Na Drágáim, elolvastam legutóbbi, aug. 25-ei bejegyzésemet. És sajnos azt kell mondjam, nem sokat változott a helyzet. De tudjátok mit? Belefáradtam abba, hogy ne legyek önmagam, fojtsam el, ha valamit szeretnék kiírni. Most így teszek. Hiszen ez a blog eddig is rólam, az érzéseim kuszaságáról, és vicces anekdotáimról szólt.
Első és legfontosabb házi feladat mindenki számára: szerintetek milyen cím illene leginkább a blogomhoz? Ahogy Eszterke barátnőm fogalmazott: "szingli életem vége a blog halálát jelenti?". Nem tudok pasis kalandokról írni, így a "Szex" szónak sem sok helye van a címszalagban, lássuk be... Tehát, ötletek???
ÖSSZEGZÉS
A 16 éves korom óta tartott rekordsúly óta felszedett kilók száma: 3
Előre megtett újévi fogadalmak: 2 (elkezdek tanulni és konditerembe járni)
Effektív cselekedetek száma ez irányban: 1 (beiratkoztam a helyi, most nyílt gymbe két hónap csúsztatással, tehát január 22-étől az ealing-i The Gym megbecsült tagja leszek)
Pasik száma: 1 (amíg be nem mondja az unalmast érzelmi hullámzásaimra)
Hiányzó családtagok száma: 7+a szekszárdi rokonság
Hiányzó barátok száma: megszámlálhatatlanul sok
Hiányzó háziállatok száma: 1
16 nap múlva repülök haza. Idén remélhetőleg stressz- és hómentesen. Épp azon merengtünk minap Csabával, hogyha gond is adódik, még mindig van 9 napom csúsztatva, más járattal hazajutni. Csak nem lesz gond...
November 18-án megnyílt a Winter Wonderland. Már kétszer kint jártam. Órákig el tudnék ott csámborogni, holott nem veszek semmit, és nem ülök fel semmilyen életveszélyes marhaságra.
Aki nem tudja, ez miről szól, leginkább a karácsonyi vásár és a vidámpark ötvözetének tudnám leírni. Sötétedés után érdemes kimenni. Annyira szépek a fények!!! És hiába van november, engem már karácsonyi hangulatba repített. Jó kis forralt bor, ami most már "koktél verzióban" is kapható. Elég hatásos - a vörösborhoz öntenek egy kis amaretto likőrt, vagy brandyt, vagy rumot. Ütős...
Tegnap rosszul lettem az ún. "Spanish Churros"-tól. Ez ugyanaz, mint a fánk, vagy a gofri, csak hosszú, kukac formára van olajban kisütve. Ádám megkérdezte, kicsi vagy normál méretet szeretnék-e. És mivel az volt bennem, hogy úgyis mindennel spórolnak, bátran rávágtam, hogy utóbbit kérem. Már a csomag felénél tele volt a hasam... De annyira hivalkódoan kiabáltak a kis kukidarabok: "Egyél meg, egyél meg, nem végezhetjük a kukában!!!", hogy befaltam. Most dél van, és én azóta sem ettem semmit. Kövek vannak a hasamban, mint Piroska farkasának.
És ezzel eljutottunk ahhoz a ponthoz, miért is ülök itthon? Nov. 4-én könnyes búcsút intettem Bubszinak és Kicsi Bunak. Szörnyű volt - a szerk... Szeptember közepén felmondtam Fionáéknál, és más állás után kezdtem nézni. Ment a szokásos idegeskedés, hiszen nagy a munkanélküliség és a recesszió itt is.
Dec. 5-én, Mikulás előtt egy nappal kezdek az új helyemen. Nagyon nagy szerencsém volt. (Bár 90%, hogy amúgy is egy másik chiswicki családhoz kerültem volna, csak ott kevesebb óraszámban kellett ember.) Fiona szólt, hogy a suliban az egyik anyukának valamikortól kell majd nanny, mert az övé terhes. Megadta az elérhetősegemet, a nőcinek, aki hetekig nem jelentkezett. Gondoltam, ejtős, persze én közben már rég nézelődtem, és interjúkra jártam. Majd előkerült, és végül vele írtam alá szerződést.
Sarah-éknak egy 4 éves kisfiuk van, Bertie, aki Timmy osztálytársa:) Csendes, visszahúzódó gyerek az eddigiek alapján, szerintem jó pár hét lesz, mire megnyílik. Sajnos egyke, ezzel még fenntartásaim vannak. A legszerencsésebb része a dolognak, hogy Chiswickben laknak, így nem kell sokat utazgatnom.
A másik fontos dátum ugyanis az elmúlt három hónapból okt. 20-a, amikor is hivatalosan becuccoltam Ádámhoz, és ealing-i lakos lettem. Ealing Chiswickkel szomszédos kerület, egészen pontosan egy metrómegállót kell mennem a munkahelyemig.
Az óraszámok is ideálisak, hétfőtől szerdáig 30 óra (tehát napi 10), így megvan az a minimum, amit szerettem volna. Ezért ugyanannyit kapok, mint amikor bentlakásos voltam Fionáéknál, és 11-12 órákat keccsöltem egyszerre 2-3 gyerekkel. Amióta Cumika (Chloé) világra jött, ebédelni is alig maradt időm...
Mivel Bertie iskolába jár, és csak három órát töltenénk délutánonként együtt, a nap fennmaradó részében a család barátainak gyerekeire fogok vigyázni, egyszerre sosem több, mint kettőre. Így nem lesz szürke rutin és unalom. Én már izgatottan várom!:)
Az iskolaszünetekben - ami az évnek összesen kb. három hónapja - Bertie-vel egész napokat töltünk együtt, szintén hétfő-kedd-szerdán. Ezeken kívül még lesz bébiszittelés, amikor remélhetőleg tudok Nektek blogolni:)
Hát nagyjából ennyi. Elkezdődött az "új életem". A teraszon egy mini karácsonyfa árválkodik, amit Ádámtól kaptam, és szeretném, ha minél tovább életben maradna. További terveim pedig, hogy kiültetem a kertbe. Bár itt olyat, hogy közös képviselő, még nem láttam. Ugyanis "block of flats"-ben, azaz tömbházban lakunk - a szerk. Nevet még nem adtam a fácskának, ez a feladat rátok vár:)
Szombaton vettünk karácsonyi díszeket az 1£-os boltban. Tudtam, hogy Ádám a háta közepére kívánja ezt, de bevállalta, hogy giccsekkel telítsük a lakást. Na jó, nem is választottam olyan sokat! Lelkesen kitettem őket otthonunk különböző pontjaira, majd Ádám helyzetjelentései következtek: "Leesett a hóember az ajtóról!", vagy "Most a karácsonyi koszorút engedte el a ragasztás!" Fortyongtam dühömben. Bár sejthettem volna, hogyha egy fontért veszel valamit, kb. háromszor annyit még rákölthetsz, hogy rögzítsd, összeragaszd...
Múlt szerdán hangoutoltunk Séf Bácsival, alias Paul-lal. Ő Ádám kollégája, egy helyen dolgoznak, a nyelviskola szakácsa. És igencsak rászolgált a South Park-os séf nevére. Imádja a nőket, hogy finoman fejezzem ki magam. Még jó, hogy nem bölénybecsináltat főz ebédre a diákoknak:)
Séf Bácsi sajnos hazaköltözik Dél-Afrikába. Más tervei vannak az életével. Szóval én később csatlakoztam be ebbe az "átitatott" estébe. Amikor megláttam a pasikat az asztalnál (amin már több torony üres pohár sorakozott), Paul háttal ült. Megkopogtattam kopasz fejét, majd ő felpattant. Beszóltam neki valami gorombát, mire ő bemutatta a mellette ülő egyént, aki mint kiderült a szaúd-arábiai nyelviskola igazgatója. Öööö... Hurrá! Ismét hoztam a formámat, bár szerintem ő jobban zavarban volt az incidens után. Hát tudhattam én, hogy ez formális italozás lesz???:)
Ádám erre az estére nekem a kontrolláló barátnő szerepét osztotta. Az x-edik kör pia után eldurrant az agyam, és beszóltam. Persze hazafelé és otthon Ádám váltig állította, hogy nem részeg. Flegmán ráhagytam, és arra gondoltam, mindenki megkapja a magáét.
Korábban már ajánlottam, hogy például erre az esetre vettem vízben oldódó Sainsbury gazdaságot aszpirint, be kell venni egy görbe éjszaka után két pohár vízzel, ha jót akarsz magadnak. Ádám nem így tett. Én tudtam, hogy macskajaj lesz. Rá se kérdeztem, ő pedig egész délutánig nem merte mondani. Hogy ő többet soha nem iszik, mennyire fáj a feje, stb. Én megmondtam...:)
Na de hogy ne állítsam úgy be, Ádám egy részeges fazon, hadd említsem meg azt is, mennyi mindent megcsinál. Például szeret főzni. A zöldséglevese nagyon finom, és itt kell hogy bevalljam férfiasan, én nem tudok jó levest csinálni. A lecsót is jól készíti el, annak ellenére, hogy vegetáriánus, és még húsevő emlékeiből fűszerez, ízesít. Ennek folyományaként kőkemény lett a múltkori marhapörkölt - a szerk:)
De menjünk vissza egy kicsit az időben, még ugyanerre az estére. Gábor barátommal gubbasztottunk két ALKHOLMENTES koktél társaságában kedvenc törzshelyünkön Shepherds Bush-nál a The Green-ben. Indulás előtt pár szót váltottunk a pubnál, majd megjelent egy fekete bőrű fiatalember. Már messziről mosolygott és Gáborra köszönt, és Ace Ventura féle picsi-pacsival kezet fogtak. Az ember megkérdezte, hogy van Gábor, és beszédbe elegyedtek. Á, gondoltam, biztos egy kolléga, majd Gábor mormogva közölte, hogy ő nem ismeri. Öööö... akkor most ez mi??? A pasi ki akarta barkóbázni, honnan származunk. Természetesen első helyen Polska állt, amin nem lepődtem meg, mert Gábort rendszeresen lengyelnek nézik az emberek. De olyan szinten, hogy lengyelül is beszélnek hozzá. Engem bezzeg mediterrán egzotikumnak tartanak, és spanyolnak vagy olasznak szoktak nézni:))) Végül az összes közép-kelet-európai ország felsorolása után eljutottunk Magyarországig. Tudta, hogy fővárosunk Budapest! Nálam ezért mindig bónuszpont jár itt Londonban...
Megkérdezte, Gábor felesége vagyok-e, és hogy milyen szép vagyok. Na persze, mert volna mást mondani! Egyébként a figura kizárólag Gáborral társalgott, én pedig somolyogva figyeltem a beszélgetést, ami egyre furább irányvonalat vett.
Majd a legvégén improvizált egy dalt. Hát én azt hittem, bepisilek a röhögéstől. Nem mertem nevetni, nem tudtam, csendes őrült-e, és kétségbe esetten néztem körül, jön-e már valaki, és közli hogy "A kandi kamera London utcáin" című műsor áldozatai lettünk. Egyébként nem volt rossz hangja az ürgének. Befejezte a dalt, majd kért tőlünk egy fontot. Persze nem adtunk, mire jöttek a kérdések, hogy azért nem kap-e, mert fehér, vagy azért, mert kopasz, stb. Ez még inkább zavarba ejtett minket, de továbbra sem nyitottuk ki a pénztárcánkat, mire a pasi befejezte az ingyenműsort, és távozott. Mi meg álltunk nagy szemekkel: Vaddefákk????
Okt. 28-án kiköltözött Juli barátosném. Ennek nagyon örültem, és jó érzéssel tölt el, hogy legalább egy barátom velem van Otthonról. Közös bemutatón vettünk részt a Putney-ban megnyílt Virgin konditeremben. De előtte még ki kellett tölteni egy formanyomtatványt, ahol aztán mindenre rákérdeztek. Juli nagy kék szemeivel nézett rám, mit írjon a "marital status", vagyis családi állapot sorhoz. Én meg viccesen: "divorced", tehát elvált. Majd egy fotón megörökítettem első hülye londoni pillanataink egyikét:)
Így esett, hogy úgy esett, Juli elvált bukott nőként van regisztrálva Virgin-éknél. Ugyanis a rákövetkező héten kapott egy klassz állást, ahol juttatásként ingyen járhat ebbe a kondiláncolatba.
Mindenkinek szép hetet!:)
