Múlt szerda-csütörtök még eléggé holtponton voltam. Valahogy felhalmozódott ez a szakaszos alvás. Hol Xanthe nem hajlandó aludni egész éjjel, és helyette üvölt, mint a sakál (de tényleg!), hol Thali bömböl a kibújó fogai miatt, hol Chiaranak vannak asztmás rohamai. Rájöttem, hogy akármilyen korán fekszem le, a baj itt azzal van, hogy nem bírom átaludni az éjszakát. Arról nem is beszélve, hogy hétvégén már 7-kor kukorékolás van a Boote lányoknál. És ugyan megkértem Samanthát, hogy mostantól tartsa lenn a hallban a gyerekeket, ne rohangáljanak fel-le a lépcsőn. Akkor is mire felöltözteti őket, már 8 óra, és kiverik az álmot a szememből. Van valamelyikőtöknek jó füldugója??? Plííííííz!
Pénteken viszont tök jó napom volt. Talán azért, mert Chiaratól megszabadítottak a szülők. Csúnya ezt kimondani, de sajnos ő a főkolompos. Ha Xantheval együtt vannak, akkor rossz hatással van rá, és állandóan megy a balhé. Engem ez pedig rohadtul fáraszt. Főként ha papagájt játszom, és mindent ötvenszer el kell ismételjek.
Tehát péntek délelőtt vásárlással kezdtünk a Sainsburyben, Thalival és Xantheval. Röhejes volt, mert úgy néztünk ki kifelé jövet, mint a mikulás dec. 5-én éjszaka. Xanthe aranyos volt, ő akarta cipelni a kosarat. Amikor már kellőképp tele volt, csak kibökte, hogy nehéz, és megadóan átnyújtotta. A WC papírokat viszont mindenképp ő akarta vinni. Próbáltam egy kézzel lavírozni Thalit a babakocsival, másik kezemben a bevásárló kosárral, mellettem Xanthe tipegett-topogott össze-vissza, a többi vásárló pedig ijedten nézett rám, és inkább kitértek az utamból.
Így megpakolva érkeztünk a Starbucks kávézóba, aminek a hátuljában van egy játszórész. Inkább dedósoknak, de Xanthe amúgy is kicsit vissza van maradva kortársaihoz képest - sajnos. Bebiggyesztettem Thalit is a karanténba, aki óriási kerek szemekkel bámulta a többi gyereket. Mint aki másik bolygóról érkezett. Még sosem játszott másokkal, ekkora társaságban. Meg sem mozdult, úgy ült meredten. Majd később talált egy fonott kosárkát, amire feltámaszkodott. És kitalálta, hogy azt maga előtt tolva tud járni. Nem volt semmi a kiscsaj!
Szóval ezen a napon nyugalom és békesség volt a vacsoráig. Azt a két órát meg már kibírtam lefektetésig, mert tudtam, hogy végre jön a hétvége:)
Szombaton bogrács partira mentem Ágicával, és még néhány arccal, akikkel a magyar buliban együtt voltam. Már nagyon vártam.
A zsidó negyedben van ez a magyar étterem, Golders Greennél. Azt hittem, ünnep van. Minden Jewish feketében vagy sötétszürkében: lányok nyakig begombolkozva, pasik öltönyben, kisfiúkon széles karimájú kalap, felnőtt pasikon meg még az a béna fodros pajesz is. Welcome to Jewish life! Ők mindig így járnak, mint kiderült. Ágica felnyitotta a szememet. Ne értsetek félre, nem vagyok rasszista - különben nem jöttem volna Londonba lakni - de vicces látványt nyújtottak az utcán:)
Ahogy megérkeztünk az étterembe, ránk köszönt és betessékelt minket egy bajuszos emberke, aki a tulaj. Kedves volt:) A szemünk már kopogott az éhségtől, mert direkt nem ettünk ebédet, 3-ra kellett menni.
A köszöntő mézes pálesz után besoroltunk a kajához. Mosolygós fiúk kínálták az ételeket, és felsorolták, miből válogathatunk. Ez most talán patetikusan hangzik, de én kissé elérzékenyültem, és csak annyit mondtam a srácnak: Olyan jó mindezt magyarul hallani!
Volt szarvasgulyás, pásztortarhonya, grillek. Ágicával viszont hiányoltuk a jó kis koviubit, erőspaprikát. Desszertnek meggyes piskótát kaptunk, amit nagyon hamar elhordtak. Mi pofátlanul két tányérral pakoltunk:)
Mindenből jól bekajáltunk, viszont sajnos nem tartották folyamatosan melegen a kaját. Kerthelyiségben voltunk, és az idő elég szeles volt, így hamar kihűlt. Pedig aznapra 20 fokot és napsütést mondtak. Ehhez képest még beöltözve is megfagytunk, és az idő felét sajnos az étteremben töltöttük...
Egy gagyi és kiábrándítóan hamis zenész dalolászott szintivel+ritmusgitárral. Szegényt hangosan kiröhögtük. De come on, ez viccnek is rossz volt! Az efféle zenészeket szokták eltanácsolni Somáék a Megasztár előválogatásán... Ágicának volt egy jó beszólása - miközben kajáltunk, és ez a csodás énekes kornyikált - amin azóta is mosolygok: olyan, mintha falun lennénk:)))
Űj emberkékkel sajnos nem sikerült vegyülni, pedig számítottam rá. De kaptunk egy kicsi darabot Otthonból. És ez mindig megmelengeti a szívemet!
Vasárnap egy magyar csajszihoz mentem masszázsra. Cricklewoodba, ahová régi szép emlékek fűznek. (Ezt most inkább hagyjuk...)
Heni székesfehérvári, velem egyidős, a férjével, és a kisfiával él itt pár hónapja. A kisfiuk miatt jöttek ide, hogy szépen megtanuljon angolul. Otthon hagytak egy szép házat, amiben szerencsére barátok laknak albérletben ideiglenesen. A férje itt kapott munkát, Heni viszont nem beszél angolul. Sokáig területi képviselő volt egy multinál. És csakúgy mint én, belefásult a mókuskerékbe. Így lett testkozmetikus-masszőr.
Az iwiwen találtam rá, és amikor meglestem a profilképeket, amin egy kedves nőci mosolygott, tudtam, hogy ő lesz az, akit én keresek. Nagyon ügyes, pont úgy masszíroz, ahogy én szeretem. Megvan a "londoni Juditom"!!! - Judit, ezt most vedd bóknak, de tényleg!!!
Mindössze 10 fontért csinált nekem teljes testmasszázst. Elég sokat dumáltunk, és szóba került, hogy mindkettőnknek hiányzik a társaság. Ja, egyébként egy nap eltérés van a születésnapunk között:) Megbeszéltük, hogy legközelebb úgy megyek, hogy utána beülünk egy kávézóba. Lehet, hogy lesz egy új barátnőm?...:)
Amikor elindultam Henitől, szakadt az eső. De vízszintesen, ilyet itt még nem láttam (és nem is szeretnék többet...). Gyorsan felszálltam a buszra, és mire leszálltam: verőfényes napsütés, eső sehol. Hurrááááá!!!!!!!!!!!!!
Ezután Camden Townba vettem az irányt, mert közel volt. (Otthonról másfél óra.) Ezen belül is a Nemesis Tattooba. Felhívtam Zolit, a szalon vezetőjét, és vagányan egyből magyarul szóltam bele:) A srác nagyon jófej volt, elcseverésztünk pár percet a nyitva tartásról, hogyan találok oda, stb...
Ez nemcsak egy sima tetováló szalon, hanem rendezvényszervezéssel is foglalkoznak, jegyeket árulnak. Én a szept. 23-ai első londoni Dumaszínházra, és az október 3-ai Republic koncertre akartam jegyet. Most még jóval olcsóbb, és később nem is biztos hogy lesz a helyszínen. (Ahogy ugye múltkor is megszívtam a Kispállal - a szerk.)
Szerencsére könnyen megtaláltam őket, a Camden Piac mellett vannak. Jófej emberkék, sok fültágítóval, tetoválással és piercinggel+hörgős metál zenével. Ahogy beléptem az ajtón, köszöntek is rám magyarul:) Erre mondják, hogy ne ítélj külső alapján?:)
Ezután egészen pontosan 4 órát töltöttem Camden Townban:S Vagy én jártam ott régen (2008 novemberében, ha a piacot vesszük), vagy valóban kibővítették a standokat. Néha azt éreztem, eltévedtem, aztán mindig kilyukadtam egy ismerős helyen. Olyan volt ez nekem, mint egy kisgyereknek a karácsony. Csak ámultam és bámultam, mennyi szép és egyedi dolog van. Rengeteg pénzt el tudtam volna költeni. De csak egy, jobban mondva két dolgot vettem: 2 db ágytakarót, összesen 15 fontért. Igen, jól olvassátok! 250x225 cm. Az egyik jön velem haza Budapestre, hogy Kicsi Cicácskám ne az ágyamat szőrözze össze magányában és az én hiányomban. A másik pedig feldobja a jelenlegi szobámat, amit Azi - unokahugom és egyben keresztlányom - találóan "fehér lyuknak" nevezett:) Íme a leggyönyörűbb és legegyedibb ágytakaró, amit valaha láttam:
Bevallom, hogy mindezek után hulla fáradtan értem haza, jártányi erőm nem volt. Elindultam 11.15.-kor, és 20.30.-kor landoltam négykézláb a Grosvenor Roadon. Persze csak képletesen:)
Ja, a koránfekvős aranyszabályomat csak néha sikerül betartani - ahogy a mellékelt ábra mutatja. Egy hete viszont oszlopos tagja vagyok a West4 Health and Fitness Clubnak. Jó pasik száma: 0. Bridget Jones leltár... Remélem, hamarosan szolgálhatok Nektek jó kis zaftos konditerem sztorikkal is:)))
PS:
Xanthe aranyköpése - BEST OF
Helyszín: Grove House földszinti klotyó előtt
Én: Elmegyek WC-re.
X: Minek mész WC-re? Pisilj a nadrágodba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése