Made in Hungária

Most meghíztam vagy nem? Ezen merengtem tegnap este, miközben Orseehoz készülődtem megnézni a nizzai nyaralás fotóit... Pávaként billegettem magam a tükör előtt, és két kézzel cibáltam fel a kedvenc farmeremet - száranként. Lassan bebiztosíthatom a hátsóm, mint J Lo?
A narancsbőr első tünetei is megjelentek!:S Mi van, ha olyan leszek, mint Bridget Jones, és kötözött sonkaként, a takarót magamra tekerve ugrom ki egy pasi mellől az ágyból???
Na de ne is növesztgessük ezt a rémképet! Inkább nézzük, mik történtek velem mostanában. Úgyis mindig arra panaszkodtok, nem tudtok rólam semmit, kihagylak Titeket az életemből:)

Két hete volt az évadzáró Magyar Slágerbuli. Idényzáró, szépségkirálynő választással. Gondoltuk, elmegyünk röhögni. Amint lepattantunk a 94-es buszról Oxford Streeten, fogtunk Orseeval egy hintót. Jobban mondva egy riksát, indiai, angolul nem értő sofőrrel. Megmondtuk, hogy irány a Hog In The Pound Pub. Ehhez képest sightseeingelni indultunk, megnéztük a London Fashion Of College-ot és egyebeket. 5 perc céltalan bolyongás után kezdtünk idegesek lenni, és közöltük vele, hogy gyorsabban, mert szépségkirálynő választásra kell mennünk időre, és ha nem így tesz, ostorozni fogjuk. A barma tekert, de rossz irányba. Így a következő piros lámpánál kiugrottunk a kocsiból fizetés nélkül, ő pedig hiába kiabált utánunk:)

Megérkeztünk a helyre - on foot. Belibbentünk, mint akik legalább két párducot nyúztak meg egy szafarin - ahogy ez a facebookos fotókon látható:) Úgy döntöttünk, rettentő jó ötlet kikérni mégegy üveg fehérbort (mivel az előzőt már egy hangulatos chiswicki kis bárban elfogyasztottuk néhány szőlőszem és camembert sajt társaságában).
Megjelentek Orsee haverjai, és kezdődött a mélyinterjú a társaság számunkra ismeretlen tagjával: miért nincs barátnőd?, mi bajod a 30-as nőkkel?, stb. Kiderült, hogy Gábor mögöttünk állt sorban a Tankcsapda koncerten, és végigröhögte, amíg interjút adtunk a HVG-nek. Én a piros esőkabátomban, Orseeka a cuki kis fehér blézerében - mint nagy TANKCSAPDA RAJONGÓK!!! Ja, ez csak azért fontos megemlíteni, mert készült rólunk fotó is - a szerk. Itt jegyezném meg, hogy Gábor megbukott az interjún, és még 11 óra előtt lelépett a buliból.

Időközben megjelent Orsee hát hogy is mondjam, minek is nevezzem pasijelöltje. Béla kurva jól néz ki. Csupa izom, álló mellbimbókkal. Csak szegényemnek halvány lila gőze nincs, hogyan kell egy nővel bánni! Ja, és ha a buliban drámakirály címet is osztottak volna, azt tuti, hogy ő kapta volna meg. Lenyúlta Orseet, és a pub előtt fárasztotta egész este, rajtam pedig hülyébbnél hülyébb részeg alakok kezdtek el lógni, így angolosan távoztam az estélyről.

Tankcsapdához visszakanyarodva - Orsee nekem "köszönheti" Bélánkat. Azóta is emlegetei június 5-ét:) Az egész úgy kezdődött, hogy ott hagyott a tömegben, és pankráció árán elment nekünk két pohár vizet szerezni. Ja, a koncertre eleve betegen érkeztem. Mert mint tudjuk, előző nap még Budapesten, a saját ágyikómban feküdtem lázasan, amit valószínűleg egy nem éppen friss Burger Kinges hambi okozhatott, és amit a tesómmal nyomtam be utolsó csajos délutánunkon. Szóval a koncert hajnalán felszálltam Liszt Ferenc 2B-n, együtt a Tankcsapda tagjaival. Természetesen nyúl voltam, és nem mertem autogramot kérni, pedig még sorba sem kellett volna állni. Mindegy. Majd legközelebb.

Tehát Tankcsapda, én állok a tömegben. Mellettem két pasi: egyik volt Béla, másik András nevű versenyzőnk. Utóbbi jött oda megszólítani. Orsee már arra érkezett vissza, szerinte "kész tények elé állítva":), hogy velük trécselek. Bemutatkozott mindenki mindenkinek, és a koncert után együtt távoztunk. Romantikus kalandként Béla furgonjával. A fiúk bedeszkázták a hátsó ablakokat, majd én Andrással beültem a festékes vödrök és ecsetek közé... Hát így ismerkedtünk meg.

Andrással kemény egy "randink" volt a chiswicki George IV pubban. Nem számítva azt a röhejes 5 fős randit ugyanitt, amikor is megjelent Béla, András, és valami Dávid nevű haverjuk, aki by the way nős. Koncertre mentünk, aminek 10-kor vége volt, és a fiúknak utána fellőtték a pizsi rakétát. Mi maradtunk még beszélgetni Orseeval, aki egyébként közölte velük: "Nyugodtan lehet távozni, senkit nem tartunk vissza." Erre mindegyik leült hozzánk az asztalhoz...
András a legutolsó találkozó előtt pár órával közölte, hogy nem talált semmi olyan filmet, ami érdekelné, így inkább hagyjuk a mozit, talán majd máskor. Az anyád valagát! - gondoltam magamban, és megírtam neki egy szívhez szóló smsben, mekkora köcsögségnek tartom ezt. Végül is bocsánatot kért, majd kibújt a szög a zsákból, na ezt figyeljétek!: "Ha csak a társaság hiányzik, gyere át hozzám, és ehetünk valamit, meg beszélgetünk.De ennél többet nem tudok adni." Mi van, b+??? Mit hadovál ez nekem össze??? Talán én tartottam pisztolyt a halántékához, hogy szólítson meg a Tankcsapdán???
Bevallom, nagyon rosszul esett, és én azóta inkább nem tárgyalok vele. De másrészről hálásnak kell lennem, hogy semmi nem történt, és nem keserítette meg az életemet. Hiszen 38 évesen láthatóan nem tudja, mit akar kezdeni magával. Pedig legalább szexcimbinek jó lett volna, egy sarokkal arrébb lakik itt Chiswickben. Dehát ez az én szerencsém. Ámen.

Ha már szexcimbiknél tartunk, nem hagyhatjuk ki Tamás barátunkat sem a sorból. Őt az egyhetes otthonlétem alatt ismertem meg, a Macskafogó nevű szórakozóhelyen. Vége lett a bulinak, készültünk a ruhatárhoz tesómmal, amikor megállt mögöttem, és megkért, hogy ne menjek még, épp most akart felkérni táncolni. Mivel örök kedvencem, Edda Éjjel Érkezem című dala ment, igent mondtam.
Beszélgettünk, két percben elregélte az életét. Közölte, hogy a válása óta én vagyok a második lány, aki szimpatikus neki. És hogy az első is elment Angliába. Forgattam a szememet. Na - mondom - megint kezdődik a drámázás... Hát - gondoltam magamban - ez a te formád barátom. Mit csináljak? Nekem egy hét múlvára Budapest-London jegyem volt, ilyen az élet... Azt kérdezte, egy kávé vagy fagyi azért belefér-e, mert mindenképp szeretne megismerni. Jót röhögtem magamban, de elharaptam a nyelvemet, mielőtt azt kérdeztem volna: "Te így hívod? Kávé? Fagyi?" Muhaha:)
Távozás előtt szorongatott, és azt akarta, hogy öleljem meg. Nekem fura volt az egész, hiszen azt sem tudtam, ki fia borja. Miért nem megy ki a Nyugati térre, és kér free hug-ot a táblás fazonoktól??? Na mindegy, Emő és én leléptünk. Már a buszon csörgött a telefonom - Tamás hívott. Ezután négy napig nem jelentkezett...
Amikor összefutottunk, hajnalig eldumáltuk az időt. Emlékszem, szakadt az eső. Mivel a Wesselényi utcában ücsörögtünk egy bárban, és ő ugyanabban az utcában lakott, nála ragadtam. Gondolom, ez volt a csel, ezért vitt oda... Nem történt semmi.
Aztán reggel ott állt szerencsétlenül az ajtóban, és kérte az email címemet, meg a számomat. Minek? - kérdeztem. Tudtam, hogy úgysincs értelme az egésznek, csak bonyolítaná az életemet. És különben sem hittem benne, hogy keresni fog. Majd átfutott a következő gondolatsor az agyamon: "Mit játszom itt az eszemet? Úgysem látom többet. Négy hónapja nem volt pasim, és ki tudja, mikor lesz ilyen alkalom legközelebb. Éljünk a pillanatnak." Ezt kb. 5 másodperc alatt megbeszéltem magammal, majd feltettem neki a következő kérdést, ott az ajtóban: "Szexcimbid jön ma este?" Tamás ereiben láthatóan megfagyott a vér. Belőlem majdnem kirobbant a röhögés. Mit gondolt, hogy valami hülye kis csitrivel van dolga?:) Vonakodva nemmel válaszolt. Jó - konstatáltam - akkor este találkozunk. Majd teátrálisan sarkon fordultam, és kitipegtem a körfolyosóra. Nem ellenkezett...
Hát így esett, hogy úgy esett, és egy percig nem bántam meg. Tamás természetesen azóta sem jelentkezett. A különbség most csak annyi lenne, hogy kihagytam volna egy jó kis éjszakát. Az vesse rám az első követ, aki soha nem tett így:)

Mi történt még ezenkívül? Múlt hétvégén megrendezésre került a Hard Rock Calling Festival a Hyde Parkban. Oltári szerencsésnek érzem magam, hogy Ildi barátnőm rám gondolt, amikor 2 db ajándékjegyet kapott. Így ingyen megnéztük a Killers nevű bandát, esernyővel ugrándozva. Ildike végigpuffogta az egészet, és az egy év alatt most hallottam először káromkodni!!! Szerintem így is megvolt az egész koncert feelingje. Nekem szép emlék marad. Remélem, neki is:)

Gábor barátomat pedig végre valahára elrángattam az Ain`t Nothing But Blues nevű bárocskába, ami az Oxford Streetnél leledzik. Egy kis sarki talponálló méretével vetekedik, és minden este élő blues zene van. Gábor kemény 2 pohár sört megivott, nála ez csúcs!!! Hiába, én minden férfit elrontok, és alkoholistát csinálok belőlük:) Mindenesetre szeretnék még visszamenni erre a helyre. Hallod, Gábor?

Heni barátnőmmel egy év után összehoztunk egy ebédelős sessiont. Ez is csúcs!!! Hiszen már olyan régóta készültünk rá:) Ugye szombat 11 órára van időpontom, Henike? Hosszú haj - rövid ész...

Na Drágáim, Orsee tegnap este óta szekál, hogy már fent kéne legyen a következő bejegyzés, úgyhogy én ezt most fel is dobom. Legyetek rosszak, jót ne halljak felőletek!

"Anyukám, nekem lőttek..."

Az most mindegy, hogy ez a mondat kitől és milyen kontextusban hangzott el...:)

CHISWICK HIGH ROAD, BALAANS BAR, 21.00.PM.
Orsee azt kérdezi tőlem, miközben egy Café Latte és egy Coffee Martini felett ücsörgünk: miért nem írok legalább kétnaponta, amolyan skiccféléket??? Nem tudom... Pedig valóban jót tenne. Hát most megpróbálom. Talán visszaszokom a régi gyakoriságra, ahelyett, hogy továbbra is tagja maradok a "B****uk el az időnket a facebook-on!" című csoportnak. Beszélgetünk. Nyaralásról, nehéz időkről, hogy hogyan másztunk ki az árok mélyéről, és erősített meg minket, munkáról, és persze FÉRFIAKról.

Mi az, hogy szerelem? És ha úgy érezzük, egy FICKÓval (ne röhögj, Emő!:) alakul valami, akkor hirtelen miért ijedünk be? Miért van az, hogyha együtt vagyunk velük 2-3 óránál többet egyhuzamban, már mehetnékünk van, és ha netalántán ez a találka éjszakába nyúlik, sőt még másnap is a nyakunkon ragad az illető, már menekülőre fogjuk? Akkor mit is akarunk mi NŐk igazán??? Talán attól pánikolunk, hogy hirtelen függeni fogunk TŐLE érzelmileg? Vagy megszoktuk az önző csajos életet, és nem engedjük, hogy ebbe egy HÍMnemű egyed belepiszkítson? Akkor mit sírunk állandóan PASIk után, ha láthatóan jól elvagyunk nélkülük is? Hol az arany középút?

Luca Baba ma ismét balesetet szenvedett egy csurgatásról. Természetesen megint abban a 2 percben, amíg mosdón voltam. De már egész jól haladunk a bilire üléssel!
Chloé, legifjabb De Hemptinne ma 1 hónapos. És ma is aranysárga ősrobbanást idézett elő a pelenkájában. Ez hadd ne részletezzem, mit jelent:)

Kicsi Bu sokat kéredzkedik az ölembe. Most még több szeretetre van szüksége az új jövevény miatt. Átkarolta, majd megpuszilta a lábamat, én pedig felvettem. Vállamra hajtotta fejecskéjét, én pedig hosszasan babusgattam. Erre mondják, hogy egy gyereknek nem lehet túl sok szeretetet adni.

Mint tudjuk - vagy nem tudjuk - ismét elkezdtem állást keresni. Ma végre kaptam választ egy nőcitől, aki szintén chiswicki. Drukk-drukk!:)

Hangom nincs. Egészen pontosan tegnap óta, amikor is kiderült, hogy júliusban 3 hétig leszek Beliumban a családdal, majd 1 újabb hetet augusztusban Mucsaröcsögén a vityillójukban - egy erdőben, a semmi közepén. Ez eléggé mellbe vágott. A hétvégi tengerpartozásoknak lőttek, álláskeresésnek szeptemberig lőttek, bármilyen normális kapcsolat kialakításának hímneművel lőttek. Talán ezért is mondták fel hangszálaim a szolgálatot, mert sok kimondatlan dolog van bennem a család iránt. Úgy döntöttem, gyorsan remixelek néhány Janis Joplint dalt, és irány a stúdió! Hátha gazdag nő leszek...

Hamarosan beszámolok randiügyben. Még a Hungarian rovathoz gyűjtök anyagot. Igen, jól olvassátok: legközelebb a magyar pasikról számolok be. Hogy milyen formában, az egyelőre legyen titok. Nem adjuk feeeeeeeeeeel, míg egy darabban láttok!:)

Ja, és mégegy nagyon fontos dolog: tegnap világra jött Kovács-Pénzes Bori. Ezúton is hadd kívánjak sok boldogságot Orsi Barátnőmnek!:)

Szép napot Mindenkinek!

M.Jones

I`m happy to see you as a friend but otherwise I`m not interested...

Lelkesen és jókedvvel állok neki újjá született blogomnak:) Miről is szeretünk beszélni? A politikán, gazdasági helyzeten, munkahelyi problémákon kívül? Szexről, pasikról és csajokról. Ez egy interaktív blog, ahová aktívan hozzászólhattok. Most aztán mindenki megírhatja a véleményét, amit el is várok. Voilá!

"Szívesen találkozom veled barátként, de máskülönben k*ra nem érdekelsz." - Hát én kb. így fordítanám le azt a mondatot, amit az angolok olyan szépen ki tudnak fejezni elutasítás helyett, és amit Ágica angoltanár barátosném javasolt azokra az esetekre, ha le akarom koptatni a randijelöltet, ámde megbántani sem szeretném.
Ez a megfogalmazás olyan udvariasra sikeredett, hogy az algír candidate (jelölt) a következőképpen interpretálta és reagálta le: "Ok, let`s meet as friends. When are you free next time?" Vagyis: "Rendben, akkor találkozzunk barátilag. Mikor érsz rá legközelebb?" Öööööööö....
Samir "self-employed", és az egyéni vállalkozása abban merül ki - amit hosszas faggatózás után sikerült kiderítenem - hogy mobiltelefonokkal kereskedik. Ingázik Algéria, London, Marokkó között. No, thank you! Én ebből nem kérek. Nem mintha bejött volna. Hála az égnek! Képzeljétek, ha rajtam is túladott volna néhány iPhone-ért! Amikor feltette a szokásos "Can I kiss you?" kérdést, majd csücsörítve hozzám hajolt - már látom a sunyi mosolyokat:) - a tőlem már ismert és jól bevált "This is not a good kissing moment." válasszal reagáltam.

Shahid pakisztáni. Elsőre olyan sármosnak tűnt. Érte kár volt. Szoftverfejlesztő, intelligens, 33 éves, magas szálkás pasi - tejeskávé bőr, fekete haj, barna szemek.
Első randin azt hittem, lemegyünk a térképről. De értem jött autóval, és kinyitotta az ajtót, amiért nálam köztudottan sok-sok pirospont jár. Mármint nem az autóért, habnem az udvariasságért:) Egy vidéki étteremben kötöttünk ki. Sétáltunk egy tó partján, ahol hattyúk kunyeráltak, és az egész szuperromantikusnak tűnt. Majd fanyar humorral megkérdezte, nem-e félek vele a sötétben lófrálni, hiszen nem is ismerem. Magam előtt láttam Marco barátomat, ahogy arról papol nekem, ne menjek idegenekkel kietlen helyekre, maradjak emberek között. Így hát visszafordultam, és bementünk az étterembe...
Teljesen jól elbeszélgettünk. Vicces és szórakoztató volt. Alig vártam a következő találkát.
A második randin már észrevettem néhány furcsaságot. Ismét elindultunk kocsikázni. Én javasoltam, hogy próbáljunk a London City Mapen maradni, így hát csak egy kerülettel mentünk arrébb. De itt aztán kezdődött a kálvária. Ugyanis hiába találtunk több olyan helyet, ahol 100%-osan leparkolhattunk volna, Shahidnak egy sem volt jó. Kiszálltunk. Végigsétálta az utcát, elolvasta a parkolási szabályokat. Merengett, "körbepisilte" az autót. Visszaszálltunk, másik helyet kerestünk. És ez így ment háromnegyed órán át...
Két ital után azt hittem, hazamegyünk. De ő 11-kor kitalálta, hogy éhes. Javasoltam, hogy engem előbb vigyen haza, vagy legrosszabb esetben dobjon ki a metrómegállónál, majd felőlem bezabálhat. Fejem már le-lebillent az álmosságtól. Ő megszállottan vezetett tovább. Majd kikötöttünk egy pakisztáni gyorsétteremnél.
Beléptem én, és visszanézett rám 20 pakisztáni férfi, 0 nő. Végigmérték Shahidot, majd engem, és rendeltünk. Kihoztak 5 emberre való adagot 6 tányéron. Tüzet okádtam. Akkor értettem meg, mi volt a sunyi mosoly a pincér bajsza alatt, amikor azt kérdezte: "Non-spicy or MILD?", vagyis ENYHÉN fűszerezett.
Randi végén beszálltunk az autóba. Megkérdeztem, van-e rágógumija. Mire ő: "Szeretnéd felfrissíteni a lehelletedet?" Szemeim kikerekedtek. Szerintetek még mi másért szoktak az emberek rágót használni, eltekintve az Orbit reklám célzott kampányától, miszerint használjuk a rágót fogkefe helyett? Ekkor már alig vártam, hogy hazaérjünk. Megkérdezte, hol van a puszija, mire közöltem, hogy sehol, és kiugrottam a kocsiból.
Shahid szerencsére megsértődött, mert ő IS azon fickók közé tartozik, aki elvárta volna, hogy üldözzem telefonhívásokkal és smsekkel két randi után. Azt még azért fejben tartotta, hogy május 27-én repültem Budapestre, és kaptam egy szívhez szóló good-bye smst. Ágyő!

Hívhatjuk-e ezeket kultúrális különbségeknek? Néhányan a londoni magyar haverok közül azt kérdezték, ezekkel az emberekkel egyáltalán miért megyek el randira. Lehet, hogy hasonló tapasztalataik voltak algír és pakisztáni nőkkel?... Azt hiszem, csak kíváncsi voltam, milyenek az efféle nációjú pasik testközelben, potenciális jelöltként.
Vajon én is rasszista leszek-e azáltal, ha azt mondom, nem szeretnék többet ilyen pasikkal találkozni? Létezik-e igaz szerelem két különböző nemzetiségű ember között? Nem-e jönnek elő idővel a neveltetésből és az otthonról hozott férfi-nő viszonyról alkotott képből eredő különbségek? Illetve van-e ennek köze a nációhoz?

Szex és London

Heló Mindenki! Arra gondoltam, hogy kicsi újradizájnolom a blogot. Így másfél év távlatából ráfér. Más címmel, más témákkal.

Ismét több mint egy hónap telt el az utolsó irományom óta. Kicsit elszállt az ihletem. Szex és New York stílusú dolog érdelne Titeket? Szavazásra bocsátom a dolgot!

Lévén, az olvasótáborom koedukált, nem nyithatok kifejezetten csajos blogot:) Szóval?