni, jól sz*rrá is vert. De úgy, hogy ő volt Iza és ellenem. Szégyen és gyalázat! Visszavágó az Íjászban!



Nővérkémmel vagy túl jól néztünk ki, vagy a pasik voltak túl piásak. (Én az A verzióra szavaznék.) Mindenképp szerettek volna minket a férfi WC-be csábítani. Oly nehéz volt ellenállni!:) Nem tudom, én ebből valahogy kinőttem 20 éves koromban. De úgy látszik, van akinek 40 éves korára sem sikerül...


Nemrég ment el kicsi családom, volt egy kisebb lélegzetű babazsúr. Remélem, nem most láttam őket utoljára a nagy út előtt. Ma már tüneteket is sikerült produkálnom a parázás miatt: hidegrázás, levertség, stb...




Muki megint kidobta a taccsot, hadd örüljek. Pedig kezdtem reménykedni, hogy meggyógyult:(

Szilvike, Rékus - köszönöm a levélkéket. Jól esik, hogy együtt örültök velem! Pusszancs, szép estét mindenkinek!

Már csak 5 nap

Úgy döntöttem, maradok a fiatalabb pasiknál. Hadd mutassam be Nektek új szerelmemet: neve Nimród és 4 hónapos. Az anyósjelölt Orsi barátnőm, aki szerintem áldását fogja adni ránk. Látja, hogy jó kezekben van a gyerek:) Hát nem gyönyörű? Azok az óriási kék szemecskék, és a gribedlis fogatlan mosoly! Az ellenállhatatlan babaillatról nem is beszélve.

Orsikától kaptam néhány sportnacit, amiket remélem, egyben hozok haza. Kösziiiii! Na meg a "segglyuk magolajat" is. De most őszintén - ti hogy fordítanátok le a következőt: "annuus seed oil"? Ez az egyik összetevője a kókuszvajnak. És ezen röhögtem hazáig a villamoson:))))

Muki - a macsek - már erősen sztrájkol. A többnapos kajaadag megvonás nem tesz túl jót a lelkivilágának. Azt még el sem mondtam neki, hogy pár nap múlva itthagyom...

Bevallom férfiasan, egyre jobban izgulok. Most kezdek csak belegondolni igazán, mibe is vágtam a fejszém. Egy "baráttól" furcsa emailt kaptam az imént. Ilyenkor elszontyolódom. Pedig tudom, nem kellene folyton mások véleményével foglalkoznom. Hiszen ha az illető nem tud osztozni az örömömben, sőt még bánt is amiatt, amit teszek, nem is igazi barát. Így van vagy nem így van? Na mentem aludni, Ti is tegyetek így...

Még 6 nap...

Megjött a cserematracom. Az eredetit ugyanis vissza kellett küldenem - nem vette fel a formáját 24 óra után sem. (Dormeo - a szerk.) Nahát a mostani sem tesz ki magáért. Én azért még drukkolok neki holnapig. De elképzelhető, hogy még akkor sem lesz min aludni a nem létező ágypartneremnek, mire Afrikából hazajövök...

A macskám ismét szénhidráttal tömi magát. Mint minden egyes alkalommal, ha beteg. Szegénykémnek gyomorhurutja van, és diétáztatom. Bosszúból kinyitotta a konyhaszekrényt (elképesztő! ne kérdezzétek, hogy csinálja!), és megevett fél zsömlét. Még nem jött ki belőle...

By the way kezdek inzomniás tüneteket produkálni. Hajnali 3-ig fent pislogtam. Max. fél órát tudok egyhuzamban aludni. Ahogy közeleg november 11-e, úgy nő bennem a para. De már nincs visszatánci:)

A mai reggelem azzal indult, hogy kaptam egy aranyos smst:

"Hogy vidáman induljon a napod,
Ezért tőlem most e versikét kapod.
S ha sikerült az arcodra egy mosolyt is csalnom,
Akkor én is örülök, hiszen megérte írnom."

Szerzőjét egyelőre fedje titokzatos homály...:)

7 nappal a nagy út előtt

Ma megkötöttem a biztosításomat. Ha Európán kívülre utazol, 50%-os pótdíj fizetendő. Hiába, ez a hátránya annak, amikor az ember lánya a világ másik végére vágyik.

A legmagasabb díjtételt választottam, mert:

1. Mi van, ha eltűnik a poggyászom, és egy szál fürdőruhában kell flangálnom szegény őslakosok előtt? Némelyikük azt sem tudja, mi az a fehér nő!:)

2. Ha nem bírom tovább, és honvágyban szenvedvén felvágom az ereimet, akkor anyukám az első járattal értem tudjon repülni, és díjmentesen hazaszállítsák a holttestemet.

3. Beperelhet egy színesbőrű anyuka, hogy elcsábítom kiskorú fiát. Jogi képviseletem biztosított!

Szóval fontos dolgok ezek, kérem szépen. Előre is elnézést a fanyar humorért és a néhol túlzott szarkazmusért. De már ismertek...