Na Drágáim, érezzétek magatokat kiváltságosnak! Úgy szöktem be a netkávézóba. Szkippeltem a délelőtti melót, majd valamivel behozom. Asszem, ez egy hajnali etetés lesz. A 3 napos Kruger túra után ugyanis nem kaptam a hétre több szabadnapot. Holnap pedig az oroszlánparkba szeretnék menni, ha megengeditek:)
Bele is vágok a közepébe. Hopp, a naplómat persze ismét otthon felejtettem... Igen, "otthon". De ha meglátjátok majd képeken, biztos azt fogjátok mondani, hogy olyan, mint egy hajléktalanszálló. Nekem viszont most ez az otthonom, és Debbie, Steve, Anni, Mary pedig a családom:) Ma reggel elment két brit leányzó, igy ketten maradtunk Annival, svéd barátosnémmal (Mary adminisztrációs munkát végez). Akivel rendszeresen le"bitch"ezzük egymást. Csipem azt a csajt:D Elvileg szerdán jön egy újabb angol lány. A többiek a pretoriai telepen dolgoznak, ahová nemsokára átköltöznek a majmocskák.
Háááááááááát, a Kruger Park nem volt piskóta! Már első nap majdnem orrszarvútámadás áldozatai lettünk. Megzavartunk egy papát, mamát, és bébijét délutáni sétájukban. Amit persze az autóúton ejtettek meg. Hiába, ez az ő felségterületük, mi pedig a betolakodók. Le is álltunk az autóval. Kb. negyedóra után viszont szerettünk volna továbbmenni. Az orrszarvúk nem annyira akarták ezt, ezért az egyik beállt az út közepére. Elég mérgesen a szemünk közé nézett. Akárhányszor beinditotta Malin, a fuvarosunk a terepjárót, az a vadállat minden egyes alkalommal porzott néhányat a patájával. Kb. fél órán át játszottuk ezt. Nekem pedig újra és újra beragadt magnószalagként peregtek le életem kockái. Nagyon félelmetes volt!
A szállásunk mindkét éjszaka másik kempingben volt, de egy szavam sem lehet. Ne egy balatoni kempinget képzeljetek el! Teljesen kultúrált, és gyönyörűen tiszta volt minden. Még törölközőt is kaptunk, a mosdóban pedig volt kád, és minden zuhanyfülke elkülönitve ajtóval, öltözővel. De ez a tisztaság érvényes minden nyilvános WC-re, bármerre jártam eddig!
Harmadik nap hajnalban - ugyanis 6-kor indulnunk kellett, ha el akartuk kapni az állatokat reggelizés közben - arra mentem ki, hogy a házunk előtt néhány maki kerti partizik. Minket bezzeg nem hivtak meg! Egyáltalán nem zavartatták magukat, hogy a szomszédban grilleznek, sőt!:)
Aznap reggel mégegy vicces majommal összefutottunk. Ahogy leálltunk az autóval, felugrott a motorháztetőre, és rácuppant a szélvédőre. Kiváncsian kukucskált befelé. Pofátlanul ráült a visszapillantóra, és mindenképpen szerette volna közelebbről megtekinteni a műszerfalat is. Amikor látta, hogy Malin nem engedi, az én oldalamon próbálkozott. És a legfurább az volt, hogy egy bébi lógott a pocakján. Szóval biztosan csak valami léha hippimami lehetett. Ugyanis a szoptató nőstények az elsők, akik elbújnak, ha meglátnak minket, ezzel is védve kicsinyeiket.
Utolsó napra maradt mégegy horror sztori. Malin imádja kisérteni a gonoszt. Egy nagy orrszarvúcsorda mellett haladtunk el. Eléggé elbújtak a fák közé, és én mondtam is neki, hogy szerintem hagyni kéne őket. De nem, ő előre-, és hátraevickélt az autóval, hogy minél jobban láthassa az állatokat. Az egyik begurult, és elkezdett keresztben átszaladgálni az úton. Majd amikor Malin ismét elinditotta a motort, az orrszarvúnak elege lett, és felénk vette az irányt. Na - gondoltam magamban - gyorsan papirra vetem a végrendeletemet, hogy aztán nyugodtan távozhassak az örök szafarimezőkre. Malin elkezdett tolatni, az orrszarvú pedig továbbra is tartotta az iramot az út mellett, velünk párhuzamosan. Ja, csakúgy megjegyzem, hogy az orrszarvú 50 km/órás sebességgel tud szaladni. A versenyfutás kb. 50 m-en át tartott, amikor az orrszarvú megállt, és én végre vehettem levegőt is. Valószinűleg csak meg akart minket ijeszteni. Remélem, Malin tanult ebből, bár szerintem ő kimondottan élvezte ezt. Egészen addig, amig egyszer egy orrszarv át nem fúródik a szélvédőjén...
Ebből is látszik, hogy tiszteletben kell tartani őket. Ez nem egy állatkert, hanem az ő majdnem természetes környezetük. Teljesen más volt őket igy szemlélni! Láttunk még rengeteg antilopfélét, zsiráfot, varacskos disznót, vizilót, gyönyörű szines madárkákat, elefántot, bivalyt, zebrát, gnút, hiénát. Oroszlánokat csak messziről.
Egyébként nem tudom, hogy csinálják, hogy pont az alá a fa vagy bokor alá-mellé helyezkednek, ahol a leginkább beleilleszkednek a környezetbe. Igy olykor alig észrevehetőek. Egy délutáni sziesztáját töltő bivaly vagy oroszlán pontosan ugyanúgy néz ki, mint a mellette lévő kő, fa, bokor. Pedig nem hiszem, hogy úgy csinálják, mint mi. Reggelente billegetik magukat a tükör előtt, és megnézik, aznap éppen melyik bokor passzol leginkább a göncükhöz:)
Tehát a Nagy Ötösből (The Big Five) sajnos csak négyet sikerült teljesitenünk: orrszarvú, oroszlán, bivaly, elefánt. Leopárdra nem leltünk:(
Az utak egyébként aszfalttal le vannak fedve, és teljesen simák. Kivéve az ún. "dead road"okat, amelyek földutak. Láttátok az Ace Ventura 2-t, amikor Ace szafarizni megy, és a huppanós úton rángatózik a terepjáróban? Na, nekem megvolt az a feeling is. De szerencsére ritkán. Egyszer eltévedtünk, és az ötezredik kanyar és hullámvasút után (melynek völgyében mindig egy nagy tócsa állt, és beteritett minket) már szivesen megváltam volna a reggelimtől... Ja, és szólnom kell Palik Lacinak is, hogy tekintse semmisnek a Dakar ralis nevezésemet!
Akármilyen veszélyes és kalandos is volt ez a három nap, nem cserélném el ezeket a pillanatokat semmiért. Hogy a legközelebbi alkalommal már ezek is életem "best of" kockái közé tartozzanak:)
Jasmine, a flúgos angol lány továbbállt Thaiföldre. Debbie elmondta nekem, hogy egyik este vacsora után Jasmine sokat mesélt neki az életéről. Kiderült, hogy egy karavánban élt, amiből sosem jöhetett ki. Az anyjáról évek óta nem hallott. Az apja drogfüggő. Van két testvére, de azok sem törődnek vele. Azt is megkérdőjelezem, hogy tudott rendesen iskolába járni. Amikor ezeket meghallottam, nagyon elszégyelltem magam - a többiek helyett is. Mindig gonoszkodtunk és nevettünk a háta mögött. Holott sejthettük volna, hogy nem véletlenül ilyen. Hogy nem vettük észre, hogy ő a maga módján próbált beilleszkedni? Többször felajánlotta, hogy szivesen főzne nekünk, mindig odajött hozzánk beszélgetni. Felmerült bennem a kérdés: miért van az, hogy az elesett állatok iránt különös törődéssel és szeretettel vagyunk, ugyanakkor kirekesztjük azon embertársainkat, akik egy kicsit is mások, mint mi? Vajon ez a természet rendje - mint a vadonban? Nem hiszem. Minket az kell, hogy megkülönböztessen az állatoktól, hogy az ilyen embereket felkaroljuk, és segitünk nekik beilleszkedni. Tudom, hogy már késő, és nincsen mentség a korábbi gonoszkodásainkra. De az utolsó napokban sokkal jobban odafigyeltünk rá: beszélgettünk vele - és most kérlek ne nevessetek! - társasoztunk, és mindig hagytunk neki kaját vacsora után, mert tudtuk, hogy kétszer-háromszor szeret merni a tányérjára. Jasmine továbbutazott Thaiföldre, majd Mexikóba megy árva gyerekeket gondozni. Remélem, sikerül neki. Most már értem, vele miért kellett találkoznom...
És most a makik... Kismit, kicsi babám nagyon elgyengült az esős, hideg napokon. Megviselte kis törékeny testét. A fülén lévő seb viszont elkezdett gyógyulni. Steve két napja injekciózza, igy végre kifakadt neki a seb. És hajlandó enni! Nagyon aggódtam, hogy készül eltávozni az örök vadonba, mert amúgy is öreg szegénykém. Ő a legidősebb maki. Most már úgy szoktunk érintkezni, hogy kicsi karjával átfogja négy ujjamat, a másik kezemmel pedig simizem:) Mindig otthagyok néhány könnycseppet a ketrecénél.
Tegnap bemehettem hozzá fél órára. Teljesen más volt belülről szemlélni a dolgokat, a ketrec másik oldaláról. Úgy éreztem magam, mint Gulliver a liliputiak között. Steve adott néhány undi minikukacot, azzal kellett Kisit megetetnem. Azt mondta, várjak, amig ő lejön hozzám. Ücsörögtem a széken, és kb. 5 perc sem telt bele, amikor megjelent. Nem tudom leirni azt az érzést, amikor pár centire volt tőlem, és a kezemből evett. Hogy a szurizás, betegség, nyűgök ellenére bizalommal van irántam, és beenged az ő kis otthonába. Ezt át kell élni...
Tommy szakitott velem. Ez teljesen elszomoritott, de komolyan! Már a Kruger túra előtti utolsó napon is sivitott rám. Nem tudom, mi lelhette, hova lett a nagy szerelem?
A többiek köszönik, jól vannak, és most már élvezik a napsütést. Olyan furcsa, hogy még csak pár hete vagyok itt, de ezerféle metakommunikációját ismerem a kicsikéknek. Minden hangocska mást jelent. És akkor a testbeszédről még szót sem ejtettem. Sikerült nagyon vicces képeket csinálnom róluk. Elég nehéz, mert folyton mozgásban vannak:)
És most az időjárás... Még mindig vihar van esténként, és szakad az eső fél éjszaka. De reggelre, legkésőbb délelőttre szerencsére kisüt a nap, és meleg lesz.
Kezdem megszokni, hogy vagy áram nincsen, vagy a viz megy el. Tegnap például 12 órán át nem volt áram. Persze Annival én voltam soros a vacsifőzésben. Alig láttuk, mit csinálunk. Egész romantikus volt gyertyafény mellett, amikor tádám: megjött az áram! Gyorsan elvonultam zuhanyozni és hajat mosni. Kb. öt maki pisilt és köpte rám a tápszert aznap, nem birtam volna úgy lefeküdni. Persze csak hideg viz jött, de már nem tudott érdekelni...
Tegnap enyém volt a hajnali etetés Steve-vel. Ahogy készitettük a makiknak a meleg tápszert, egyszercsak odajött hozzám, és adott egy puszit. Ezzel bearanyozta a napomat. Mert akkor már biztos voltam benne, hogy ő is nagyon kedvel engem. Neki és Debbie-nek valamiért nem lehetett gyerekük. Én pedig mindig olyan apukát szerettem volna, mint ő: akire felnézhetek, elmondhatom minden nyűgöm-bajom, megvigasztal, megszerel mindent, és akivel heccelhetjük egymást. Ő az én dél-afrikai pótpapám:)
Már csak 7 napom van hátra. Nagyon szomorú vagyok, és ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nem akarok hazamenni. Végre megtaláltam önmagam, kiegyensúlyozott vagyok. Imádok reggel a rapper bagolyra kelni, aki folyton azt mondja: húhú-huhu-huhu:) Szeretem a madárcsicsergést, és ahogy éjszaka a majmok csivitelnek - holott napnyugtától aludniuk kéne:) Ettől közelebb már nem is lehetnék a természethez!
Most pedig a szerkesztő válaszol a bejegyzésekre:
Lacus - a helyszin Polokwane (azelőtt Pietersburg volt a neve, a foci VB egyik városa!!!), és ettől nem messze van egy kis falu, melynek neve Myngenoegen. Na, itt vagyok én:)
Ja, egyébként elfelejtettem mondani: meghallgattam a Belső Utazás cd-t. Sajnos nem a meditációt tartalmazza, hanem ún. útmutatót a meditáció levezetéséhez. Igy egyedül nem tudom használni. De köszi szépen mindenképpen!
István - sasoljad a rokitanfolyamokat! Ha hazaértem, megkérdezem unokahugomat, kiket-miket ajánl. Ebben ő a profi:) Ja, és persze ne feledd a Morrisonos koktélpartinkat sem!
Anett - képeket sajna nem tudok feltenni. El van dugva a géphez tartozó ház. Gondolom, nem akarják a netkávézóban, hogy mindenféle virusok felkerüljenek egy pendrive-ról. De utólag úgyis tartok élménybeszámolót.
És itt üzenem mindenkinek: elkezdhetitek szervezni a welcome partimat!!! Mert sajna már csak pár napom van vissza. Brü-hü-hü:((((
2009. november 30., hétfő
2009. november 21., szombat
Emailek, helyes IPR weblapcim, samponreklám
Nem tudom, irtatok-e nekem freemailre. Képtelen vagyok megnyitni, és már nincs is idegem szórakozni vele. Szóval inkább ide kérném az üziket, ha lehet.
Múltkor elirtam az International Primate Rescue honlapját. Helyesen: www.iprescue.org
Ja és hair care-es kollégáim: nyugodtan reklámozhatjátok velem az új Pantene Pro-V-t. Az afrikai viztől ugyanis gyönyörű fényes, dús és hullámos a hajam. 19 éve láttam ilyennek utoljára... Szerintem hiteles reklámarc lennék!
Pusszancs!
Múltkor elirtam az International Primate Rescue honlapját. Helyesen: www.iprescue.org
Ja és hair care-es kollégáim: nyugodtan reklámozhatjátok velem az új Pantene Pro-V-t. Az afrikai viztől ugyanis gyönyörű fényes, dús és hullámos a hajam. 19 éve láttam ilyennek utoljára... Szerintem hiteles reklámarc lennék!
Pusszancs!
Jelentés a túlélő táborból
Sziasztok Drágáim!
Először is: nagyon köszönöm a bejegyzéseket. Már kezdtem azt hinni, hogy senki nem olvassa a blogomat. Na jó, ezt viccnek szántam, hiszen annyira királyul irok:) De tényleg: továbbra is várom a visszajelzéseket! Bevallom, kicsit elpityeredtem magam...
Huh, hol is kezdjem... Mindig annyi mesélnivalóm van! Vezetek naponta naplót, amit persze megint elfelejtettem magammal hozni. Azért próbálom nem kifelejteni a legfontosabb momentumokat.
Egy hete szakad az eső, és nincs több tiz foknál. Ez eléggé megvisel minket, mert a ház mostanra teljesen kihűlt. Komolyan, még kint is melegebb van, holott fúj a szél ezerrel. Mosni persze nem tudunk, mert az esőben nem érdemes kiteregetni. Ilyenkor jön az, hogy többször veszed fel ugyanazt a ruhát. Megjegyzem, egyikőnk sem pakolta túl magát meleg holmival. Ez az időjárás egyébként teljesen abnormális. Itt most van nyár márciusig, és ugyan eső elő szokott fordulni, de ilyen hidegre senki nem emlékszik... A zoknijaim a ház lehető leghülyébb pontjain száradnak. Mint például a tűzhely tetején, amikor este vacsit főzünk:) Ez az egyik ruhadarab, amit nem vagyok hajlandó többször egymásutánban felvenni. Gondolom, sejtitek, mi lehet a másik:)
Tegnap reggel arra ébredtem, hogy beáztunk: csöpögött a karomra az eső. Egyszerűen nem akartam elhinni. És bevallom, elértem sokadik mélypontomat, amikor azt mondtam magamban: ELÉG!!! Nem csinálom tovább, és hazamegyek.
Aztán kezdődött a szokásos napi menetrend: makietetés. Kimentünk a sárba dagonyázni, és amikor megláttam, hogy reszketnek ezek a kis szerencsétlenek, és milyen örömmel falják a meleg tápszert, elszégyelltem magam. Hogy mennyire önző vagyok, csak a hülye vizes zoknijaimra tudok gondolni - amik száradását végül hajszáritóval gyorsitottam fel - meg hogy még mindig esik az eső. Ezek a kisállatok viszont nem azért vannak itt, mert befizettek egy wellness hétvégére. Hanem azért kerültek ide, mert mi, emberek tönkretesszük az élővilágunkat, a környezetünket. Néhány felelőtlen hülye megvette őket háziállat helyett, majd amikor már nem voltak olyan cukik, örültek, hogy megszabadulnak tőlük.
Rám jutott ezen a napon még két makimegfigyelés egymásutánban, majd a makiedény-mosogatás. Szintén a szakadó esőben - ezt mindig a kertben csináljuk egy nagy bödönben. Persze először ezen is ki voltam akadva. Aztán ahogy elkezdtem mosogatni, azt vettem észre, hogy folynak a könnyeim. Ez most biztos patetikusan hangzik számotokra, de akkor döbbentem rá, mit értett Steve az alatt, hogy egyetlen szabály van: mindig a makik az elsők. A mi kényelmünk és önzőségünk pedig háttérbe kell szoruljon. És ettől a pillanattól kezdve billentem át másik üzemmódba.
Az indulásom előtt valaki, aki közel áll hozzám azt irta: néhány maki gondozásával nem mented meg a világot. Akkor ezen teljesen kiakadtam, és kétségek merültek fel bennem, vajon van-e ennek az egésznek értelme. Most már egyre inkább látom, hogy nem volt igaza. És hogy ez az út engem még nagyon sokmindenre meg fog tanitani...
Az elmúlt napok legnagyobb hire, hogy Honey - a kis mókusmaki - barátságot kötött velem. Szeles napjaink egyikén én voltam nála megfigyelésen. Lejött hozzám kis odújából, majd apró, jéghideg kezecskéjével megfogta az ujjamat, mintha azt akarná mondani: "nézd, ennyire fázom!"
Tegnapra már nagyon reszketett szegénykém. Normális körülmények között egymást melegitik, de neki ugye elment a párocskája pár hónappal ezelőtt. Vacogva ült a házikója mellett, és farkincáját sálként tekerte maga köré. Zuhogott az eső, fújt a szél, én pedig bementem a belső ketrecrészhez, és elkezdtem etetni. Láttam, hogy hozzá se nyúlt a kajájához, tőlem viszont hajlandó volt elfogadni néhány falatot. Végül 2 kukoricadarab, 1 brokkoli, és 3 mogyoró lecsúszott. Én meg ujjongtam:)
Hogy értsétek a ketrecek szerkezetét: két részre vannak osztva. Az egyikben van a kajájuk, az az etető rész, és elszeparálható a másiktól, ami a játszórész. Ha esik az eső, a kicsikék (a selyemmakikat hivom igy - a szerk.) nem jönnek elő. Ezért el kell zárni őket a játszórészbe, és bemenni az etetőbe, majd beléjük szuszakolni némi hamit.
Az elmúlt két napban szinte csak meleg tápszert kaptak, mert az eső minden kajájukat elmosta. Ne aggódjatok, még a hardcore "A" jelzésűeknek sem volt eszében megtámadni minket! Örültek, hogy kapnak enni szegények.
És most jöjjön egy kis humor! Ha akarjátok, ha nem, mesélek nektek a félnótás brit lányról, Jasmine-ról. Már egy csomó sztorim van róla. Próbálom kicsemegézni szürkeállományomból a legjobbakat.
Egyik éjjel félkómásan WC-re indultam. Hozzáérek a kilincshez, ott egy kéz. Megint hozzáérek, hogy meggyőződjek, igaz. Jasmine volt az. Kirohant a WC-re, majd a nappaliba, és vissza. Abban a pillanatban legszivesebben sikitottam és pisiltem volna a pizsamámba egyszerre. De rajtam kivül még hatan voltak a szobában, igy nem tettem. Azt hiszem, leforgathatták volna velem az Ideglelés c. nagysikerű horrorfilm 3.részének legparásabb jelenetét.
Valamelyik vacsora után meg azon mélázott, hogyan éghetne bent a szobában. Ez a mániája! Azzal inditott legelső nap, hogy beüzemelt egy tűzriasztót. Éjjel kb. félpercenként megszólalt, én meg azt hittem, valami madár az. Második este lefekvés előtt sejthetitek, mit csináltam: kivettem az elemeket a riasztóból...
Tudom, hogy szemétség, de már röhögök rajta. Még mindig jobb, mintha idegelném magam. Arról már letettem, hogy normálisan kialszom magam éjszakánként. Mert állandóan barmol valamivel, és zajt csinál. Pedig már befenyitettük, hogy le kell kapcsolnia a lámpát, mert mi aludni szeretnénk. Most elemlámpával nyomja az olvasást, aminek olyan erős a fénye, hogy kb. vallatáson érzed magad. Gill, a skót lány mesélte, hogy egyik éjjel pl. magát fényképezte a telefonnal. Szerintetek ez normális?:S
Ahogy Laci Bá szokta volt mondani: szivesen kettéválasztanám a haját - egy baltával...
Minap nagyon kifogtak rajtam a makik. Shapken és Ginger ketrecében amúgy is állandóan "szakad az eső", magyarul állandóan brunzolnak. Épp én voltam a soros vizcserélésben, amikor Shapken úgy döntött, még egy utolsót belesárgázik az itatójába. Kár, hogy nem a fejemre...
Mentem tovább Bobbyhoz és Girlyhez, erre Bobby nyomott egy gittet fölöttem. Azt hiszem, ez részéről elég egyértelmű jelzés volt, mennyire szeret. Szerencsére gyorsak a reflexeim:)
Az egyik kicsike viszont kicselezett: örömükben gyakran csurgatnak. Van egy, amelyiknek sikerül ezt sugárban kivitelezni, és pár centin múlott, hogy nem a számba spriccelte a kis perverz:) Helyette beteritette a kabátomat...
Szóval vannak vicces történetek nap mint nap. Most több nem nagyon jut eszembe.
Az emberekről: számomra nagyon furcsa, hogy egyáltalán nem látok vegyes párokat. A feka csajoknak nagy a seggük és X lábuk van. Kevés közöttük, aki szép és ad is magára. Viszont marha jó frizurákat tudnak maguknak csinálni! A feka pasik nyüzügék, szerintem nem jól tartják őket:) De a szemük majd kiesik, úgy bámulnak minket, amin mindig röhögnöm kell.
A dél-afrikai lányok, nők különösen szépek. A férfiak napsütötték, nagydarabok és izmosak - ami nekem by the way bejön:)
Nemrég ittam meg életem legeslegfinomabb Lattéjét! Olyan fincsi krém volt rajta, hogy csak na! A kaják is baromi jók. Kedvencem a husival, sajttal töltött palacsinta. Nyamiiiiiiiiiii:)
Hétfőn megyünk a Kruger Parkba, 3 napra. Én, Anni, a svéd csajszi, és két brit lány: Emma és Sophie. Őket csipem, csak jó lenne, ha néha zsebkendőt is használnának. Undinak tartom, hogy két ilyen csinos lány brutál módon szivja az orrát. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy a többi angol is ezt csinálja. Én még egytlenegyszer nem láttam őket orrot fújni, pedig négyszer voltam Londonban...
Imádkozzatok, hogy jó időm legyen jövő héttől! Elvileg nem mondtak esőt. Különben egy darab állatot nem fogunk látni a nemzeti parkban...
Átértékelődtek bennem a dolgok az elmúlt egy hétben. Tegnap például annyira megörültünk Annival a délutáni napütésnek, hogy nekiálltunk táncolni a kertben.
Kétszer elment a viz is, ami itt teljesen megszokott dolog. Sosem gondoltam volna, hogy olyan jól fog esni egy zuhany, mint akkor - legyen az hideg vagy meleg, csak végre viz!!!
A beázásos dolgot egyébként megoldottuk, no para. Két lányzó már elment, igy jelenleg hárman vagyunk a 8 ágyasban. Fura, üres érzés:) Az emeletes ágyak alsó részén alszunk. A másik három lány pedig ideiglenesen átcuccolt a kisebbik, fiúszobába. Ha majd jön esetleg néhány pasi, ráérünk akkor agyalni a többin:)
Ma végre be tudtunk dobni egy adag mosást, ennek is úgy örülök! Kezdtem azon aggódni, hogy úgy megyünk a Krugerbe, mint a hajléktalanok...
Egy kiskacsát elvesztettünk tegnap, Steve elásta a kertben. A mamik teljesen be vannak kattanva. Két nőstény van, és örökké egymás kicsinyeit piszkálják. De hiába, ez a természet rendje. Nem tudjuk őket állandóan szemmel tartani.
Balázs - sajnos nem fogok tudni feltenni képeket, majd utólag megnézed. Netkávézóból ez kivitelezhetetlen.
Csaba - mégegyszer Isten éltessen: a 17-en, ugye?:P
Böbi - sok puszi névnapod alkalmából innen is!
Nővérkém - ne aggódj, már túl vagyok a nehezén:)
Kati - köszi a bókot a blogommal kapcsolatban!
Orsika - Kukis Manó nehogy becsajozzon, mire hazamegyek!
Várom az életjeleket a többiektől is. Mindenkinek csók és ölelés! Hamarosan ismét jelentkezem.
Melinda, the Survivor
Először is: nagyon köszönöm a bejegyzéseket. Már kezdtem azt hinni, hogy senki nem olvassa a blogomat. Na jó, ezt viccnek szántam, hiszen annyira királyul irok:) De tényleg: továbbra is várom a visszajelzéseket! Bevallom, kicsit elpityeredtem magam...
Huh, hol is kezdjem... Mindig annyi mesélnivalóm van! Vezetek naponta naplót, amit persze megint elfelejtettem magammal hozni. Azért próbálom nem kifelejteni a legfontosabb momentumokat.
Egy hete szakad az eső, és nincs több tiz foknál. Ez eléggé megvisel minket, mert a ház mostanra teljesen kihűlt. Komolyan, még kint is melegebb van, holott fúj a szél ezerrel. Mosni persze nem tudunk, mert az esőben nem érdemes kiteregetni. Ilyenkor jön az, hogy többször veszed fel ugyanazt a ruhát. Megjegyzem, egyikőnk sem pakolta túl magát meleg holmival. Ez az időjárás egyébként teljesen abnormális. Itt most van nyár márciusig, és ugyan eső elő szokott fordulni, de ilyen hidegre senki nem emlékszik... A zoknijaim a ház lehető leghülyébb pontjain száradnak. Mint például a tűzhely tetején, amikor este vacsit főzünk:) Ez az egyik ruhadarab, amit nem vagyok hajlandó többször egymásutánban felvenni. Gondolom, sejtitek, mi lehet a másik:)
Tegnap reggel arra ébredtem, hogy beáztunk: csöpögött a karomra az eső. Egyszerűen nem akartam elhinni. És bevallom, elértem sokadik mélypontomat, amikor azt mondtam magamban: ELÉG!!! Nem csinálom tovább, és hazamegyek.
Aztán kezdődött a szokásos napi menetrend: makietetés. Kimentünk a sárba dagonyázni, és amikor megláttam, hogy reszketnek ezek a kis szerencsétlenek, és milyen örömmel falják a meleg tápszert, elszégyelltem magam. Hogy mennyire önző vagyok, csak a hülye vizes zoknijaimra tudok gondolni - amik száradását végül hajszáritóval gyorsitottam fel - meg hogy még mindig esik az eső. Ezek a kisállatok viszont nem azért vannak itt, mert befizettek egy wellness hétvégére. Hanem azért kerültek ide, mert mi, emberek tönkretesszük az élővilágunkat, a környezetünket. Néhány felelőtlen hülye megvette őket háziállat helyett, majd amikor már nem voltak olyan cukik, örültek, hogy megszabadulnak tőlük.
Rám jutott ezen a napon még két makimegfigyelés egymásutánban, majd a makiedény-mosogatás. Szintén a szakadó esőben - ezt mindig a kertben csináljuk egy nagy bödönben. Persze először ezen is ki voltam akadva. Aztán ahogy elkezdtem mosogatni, azt vettem észre, hogy folynak a könnyeim. Ez most biztos patetikusan hangzik számotokra, de akkor döbbentem rá, mit értett Steve az alatt, hogy egyetlen szabály van: mindig a makik az elsők. A mi kényelmünk és önzőségünk pedig háttérbe kell szoruljon. És ettől a pillanattól kezdve billentem át másik üzemmódba.
Az indulásom előtt valaki, aki közel áll hozzám azt irta: néhány maki gondozásával nem mented meg a világot. Akkor ezen teljesen kiakadtam, és kétségek merültek fel bennem, vajon van-e ennek az egésznek értelme. Most már egyre inkább látom, hogy nem volt igaza. És hogy ez az út engem még nagyon sokmindenre meg fog tanitani...
Az elmúlt napok legnagyobb hire, hogy Honey - a kis mókusmaki - barátságot kötött velem. Szeles napjaink egyikén én voltam nála megfigyelésen. Lejött hozzám kis odújából, majd apró, jéghideg kezecskéjével megfogta az ujjamat, mintha azt akarná mondani: "nézd, ennyire fázom!"
Tegnapra már nagyon reszketett szegénykém. Normális körülmények között egymást melegitik, de neki ugye elment a párocskája pár hónappal ezelőtt. Vacogva ült a házikója mellett, és farkincáját sálként tekerte maga köré. Zuhogott az eső, fújt a szél, én pedig bementem a belső ketrecrészhez, és elkezdtem etetni. Láttam, hogy hozzá se nyúlt a kajájához, tőlem viszont hajlandó volt elfogadni néhány falatot. Végül 2 kukoricadarab, 1 brokkoli, és 3 mogyoró lecsúszott. Én meg ujjongtam:)
Hogy értsétek a ketrecek szerkezetét: két részre vannak osztva. Az egyikben van a kajájuk, az az etető rész, és elszeparálható a másiktól, ami a játszórész. Ha esik az eső, a kicsikék (a selyemmakikat hivom igy - a szerk.) nem jönnek elő. Ezért el kell zárni őket a játszórészbe, és bemenni az etetőbe, majd beléjük szuszakolni némi hamit.
Az elmúlt két napban szinte csak meleg tápszert kaptak, mert az eső minden kajájukat elmosta. Ne aggódjatok, még a hardcore "A" jelzésűeknek sem volt eszében megtámadni minket! Örültek, hogy kapnak enni szegények.
És most jöjjön egy kis humor! Ha akarjátok, ha nem, mesélek nektek a félnótás brit lányról, Jasmine-ról. Már egy csomó sztorim van róla. Próbálom kicsemegézni szürkeállományomból a legjobbakat.
Egyik éjjel félkómásan WC-re indultam. Hozzáérek a kilincshez, ott egy kéz. Megint hozzáérek, hogy meggyőződjek, igaz. Jasmine volt az. Kirohant a WC-re, majd a nappaliba, és vissza. Abban a pillanatban legszivesebben sikitottam és pisiltem volna a pizsamámba egyszerre. De rajtam kivül még hatan voltak a szobában, igy nem tettem. Azt hiszem, leforgathatták volna velem az Ideglelés c. nagysikerű horrorfilm 3.részének legparásabb jelenetét.
Valamelyik vacsora után meg azon mélázott, hogyan éghetne bent a szobában. Ez a mániája! Azzal inditott legelső nap, hogy beüzemelt egy tűzriasztót. Éjjel kb. félpercenként megszólalt, én meg azt hittem, valami madár az. Második este lefekvés előtt sejthetitek, mit csináltam: kivettem az elemeket a riasztóból...
Tudom, hogy szemétség, de már röhögök rajta. Még mindig jobb, mintha idegelném magam. Arról már letettem, hogy normálisan kialszom magam éjszakánként. Mert állandóan barmol valamivel, és zajt csinál. Pedig már befenyitettük, hogy le kell kapcsolnia a lámpát, mert mi aludni szeretnénk. Most elemlámpával nyomja az olvasást, aminek olyan erős a fénye, hogy kb. vallatáson érzed magad. Gill, a skót lány mesélte, hogy egyik éjjel pl. magát fényképezte a telefonnal. Szerintetek ez normális?:S
Ahogy Laci Bá szokta volt mondani: szivesen kettéválasztanám a haját - egy baltával...
Minap nagyon kifogtak rajtam a makik. Shapken és Ginger ketrecében amúgy is állandóan "szakad az eső", magyarul állandóan brunzolnak. Épp én voltam a soros vizcserélésben, amikor Shapken úgy döntött, még egy utolsót belesárgázik az itatójába. Kár, hogy nem a fejemre...
Mentem tovább Bobbyhoz és Girlyhez, erre Bobby nyomott egy gittet fölöttem. Azt hiszem, ez részéről elég egyértelmű jelzés volt, mennyire szeret. Szerencsére gyorsak a reflexeim:)
Az egyik kicsike viszont kicselezett: örömükben gyakran csurgatnak. Van egy, amelyiknek sikerül ezt sugárban kivitelezni, és pár centin múlott, hogy nem a számba spriccelte a kis perverz:) Helyette beteritette a kabátomat...
Szóval vannak vicces történetek nap mint nap. Most több nem nagyon jut eszembe.
Az emberekről: számomra nagyon furcsa, hogy egyáltalán nem látok vegyes párokat. A feka csajoknak nagy a seggük és X lábuk van. Kevés közöttük, aki szép és ad is magára. Viszont marha jó frizurákat tudnak maguknak csinálni! A feka pasik nyüzügék, szerintem nem jól tartják őket:) De a szemük majd kiesik, úgy bámulnak minket, amin mindig röhögnöm kell.
A dél-afrikai lányok, nők különösen szépek. A férfiak napsütötték, nagydarabok és izmosak - ami nekem by the way bejön:)
Nemrég ittam meg életem legeslegfinomabb Lattéjét! Olyan fincsi krém volt rajta, hogy csak na! A kaják is baromi jók. Kedvencem a husival, sajttal töltött palacsinta. Nyamiiiiiiiiiii:)
Hétfőn megyünk a Kruger Parkba, 3 napra. Én, Anni, a svéd csajszi, és két brit lány: Emma és Sophie. Őket csipem, csak jó lenne, ha néha zsebkendőt is használnának. Undinak tartom, hogy két ilyen csinos lány brutál módon szivja az orrát. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy a többi angol is ezt csinálja. Én még egytlenegyszer nem láttam őket orrot fújni, pedig négyszer voltam Londonban...
Imádkozzatok, hogy jó időm legyen jövő héttől! Elvileg nem mondtak esőt. Különben egy darab állatot nem fogunk látni a nemzeti parkban...
Átértékelődtek bennem a dolgok az elmúlt egy hétben. Tegnap például annyira megörültünk Annival a délutáni napütésnek, hogy nekiálltunk táncolni a kertben.
Kétszer elment a viz is, ami itt teljesen megszokott dolog. Sosem gondoltam volna, hogy olyan jól fog esni egy zuhany, mint akkor - legyen az hideg vagy meleg, csak végre viz!!!
A beázásos dolgot egyébként megoldottuk, no para. Két lányzó már elment, igy jelenleg hárman vagyunk a 8 ágyasban. Fura, üres érzés:) Az emeletes ágyak alsó részén alszunk. A másik három lány pedig ideiglenesen átcuccolt a kisebbik, fiúszobába. Ha majd jön esetleg néhány pasi, ráérünk akkor agyalni a többin:)
Ma végre be tudtunk dobni egy adag mosást, ennek is úgy örülök! Kezdtem azon aggódni, hogy úgy megyünk a Krugerbe, mint a hajléktalanok...
Egy kiskacsát elvesztettünk tegnap, Steve elásta a kertben. A mamik teljesen be vannak kattanva. Két nőstény van, és örökké egymás kicsinyeit piszkálják. De hiába, ez a természet rendje. Nem tudjuk őket állandóan szemmel tartani.
Balázs - sajnos nem fogok tudni feltenni képeket, majd utólag megnézed. Netkávézóból ez kivitelezhetetlen.
Csaba - mégegyszer Isten éltessen: a 17-en, ugye?:P
Böbi - sok puszi névnapod alkalmából innen is!
Nővérkém - ne aggódj, már túl vagyok a nehezén:)
Kati - köszi a bókot a blogommal kapcsolatban!
Orsika - Kukis Manó nehogy becsajozzon, mire hazamegyek!
Várom az életjeleket a többiektől is. Mindenkinek csók és ölelés! Hamarosan ismét jelentkezem.
Melinda, the Survivor
2009. november 17., kedd
Életjel Polokwaneből - második rész
Bocs, csak mindenképp közzé akartam tenni az eddig irottakat. Itt állandóan szarakszik a net. Egyébként egy netkávézóban ülök Polokwane központjában, egy plázában, aminek a neve Savannah.
Péntek este elmentünk a csajokkal bulizni. Itt vacsiztunk egy pubban, nevetséges összegért. Egy pizza ára 43 afrikai Rand. 12 Rand kb. 1 GBP, tehát kb. 300 HUF. A felesek 12 randba kerülnek. Széles a választék és nagyon különlegesek, finomak! Én pl. mentalikőrt ittam csokikrém likőrrel. A pubban csak fekák voltak. Engem ez nem zavart, de őket annál inkább. Láttam, hogy furcsán néznek ránk. Majd mielőtt távoztunk, a taxisunknak beszólt az egyik, és felajánlotta, hogy talán kielégithetné orálisan. Magyarul k*pja be. Jófej, nem? És akkor még a feketék panaszkodnak, hogy ki vannak rekesztve! Szóval a rasszizmus itt is él és virul, kérem szépen. A különbség csak az, hogy itt mi vagyunk a kisebbség.
Továbbmentünk egy másik helyre, amit a fuvarosunk, Malin ajánlott. Ott csak fehérek voltak, az átlagéletkor kb. 18-20:) De látszik, hogy szeretik egymást az emberek. Nem az van, mint nálunk, hogy elmennek bulizni, sz*rrá isszák magukat, aztán agyonverik a haverjukat egy csaj miatt. Ez a bulizás csak olyan szempontból nem volt jó ötlet, hogy egykor feküdtem le, és enyém volt a hajnali etetés...
A brit lány, akit a legelején emlitettem, kiboritó. Szegény nagyon furcsa. Mindenen majrézik, és mostanra elég nehezen tudjuk tolerálni, mivel sokan osztozkodunk egy szobán. Például egyáltalán nem érdekli, hogy mi aludni szeretnénk. Hajnalig égeti a villanyt és olvas. Napközben pedig többször lefekszik aludni. Az anyjáék azt sem tudják, hogy külföldre utazott. Nem tudom, hogy képes magát ellátni. Tegnap este például panaszkodott, hogy nincs tükör. Mert ő a fürdőben nem látja magát, szegény nagyon alacsony. De van egy a szobában is. Amikor bementem vacsi után, ő az ágyon feküdt, és nézegette magát a tükörben. A jó ég tudja, mióta. Majd kiment a fürdőbe, és vagdosott a hajából. Sokszor már nem tudjuk, hogy nevessünk vagy sirjunk rajta. De kezelni sem tudjuk rendesen a hülye helyzeteket.
Például kényszeres evése van. Mindig beosztjuk, mennyi vega és mennyi húsos kaját főzünk éppen aznap este. Ő meg folyton keresi, maradt-e valami, és kieszi a tányérunkból. A csirkebőrt, és csontot is! Amilyen pici, elképesztő, hogy mennyit bir enni! Képes napokig ugyanabban a ruhában lenni. De úgy, hogy abban is alszik. Szóval érdekes. Procteres barátaim, emlékeztek még Petr Fialára? Nahát ez ő női kiadásban!
Nem tudom, mikor jutok megint netközelbe. Lehet, hogy egy hét múlva sem. De sms-eket tudok fogadni. Hm, most azon filózgatok, miről anekdotázgassak még. Valamikor szeretnénk majd elmenni a Kruger Nemzeti Parkba. De az 3 napos túra, úgyhogy összevonjuk a szabadnapjainkat. Ma is az van nekem, 2 jár egy héten.
Tegnap gazoltunk a ketrecek mellett. Vicces volt, ahogy a makik csekkolgatták, elég jól csináljuk-e a dolgot. Annyira aranyos, ahogy jobbra-balra forditgatják a kis fejüket, és kiváncsian néznek, hogy mi a frászt csinálsz:)
Nagyon nincs pénz ebben a rezervátumban. Ez látszik a bútorokon, az ágyakon. Minden elmegy a majmocskák gondozására. Ezért hadd marketingeljek egy kicsit, és ha van kedvetek, időtök, akkor tekintsétek meg az International Primate Rescue honlapját. www.iprescue.org
Vannak képek is, és kis életrajzok minden majomról. Itt lehet adományozni is.
Itt nagy becsben tartják egyébként a vizet. Napi egy zuhanyzás engedélyezett nálunk is, és azt is nagyon be kell osztani. A melegvizet áram szolgáltatja. Az áram pedig gyakran ingadozik. Volt olyan, hogy 16 órára lekapcsolták minden előzetes értesités nélkül. Ilyenkor van egy kis vésztartalék, és amennyire én értettem, ki lehet pumpálni a melegvizet. De ezért is nagyon fontos jól beosztani, és nem pocsékolni. A csapviz egyébként teljesen tiszta és iható. Jobb, mint az ásványviz, amit itt lehet kapni...
Bocs, hogy ezt mondom, de jelenleg nem hiányzik otthonról semmi. Persze ezt nem a családomra és a barátaimra értem! Remélem, hogy megtalálom ezzel az úttal azt, amit mindig is kerestem. És azt is remélem, hogy ti megértitek, miért vágtam ebbe bele.
Mindenkinek csók és ölelés a jelenleg szeles Dél-Afrikából!
Péntek este elmentünk a csajokkal bulizni. Itt vacsiztunk egy pubban, nevetséges összegért. Egy pizza ára 43 afrikai Rand. 12 Rand kb. 1 GBP, tehát kb. 300 HUF. A felesek 12 randba kerülnek. Széles a választék és nagyon különlegesek, finomak! Én pl. mentalikőrt ittam csokikrém likőrrel. A pubban csak fekák voltak. Engem ez nem zavart, de őket annál inkább. Láttam, hogy furcsán néznek ránk. Majd mielőtt távoztunk, a taxisunknak beszólt az egyik, és felajánlotta, hogy talán kielégithetné orálisan. Magyarul k*pja be. Jófej, nem? És akkor még a feketék panaszkodnak, hogy ki vannak rekesztve! Szóval a rasszizmus itt is él és virul, kérem szépen. A különbség csak az, hogy itt mi vagyunk a kisebbség.
Továbbmentünk egy másik helyre, amit a fuvarosunk, Malin ajánlott. Ott csak fehérek voltak, az átlagéletkor kb. 18-20:) De látszik, hogy szeretik egymást az emberek. Nem az van, mint nálunk, hogy elmennek bulizni, sz*rrá isszák magukat, aztán agyonverik a haverjukat egy csaj miatt. Ez a bulizás csak olyan szempontból nem volt jó ötlet, hogy egykor feküdtem le, és enyém volt a hajnali etetés...
A brit lány, akit a legelején emlitettem, kiboritó. Szegény nagyon furcsa. Mindenen majrézik, és mostanra elég nehezen tudjuk tolerálni, mivel sokan osztozkodunk egy szobán. Például egyáltalán nem érdekli, hogy mi aludni szeretnénk. Hajnalig égeti a villanyt és olvas. Napközben pedig többször lefekszik aludni. Az anyjáék azt sem tudják, hogy külföldre utazott. Nem tudom, hogy képes magát ellátni. Tegnap este például panaszkodott, hogy nincs tükör. Mert ő a fürdőben nem látja magát, szegény nagyon alacsony. De van egy a szobában is. Amikor bementem vacsi után, ő az ágyon feküdt, és nézegette magát a tükörben. A jó ég tudja, mióta. Majd kiment a fürdőbe, és vagdosott a hajából. Sokszor már nem tudjuk, hogy nevessünk vagy sirjunk rajta. De kezelni sem tudjuk rendesen a hülye helyzeteket.
Például kényszeres evése van. Mindig beosztjuk, mennyi vega és mennyi húsos kaját főzünk éppen aznap este. Ő meg folyton keresi, maradt-e valami, és kieszi a tányérunkból. A csirkebőrt, és csontot is! Amilyen pici, elképesztő, hogy mennyit bir enni! Képes napokig ugyanabban a ruhában lenni. De úgy, hogy abban is alszik. Szóval érdekes. Procteres barátaim, emlékeztek még Petr Fialára? Nahát ez ő női kiadásban!
Nem tudom, mikor jutok megint netközelbe. Lehet, hogy egy hét múlva sem. De sms-eket tudok fogadni. Hm, most azon filózgatok, miről anekdotázgassak még. Valamikor szeretnénk majd elmenni a Kruger Nemzeti Parkba. De az 3 napos túra, úgyhogy összevonjuk a szabadnapjainkat. Ma is az van nekem, 2 jár egy héten.
Tegnap gazoltunk a ketrecek mellett. Vicces volt, ahogy a makik csekkolgatták, elég jól csináljuk-e a dolgot. Annyira aranyos, ahogy jobbra-balra forditgatják a kis fejüket, és kiváncsian néznek, hogy mi a frászt csinálsz:)
Nagyon nincs pénz ebben a rezervátumban. Ez látszik a bútorokon, az ágyakon. Minden elmegy a majmocskák gondozására. Ezért hadd marketingeljek egy kicsit, és ha van kedvetek, időtök, akkor tekintsétek meg az International Primate Rescue honlapját. www.iprescue.org
Vannak képek is, és kis életrajzok minden majomról. Itt lehet adományozni is.
Itt nagy becsben tartják egyébként a vizet. Napi egy zuhanyzás engedélyezett nálunk is, és azt is nagyon be kell osztani. A melegvizet áram szolgáltatja. Az áram pedig gyakran ingadozik. Volt olyan, hogy 16 órára lekapcsolták minden előzetes értesités nélkül. Ilyenkor van egy kis vésztartalék, és amennyire én értettem, ki lehet pumpálni a melegvizet. De ezért is nagyon fontos jól beosztani, és nem pocsékolni. A csapviz egyébként teljesen tiszta és iható. Jobb, mint az ásványviz, amit itt lehet kapni...
Bocs, hogy ezt mondom, de jelenleg nem hiányzik otthonról semmi. Persze ezt nem a családomra és a barátaimra értem! Remélem, hogy megtalálom ezzel az úttal azt, amit mindig is kerestem. És azt is remélem, hogy ti megértitek, miért vágtam ebbe bele.
Mindenkinek csók és ölelés a jelenleg szeles Dél-Afrikából!
Életjel Polokwaneből:) első rész
Halihóóóóóóóóóóóóóó Mindenkinek!
Épségben-szépsgében landoltam nov. 12-én 8 órakor. Sue - a rezervátum vezetője már a reptéren várt. Egy brit lánnyal egyetemben - akiről akkor még nem tudtam, hogy igencsak megkeseriti majd a mindennapjainkat...
Huh, próbálok rövid lenni, de szerintem nem fog menni. Annyi, de annyi mesélnivalóm van!
Első nap megnéztem a pretoriai rezervátumot, ahová majd költözködnek remélhetőleg december végén. Egyelőre úgy néz ki, mint egy hajléktalanszálló:) Onnan elszállitottunk egy kis selyemmakibébit, aki a kezemben elfér, annyira apró. Még négy napig babázhattunk vele, aztán ment a mostohaszüleihez szoktatásra. Imádnivaló!:)
Egész pontosan Myngenoegenben vagyok, Polokwanetől kb. 10 perc autóútra. A semmi közepén, egy tanyán. Olyan, mint egy kis paradicsom. Van egy kacsapár négy kicsikével. Apuci állandóan ki akarja nyirni őket - még nem jöttünk rá, miért.
Sue, a vezető zimbabwei, de már régóta Dél-Afrikában él. És van egy középkorú pár, akik britek: Debbie és Steve. Steve-vel mindig hecceljük egymást, vicces figura. Csipem:) Ők egyébként hosszútávú önkéntesek, kb. egy éve vannak itt. És úgy döntöttek, maradnak is. Steve azelőtt nagygóré volt egy vállalatnál, majd egyik reggel arra érkezett, hogy nem engedték be az irodába. Nem tartottak többé igényt a munkájára... Most nincs egy kanyijuk sem, viszont van valamijük, ami nagyon sokunknak nincs: kiegyensúlyozott, boldog életük.
A szobán mostanra hat nőszeméllyel osztozkodom. Még egy üres ágy van. A szállás ifjúsági all inclusive stilus. Emeletes ágyak, kicsi szekrénnyel. Összesen egy fürdő és WC van. Steve és Debbie egy sátorban laknak a kertben. Sue gyakran utazik. Van egy chicagói lány, Mary. Ő is hosszútávú önkéntes, adminisztrativ munkát végez Sue-nak. A szobalakók: 1 skót, 4 brit, 1 svéd. A kedvencem Anni, a svéd lányzó. Lehet, talán azért, mert ő az egyetlen, aki nem angol ajkú. Ez eleinte rettenetesen zavart. Most már csak nagyon... Kb. a felét nem értem annak, amit hadoválnak a különböző akcentusok miatt. Sokat kérdezek, de egy idő után elfáradok, és ők is elfelejtenek lassan és érthetően artikulálni. Ebből is látszik, hogy a Procternél milyen angolhoz voltam szokva...
Az idő: borzalmas!!! 1-2. nap még hőség volt. Az utóbbi 4 napban pedig vihar, eső és szél, 15 fokkal. Nem hiszem el, hogy fázni jöttem Afrikába! Olyan égszakadások voltak éjjel, hogy azt hittem, ránk szakad a tető! A kerttől két vászonlepel választ el. Ami jó időben még nem zavart, de most kissé szeles. Viszont ahogy bebújunk a takaró alá, jó meleg van, úgyhogy nem gáz. Sokkal inkább zavar, hogy U alakban alszom az ágyon. A matracok sajnos nagyon ócskák és vékonyak. Első 2 napban fájt is a derekam rendesen. Ma például a nyakamat nem tudom jobbra forditani. Legalább változatos:) Tudom-tudom, már mondjátok: mindig elégedetlenkedek...
Most pedig térjünk rá a lényegre, amiért idejöttem. És ezek a rokonaink, a kis makikák. Kb. 40 lehet belőlük. Ezek selyemmakik. Van 3 mókusmaki, és 3 nagyobb termetű majom is. Őket jobb nem buzerálni, mert mindegyiknek van valami lelki baja. Ez most igy hülyén hangzik, de ez van. Ez a rezervátum ezért jött létre. Olyan majmok kerülnek ide, akikkel vagy nagyon rosszul bántak, vagy már nem kellettek a gazdájuknak. Sokan megveszik őket kis háziállatként, majd amikor nem tudják, hogyan bánjanak velük, túladnak rajtuk.
Az egyik selyemmajom, Honey nemrégóta van egyedül. A párocskáját sajnos elveszitette. Azóta be van stresszelve, ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a farka bekunkorodik, és maga alá-köré tekeri. Magyarán szólva bekattant. Igen, ők is képesek rá! Különleges figyelmet igényel.
Papi, az egyik nagytestű majom Magyarországról került ide. A gazdája ütötte-vágta, ezért élete végéig fájdalomcsillapitót kell szedjen, a lábát pedig húzza maga után. Az egyik szemét is elveszitette szegény. El tudjátok képzelni, milyen lelkivilága van annak az embernek, aki ilyet tesz?
Ginger, a másik nagytestű majmocska szintén emberi bántalmazás áldozata: egy karral él...
A selyemmajmocskák legtöbbje cuki. Vannak "A" jelzésűek, ami azt jelenti: agressziv. Most ezt ne úgy képzeljétek el, hogy neked támad. Inkább kiszámithatatlan a viselkedésük. Ettől függetlenül van amelyik kedvelni fog téged, van amelyik nem. Tök mindegy, hogy "A" jelzésű-e:) Ez ugyanúgy működik náluk, mint nálunk, embereknél: vagy szimpi, vagy nem.
Két szerelmem van: Buddy és Tommy. Buddyval első látásra egymásba szerettünk. Ez abban nyilvánul meg, hogy apró cuppogó hangot adnak ki, mint amikor csámcsogunk. És lepisilnek... Buddy első találkozásunkkor meg akarta hágni a kezem. Majd amikor rájött, hogy nem az a fajta léha nő vagyok, nekiesett az egyik fatörzsnek. Végül visszaugrott hozzám a ketrec oldalára, és szájjal segitett magán. Nem látott senki, mégis zavarba jöttem, és eloldalogtam...
Tommy párja, Marvin eleinte nem nézte jó szemmel titkolt afférunkat. Kicsit sipákolt, ha megjelentem, de amint nassit nyújtottam felé, megenyhült. Úgy érzem, ő kicsit inkább félős, mert mindig hátrál, ha a ketrechez érek.
Flea, az egyik kis him ki nem állhat. 2 nappal ezelőtt harci sérülés áldozata lettem. Megkarmolt a kis szemét:)
Amit tudni kell: mindig a tenyeredet érintsd a ketrechez. Igy nem tudnak nagyon megsérteni. Egyébként pedig a macskám karmolása sokkal durvább játékos üzemmódban, szóval nem kell tőlük tartani. Első naptól kezdve a tenyeredből esznek. Kivéve a hardcore "A" jelzésűeket. De ez kiderül hamar, mert ahogy megjelensz a ketrecnél: fül hátracsap, visitó hang, és ez egész pontosan azt jelenti: húzzál el! Valahogy nekik is kommunikálniuk kell:)
Kismit, az egyik idős selyemmaki naponta kétszer igényel nyomizást. Bármeddig tűrné, hogy buzeráld. Majd amikor úgy dönt, hogy nem elég neki, kinyúl apró kis kezével, és nagyon finoman magához húz, átölel. Én ettől nagyon meghatódtam.
Elképesztő, hogy mennyire értelmesek ezek a kismajmok, nem is gondoltam volna! Megjegyzik a hangod, és nagyon éles a látásuk is. Mindenkire emlékeznek.
Minden munkát felváltva végzünk. Van hajnali 4.30.-as etetés. Gyönyörű olyankor az ég, már ezért érdemes felkelni! Egyébként nem gáz, mert heti egyszer kerül rád sor. A nap abból áll, hogy összeállitjuk a kajájukat - gyakran főzni is kell nekik, mosogatunk, rendben tartjuk a helyüket. Minden ki van számolva darabra. Némelyik majom extra vitamint kap, vagy diétázik különböző betegségei, kora miatt.
Ja, és mégegy tévhitet szeretnék eloszlatni: az égadta világon semmilyen betegséget nem kapsz el tőlük. Egyrészt be vannak oltva veszettség ellen, másrészt te vagy az, aki veszélyeztetheted őket. Bármilyen virust elkaphatnak tőled, ha az ő kajájuk készitése közben a szádhoz nyúlsz. Ezért közben mi nem eszünk, nem iszunk. Vagy kezet kell moss. Ha herpeszed volt, vagy náthás vagy, nem is mehetsz makiközelbe. Ők ettől belázasodnak, majd kimúlnak...
Épségben-szépsgében landoltam nov. 12-én 8 órakor. Sue - a rezervátum vezetője már a reptéren várt. Egy brit lánnyal egyetemben - akiről akkor még nem tudtam, hogy igencsak megkeseriti majd a mindennapjainkat...
Huh, próbálok rövid lenni, de szerintem nem fog menni. Annyi, de annyi mesélnivalóm van!
Első nap megnéztem a pretoriai rezervátumot, ahová majd költözködnek remélhetőleg december végén. Egyelőre úgy néz ki, mint egy hajléktalanszálló:) Onnan elszállitottunk egy kis selyemmakibébit, aki a kezemben elfér, annyira apró. Még négy napig babázhattunk vele, aztán ment a mostohaszüleihez szoktatásra. Imádnivaló!:)
Egész pontosan Myngenoegenben vagyok, Polokwanetől kb. 10 perc autóútra. A semmi közepén, egy tanyán. Olyan, mint egy kis paradicsom. Van egy kacsapár négy kicsikével. Apuci állandóan ki akarja nyirni őket - még nem jöttünk rá, miért.
Sue, a vezető zimbabwei, de már régóta Dél-Afrikában él. És van egy középkorú pár, akik britek: Debbie és Steve. Steve-vel mindig hecceljük egymást, vicces figura. Csipem:) Ők egyébként hosszútávú önkéntesek, kb. egy éve vannak itt. És úgy döntöttek, maradnak is. Steve azelőtt nagygóré volt egy vállalatnál, majd egyik reggel arra érkezett, hogy nem engedték be az irodába. Nem tartottak többé igényt a munkájára... Most nincs egy kanyijuk sem, viszont van valamijük, ami nagyon sokunknak nincs: kiegyensúlyozott, boldog életük.
A szobán mostanra hat nőszeméllyel osztozkodom. Még egy üres ágy van. A szállás ifjúsági all inclusive stilus. Emeletes ágyak, kicsi szekrénnyel. Összesen egy fürdő és WC van. Steve és Debbie egy sátorban laknak a kertben. Sue gyakran utazik. Van egy chicagói lány, Mary. Ő is hosszútávú önkéntes, adminisztrativ munkát végez Sue-nak. A szobalakók: 1 skót, 4 brit, 1 svéd. A kedvencem Anni, a svéd lányzó. Lehet, talán azért, mert ő az egyetlen, aki nem angol ajkú. Ez eleinte rettenetesen zavart. Most már csak nagyon... Kb. a felét nem értem annak, amit hadoválnak a különböző akcentusok miatt. Sokat kérdezek, de egy idő után elfáradok, és ők is elfelejtenek lassan és érthetően artikulálni. Ebből is látszik, hogy a Procternél milyen angolhoz voltam szokva...
Az idő: borzalmas!!! 1-2. nap még hőség volt. Az utóbbi 4 napban pedig vihar, eső és szél, 15 fokkal. Nem hiszem el, hogy fázni jöttem Afrikába! Olyan égszakadások voltak éjjel, hogy azt hittem, ránk szakad a tető! A kerttől két vászonlepel választ el. Ami jó időben még nem zavart, de most kissé szeles. Viszont ahogy bebújunk a takaró alá, jó meleg van, úgyhogy nem gáz. Sokkal inkább zavar, hogy U alakban alszom az ágyon. A matracok sajnos nagyon ócskák és vékonyak. Első 2 napban fájt is a derekam rendesen. Ma például a nyakamat nem tudom jobbra forditani. Legalább változatos:) Tudom-tudom, már mondjátok: mindig elégedetlenkedek...
Most pedig térjünk rá a lényegre, amiért idejöttem. És ezek a rokonaink, a kis makikák. Kb. 40 lehet belőlük. Ezek selyemmakik. Van 3 mókusmaki, és 3 nagyobb termetű majom is. Őket jobb nem buzerálni, mert mindegyiknek van valami lelki baja. Ez most igy hülyén hangzik, de ez van. Ez a rezervátum ezért jött létre. Olyan majmok kerülnek ide, akikkel vagy nagyon rosszul bántak, vagy már nem kellettek a gazdájuknak. Sokan megveszik őket kis háziállatként, majd amikor nem tudják, hogyan bánjanak velük, túladnak rajtuk.
Az egyik selyemmajom, Honey nemrégóta van egyedül. A párocskáját sajnos elveszitette. Azóta be van stresszelve, ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a farka bekunkorodik, és maga alá-köré tekeri. Magyarán szólva bekattant. Igen, ők is képesek rá! Különleges figyelmet igényel.
Papi, az egyik nagytestű majom Magyarországról került ide. A gazdája ütötte-vágta, ezért élete végéig fájdalomcsillapitót kell szedjen, a lábát pedig húzza maga után. Az egyik szemét is elveszitette szegény. El tudjátok képzelni, milyen lelkivilága van annak az embernek, aki ilyet tesz?
Ginger, a másik nagytestű majmocska szintén emberi bántalmazás áldozata: egy karral él...
A selyemmajmocskák legtöbbje cuki. Vannak "A" jelzésűek, ami azt jelenti: agressziv. Most ezt ne úgy képzeljétek el, hogy neked támad. Inkább kiszámithatatlan a viselkedésük. Ettől függetlenül van amelyik kedvelni fog téged, van amelyik nem. Tök mindegy, hogy "A" jelzésű-e:) Ez ugyanúgy működik náluk, mint nálunk, embereknél: vagy szimpi, vagy nem.
Két szerelmem van: Buddy és Tommy. Buddyval első látásra egymásba szerettünk. Ez abban nyilvánul meg, hogy apró cuppogó hangot adnak ki, mint amikor csámcsogunk. És lepisilnek... Buddy első találkozásunkkor meg akarta hágni a kezem. Majd amikor rájött, hogy nem az a fajta léha nő vagyok, nekiesett az egyik fatörzsnek. Végül visszaugrott hozzám a ketrec oldalára, és szájjal segitett magán. Nem látott senki, mégis zavarba jöttem, és eloldalogtam...
Tommy párja, Marvin eleinte nem nézte jó szemmel titkolt afférunkat. Kicsit sipákolt, ha megjelentem, de amint nassit nyújtottam felé, megenyhült. Úgy érzem, ő kicsit inkább félős, mert mindig hátrál, ha a ketrechez érek.
Flea, az egyik kis him ki nem állhat. 2 nappal ezelőtt harci sérülés áldozata lettem. Megkarmolt a kis szemét:)
Amit tudni kell: mindig a tenyeredet érintsd a ketrechez. Igy nem tudnak nagyon megsérteni. Egyébként pedig a macskám karmolása sokkal durvább játékos üzemmódban, szóval nem kell tőlük tartani. Első naptól kezdve a tenyeredből esznek. Kivéve a hardcore "A" jelzésűeket. De ez kiderül hamar, mert ahogy megjelensz a ketrecnél: fül hátracsap, visitó hang, és ez egész pontosan azt jelenti: húzzál el! Valahogy nekik is kommunikálniuk kell:)
Kismit, az egyik idős selyemmaki naponta kétszer igényel nyomizást. Bármeddig tűrné, hogy buzeráld. Majd amikor úgy dönt, hogy nem elég neki, kinyúl apró kis kezével, és nagyon finoman magához húz, átölel. Én ettől nagyon meghatódtam.
Elképesztő, hogy mennyire értelmesek ezek a kismajmok, nem is gondoltam volna! Megjegyzik a hangod, és nagyon éles a látásuk is. Mindenkire emlékeznek.
Minden munkát felváltva végzünk. Van hajnali 4.30.-as etetés. Gyönyörű olyankor az ég, már ezért érdemes felkelni! Egyébként nem gáz, mert heti egyszer kerül rád sor. A nap abból áll, hogy összeállitjuk a kajájukat - gyakran főzni is kell nekik, mosogatunk, rendben tartjuk a helyüket. Minden ki van számolva darabra. Némelyik majom extra vitamint kap, vagy diétázik különböző betegségei, kora miatt.
Ja, és mégegy tévhitet szeretnék eloszlatni: az égadta világon semmilyen betegséget nem kapsz el tőlük. Egyrészt be vannak oltva veszettség ellen, másrészt te vagy az, aki veszélyeztetheted őket. Bármilyen virust elkaphatnak tőled, ha az ő kajájuk készitése közben a szádhoz nyúlsz. Ezért közben mi nem eszünk, nem iszunk. Vagy kezet kell moss. Ha herpeszed volt, vagy náthás vagy, nem is mehetsz makiközelbe. Ők ettől belázasodnak, majd kimúlnak...
2009. november 10., kedd
Visszaszámlálás vége
Na Drágáim, elröppenek. 15.30.-kor a Lufthansa segítségével. Ha csütörtök, azaz nov. 12. délutánig nem adok valamilyen úton-módon életjelt, kezdhettek aggódni. Na de viccet félretéve: be vagyok sz*rva, remélem, minden rendben lesz. Még sosem repültem tizenórákat:(
Kedden hosszú idő után végre randiztam Laci barátommal. Örülök, hogy végre láttalak! Ha találok olyan "gúlarumot", hozok Neked mindenképpen. Ts, Laci Bá:P
És akkor most hadd köszönjek el mégegyszer azoktól az emberkéktől, akikkel nem sikerült már összefutnom, emailt váltanom, telefonálnom az elmúlt egy hétben.
Évi, VM!
István, Morrisonos koktélparti, ahogy megjöttem. Meg még mi is? Á, hosszú haj - rövid ész:S
Tibi, köszi, hogy olvasod a blogot. Ha hazajöttem, témazárót iratok veled belőle:P
Anett és drága kicsi füles keresztfiam - jó utat nektek Rómába!
Zsuzs, ne dolgozz túl sokat, és végre hadd nézzem majd meg a kambodzsai képeket!
Zsüli, külhönös skóciai barátném - tornázz sokat, sétálj sokat azokban a gyönyörű parkokban!
Saci, Rékus, legyetek jó szolgái a marketing osztálynak!
Szilvike, mosolyogj sokat!
Balázs, hozok Neked gyémántot:)
Ölelés!!!
Kedden hosszú idő után végre randiztam Laci barátommal. Örülök, hogy végre láttalak! Ha találok olyan "gúlarumot", hozok Neked mindenképpen. Ts, Laci Bá:P
És akkor most hadd köszönjek el mégegyszer azoktól az emberkéktől, akikkel nem sikerült már összefutnom, emailt váltanom, telefonálnom az elmúlt egy hétben.
Évi, VM!
István, Morrisonos koktélparti, ahogy megjöttem. Meg még mi is? Á, hosszú haj - rövid ész:S
Tibi, köszi, hogy olvasod a blogot. Ha hazajöttem, témazárót iratok veled belőle:P
Anett és drága kicsi füles keresztfiam - jó utat nektek Rómába!
Zsuzs, ne dolgozz túl sokat, és végre hadd nézzem majd meg a kambodzsai képeket!
Zsüli, külhönös skóciai barátném - tornázz sokat, sétálj sokat azokban a gyönyörű parkokban!
Saci, Rékus, legyetek jó szolgái a marketing osztálynak!
Szilvike, mosolyogj sokat!
Balázs, hozok Neked gyémántot:)
Ölelés!!!
2009. november 9., hétfő
3/4-ig összepakolva
Reggel beugrott hozzám Kati barátnőm adni két puszit. Úgy örültem neki! Bocs, de muszáj beillesztenem ide minden idők leghülyébb partiképét rólunk. Azok a boldog szép napok, ég veled! Ámen:)
Hazafelé a metrón rám nézett egy 45-ös ürge, majd kinyújtott a nyelvét, és lassan körbenyalta a szája szélét. Nem akarom tudni, hogy miért csinálta...:S
Ja, és kaptam egy rendszeremailt, hogy nem-e szeretnék felregisztrálni a kívánlak.hu-ra. Öööö, még gondolkodom rajta... Ezek után még milyen oldalakat hoznak létre? Megd*glak.hu????
Most pedig hadd osszam meg veletek a világirodalom legszebb költeményét:
"Kedves a mosolyod, és szexi a tested,
A ma estémet biztos színesre fested.
Angyalka, vagy ördög? Ez is eldől majd.
Csak legyél hozzám kedves, s ne hozzál rám bajt!"
Mit gondoltok, kiről szól?:P Szerintem király!
És igen: a Titokzatos Szerző kilétét még mindig fedje homály...
Hazafelé a metrón rám nézett egy 45-ös ürge, majd kinyújtott a nyelvét, és lassan körbenyalta a szája szélét. Nem akarom tudni, hogy miért csinálta...:S
Ja, és kaptam egy rendszeremailt, hogy nem-e szeretnék felregisztrálni a kívánlak.hu-ra. Öööö, még gondolkodom rajta... Ezek után még milyen oldalakat hoznak létre? Megd*glak.hu????
Most pedig hadd osszam meg veletek a világirodalom legszebb költeményét:
"Kedves a mosolyod, és szexi a tested,
A ma estémet biztos színesre fested.
Angyalka, vagy ördög? Ez is eldől majd.
Csak legyél hozzám kedves, s ne hozzál rám bajt!"
Mit gondoltok, kiről szól?:P Szerintem király!
És igen: a Titokzatos Szerző kilétét még mindig fedje homály...
2009. november 8., vasárnap
"Elő-Márton-napi" kacsa és skype problémák
Ma anyukám csinált sült kacsát lilakáposztával a tiszteletemre. A párja, Csaba ötlete volt. Miattam előrébb hozták a Márton napot:) Finom volt, stílusosan dél-afrikai bort szürcsölgettünk hozzá. Tudunk élni, ugye?;)
Képzeljétek, elkezdtem összepakolni!!! Ugyanis ma megint kipattantak hajnalban a szemeim, és veszettül jegyzeteltem, mi az, amit még el kell intéznem, mi az, amire még szükségem van. Tudom-tudom: no para! Dehát ismertek...
Szóval most büszke vagyok magamra. Két közepes méretű bőrönd van félig a cuccaimmal. Már csak a piperék, gyógyszerek, egyéb szirszarok vannak hátra. Így még marad hely, ha összevásárolok ezt-azt. Márpedig össze fogok, ahogy ismerem magam... Ehhez nem kérek senkitől kommentárt:) És természetesen egy-két váltás ruhát is teszek a kézipoggyászba. Amilyen mákom szokott lenni utazáskor, képesek elkeverni mindkét bőröndömet:)
Anyukám meg leoltott, hogy ne vigyek szép rucikat, mert max. a makiknak tudok divatbemutatót tartani belőle esténként. Pedig tök jó lenne! Már elképzeltem magam a catwalkon végigvonulva, a kismajmok pedig beülnének chipsszel és kólával a VIP helyekre, csak hogy engem láthassanak:D
Ma végre összehoztunk egy skype-os traccspartit Ágicával. Csajszi, decemberben megyek Taranggal bulizni, ahogy megbeszéltük:)))
Eszter, Viktor, nektek is csók! Jó volt végre dumálni. Kár, hogy nekem ma szarakodott a skype:( Várom a karibi képeket!!!
Képzeljétek, elkezdtem összepakolni!!! Ugyanis ma megint kipattantak hajnalban a szemeim, és veszettül jegyzeteltem, mi az, amit még el kell intéznem, mi az, amire még szükségem van. Tudom-tudom: no para! Dehát ismertek...
Szóval most büszke vagyok magamra. Két közepes méretű bőrönd van félig a cuccaimmal. Már csak a piperék, gyógyszerek, egyéb szirszarok vannak hátra. Így még marad hely, ha összevásárolok ezt-azt. Márpedig össze fogok, ahogy ismerem magam... Ehhez nem kérek senkitől kommentárt:) És természetesen egy-két váltás ruhát is teszek a kézipoggyászba. Amilyen mákom szokott lenni utazáskor, képesek elkeverni mindkét bőröndömet:)
Anyukám meg leoltott, hogy ne vigyek szép rucikat, mert max. a makiknak tudok divatbemutatót tartani belőle esténként. Pedig tök jó lenne! Már elképzeltem magam a catwalkon végigvonulva, a kismajmok pedig beülnének chipsszel és kólával a VIP helyekre, csak hogy engem láthassanak:D
Ma végre összehoztunk egy skype-os traccspartit Ágicával. Csajszi, decemberben megyek Taranggal bulizni, ahogy megbeszéltük:)))
Eszter, Viktor, nektek is csók! Jó volt végre dumálni. Kár, hogy nekem ma szarakodott a skype:( Várom a karibi képeket!!!
2009. november 7., szombat
Családom és egyéb állatfajták
Tegnap nyűgös voltam, így most folytatnám a szösszeneteimet. Lemaradt unokaöcsém, Gergő koncertje, ami egy kis klubban volt a 18. kerületben. Olyan büszkén feszítettem, ahogy csak kell ilyenkor egy igazi keresztmaminak! Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok elfogult. Így bátran állíthatom, hogy egyre jobbak. Lehet, hogy anno nekem is egy tinibandában kellett volna játszanom. Talán több sikerem lett volna a fiúknál:)
Egyúttal megismertem unokahugom, Iza szíve választottját, Zolit. Kihívtam csocsózni, jól sz*rrá is vert. De úgy, hogy ő volt Iza és ellenem. Szégyen és gyalázat! Visszavágó az Íjászban! Nővérkémmel vagy túl jól néztünk ki, vagy a pasik voltak túl piásak. (Én az A verzióra szavaznék.) Mindenképp szerettek volna minket a férfi WC-be csábítani. Oly nehéz volt ellenállni!:) Nem tudom, én ebből valahogy kinőttem 20 éves koromban. De úgy látszik, van akinek 40 éves korára sem sikerül...
Nemrég ment el kicsi családom, volt egy kisebb lélegzetű babazsúr. Remélem, nem most láttam őket utoljára a nagy út előtt. Ma már tüneteket is sikerült produkálnom a parázás miatt: hidegrázás, levertség, stb...
Muki megint kidobta a taccsot, hadd örüljek. Pedig kezdtem reménykedni, hogy meggyógyult:(
Szilvike, Rékus - köszönöm a levélkéket. Jól esik, hogy együtt örültök velem! Pusszancs, szép estét mindenkinek!
2009. november 6., péntek
Már csak 5 nap
Úgy döntöttem, maradok a fiatalabb pasiknál. Hadd mutassam be Nektek új szerelmemet: neve Nimród és 4 hónapos. Az anyósjelölt Orsi barátnőm, aki szerintem áldását fogja adni ránk. Látja, hogy jó kezekben van a gyerek:) Hát nem gyönyörű? Azok az óriási kék szemecskék, és a gribedlis fogatlan mosoly! Az ellenállhatatlan babaillatról nem is beszélve.
Orsikától kaptam néhány sportnacit, amiket remélem, egyben hozok haza. Kösziiiii! Na meg a "segglyuk magolajat" is. De most őszintén - ti hogy fordítanátok le a következőt: "annuus seed oil"? Ez az egyik összetevője a kókuszvajnak. És ezen röhögtem hazáig a villamoson:))))
Muki - a macsek - már erősen sztrájkol. A többnapos kajaadag megvonás nem tesz túl jót a lelkivilágának. Azt még el sem mondtam neki, hogy pár nap múlva itthagyom...
Bevallom férfiasan, egyre jobban izgulok. Most kezdek csak belegondolni igazán, mibe is vágtam a fejszém. Egy "baráttól" furcsa emailt kaptam az imént. Ilyenkor elszontyolódom. Pedig tudom, nem kellene folyton mások véleményével foglalkoznom. Hiszen ha az illető nem tud osztozni az örömömben, sőt még bánt is amiatt, amit teszek, nem is igazi barát. Így van vagy nem így van? Na mentem aludni, Ti is tegyetek így...
2009. november 5., csütörtök
Még 6 nap...
Megjött a cserematracom. Az eredetit ugyanis vissza kellett küldenem - nem vette fel a formáját 24 óra után sem. (Dormeo - a szerk.) Nahát a mostani sem tesz ki magáért. Én azért még drukkolok neki holnapig. De elképzelhető, hogy még akkor sem lesz min aludni a nem létező ágypartneremnek, mire Afrikából hazajövök...
A macskám ismét szénhidráttal tömi magát. Mint minden egyes alkalommal, ha beteg. Szegénykémnek gyomorhurutja van, és diétáztatom. Bosszúból kinyitotta a konyhaszekrényt (elképesztő! ne kérdezzétek, hogy csinálja!), és megevett fél zsömlét. Még nem jött ki belőle...
By the way kezdek inzomniás tüneteket produkálni. Hajnali 3-ig fent pislogtam. Max. fél órát tudok egyhuzamban aludni. Ahogy közeleg november 11-e, úgy nő bennem a para. De már nincs visszatánci:)
A mai reggelem azzal indult, hogy kaptam egy aranyos smst:
"Hogy vidáman induljon a napod,
Ezért tőlem most e versikét kapod.
S ha sikerült az arcodra egy mosolyt is csalnom,
Akkor én is örülök, hiszen megérte írnom."
Szerzőjét egyelőre fedje titokzatos homály...:)
A macskám ismét szénhidráttal tömi magát. Mint minden egyes alkalommal, ha beteg. Szegénykémnek gyomorhurutja van, és diétáztatom. Bosszúból kinyitotta a konyhaszekrényt (elképesztő! ne kérdezzétek, hogy csinálja!), és megevett fél zsömlét. Még nem jött ki belőle...
By the way kezdek inzomniás tüneteket produkálni. Hajnali 3-ig fent pislogtam. Max. fél órát tudok egyhuzamban aludni. Ahogy közeleg november 11-e, úgy nő bennem a para. De már nincs visszatánci:)
A mai reggelem azzal indult, hogy kaptam egy aranyos smst:
"Hogy vidáman induljon a napod,
Ezért tőlem most e versikét kapod.
S ha sikerült az arcodra egy mosolyt is csalnom,
Akkor én is örülök, hiszen megérte írnom."
Szerzőjét egyelőre fedje titokzatos homály...:)
2009. november 4., szerda
7 nappal a nagy út előtt
Ma megkötöttem a biztosításomat. Ha Európán kívülre utazol, 50%-os pótdíj fizetendő. Hiába, ez a hátránya annak, amikor az ember lánya a világ másik végére vágyik.
A legmagasabb díjtételt választottam, mert:
1. Mi van, ha eltűnik a poggyászom, és egy szál fürdőruhában kell flangálnom szegény őslakosok előtt? Némelyikük azt sem tudja, mi az a fehér nő!:)
2. Ha nem bírom tovább, és honvágyban szenvedvén felvágom az ereimet, akkor anyukám az első járattal értem tudjon repülni, és díjmentesen hazaszállítsák a holttestemet.
3. Beperelhet egy színesbőrű anyuka, hogy elcsábítom kiskorú fiát. Jogi képviseletem biztosított!
Szóval fontos dolgok ezek, kérem szépen. Előre is elnézést a fanyar humorért és a néhol túlzott szarkazmusért. De már ismertek...
A legmagasabb díjtételt választottam, mert:
1. Mi van, ha eltűnik a poggyászom, és egy szál fürdőruhában kell flangálnom szegény őslakosok előtt? Némelyikük azt sem tudja, mi az a fehér nő!:)
2. Ha nem bírom tovább, és honvágyban szenvedvén felvágom az ereimet, akkor anyukám az első járattal értem tudjon repülni, és díjmentesen hazaszállítsák a holttestemet.
3. Beperelhet egy színesbőrű anyuka, hogy elcsábítom kiskorú fiát. Jogi képviseletem biztosított!
Szóval fontos dolgok ezek, kérem szépen. Előre is elnézést a fanyar humorért és a néhol túlzott szarkazmusért. De már ismertek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)