Azt hiszem, blogolásom történetében eljött az a pillanat, amikor felnyílt a szemem, és rájöttem, hogy baromi kezdetleges a sablonom. De nem merek belenyúlni a HTML kódokba:S Tényleg szeretném a segítségeteket kérni. Aki ért hozzá - pl. Mr Horváth Krisztián - szánna rám egy kis időt, hogy elmagyarázza? Megláttam másokét, és megesz a sárga irigység!!!
Más: biztos láttátok-hallottátok a szado-mazo filmforgatásos híreket, napok óta ez folyik a csapból. Tudom, hogy valahol azoknak a nőknek a hibája is, akik meztelenkedésre vállalkoznak. De come on! Nem tudom, ki nézte közületek a késő esti Aktívot. Én láttam annak a szerencsétlen anyukának a testét. Egy négyzetcentiméternyi olyan terület nem volt rajta, amit ne vertek volna véresre nádpálcával. Biztosan megoszlanak a véleményeitek ezzel kapcsolatban. És ezeket szívesen is fogadom! Én személy szerint nagyon sajnálom ezeket a nőket. És abból a szempontból megértem, hogy rá van szorulva a pénzre. És hogy átvágták, mert nem erre számított.
Mutattak egy olyan jelenetet is, amiben jól elpaskolja egyik lány a másikat. Ez lehet, hogy némelyeknek vicces. Nekem kevésbé. Meséltem közületek pár emberkének, hogy volt szerencsém ilyen pasihoz. Második randin benyomta extrém szexuális szokásait. De ő nem szereti, ha valakinek fájdalmat okoznak! Aha... Elmesélte, hogy az előző barátnője azért lépett le, mert állítólag beírta a google keresőbe az ő email címét, és érdekes dolgokat adott ki. Na, amikor hazamentem, én is így tettem. Bevallom, hangosan röhögtem. Ezt láttam először: fenekelés/spanking. Következő link egy nagy "S" betű. Rákattint -> oldal bejön. Egy szép kerek női fenék szőnyegporolóval paskolva. Egérrel legördít -> további érdekes képek. Majd ahogy haladtam lefelé, egyre brutálabbak. Ez az oldal az említett úriember blogja, és volt olyan hülye, hogy saját nevével, email címével látta el. Különböző csomagokban árul spanking pornókat, casting filmeket is. És hogy miért mesélem ezt el? Hogy lássátok (feleim szümtükkel mik vogymuk), az emberi hülyeség néha bizony nem ismer határokat. Természetesen nem voltam kíváncsi többet a pasira. De nem kimondottan ezért. Egyébként sem volt teljesen komplett. Úgy látszik, különleges képességem van arra, hogy bevonzzam a retardáltakat. Laci Bá - nem röhögünk!!!
Képzeljétek, megtaláltam 3 pár eltűnt zoknimat!!! Azokat a sportcipőket tömtem ki velük, amiket a makirezervátumban hordtam. Igen, ebből egyenesen következik, hogy másfél hónap után most takarítottam le róla a kb. 5 centi réteg sarat. Egyébként nem volt koszos, mert mindig lemostam. De tényleg, csak a talpa volt gáz:S
A cipellők tisztítására egyébként csakis és kizárólag azért került sor, mert 2010. január 28-ától ismét sport lady vagyok. JÁROK TORNÁZNI!!! A combom érzéketlen része ugyan nem annyira értékelte a dolgot, de muszáj erősíteni.
Egy ideje merengek rajta, hogy kiosztom a 2009-es Lúzerkupát. Felállítottam hát a Top 5-ot:
1. helyezett: Elsöprő győzelemmel Kozma Zoltán a seggrepacsis filmjeivel.
2. helyezett: Ezáltal sajnos csak ezüstérmes lett Petelen András, a Naftaz hip-hop banda frontembere. Pedig bevallom, ő állt a szívemhez legközelebb. Hüpp-hüpp... Tisztelem a munkáját (tényleg jó! - ezúton is hadd reklámozzak: www.myspace.com/andrewstylesound), és a világirodalom legszebb szerelmes verseit szülte nekem négysorosok formájában, de nincs mit tenni. Ahogy Ace Ventura mondaná: paaaaaancseeeeeeer!
By the way neki konkrétan megírtam smsben - ez komcsi! - hogy övé a lúzerkupa, aztán mégis második helyre csúszott. Ne mondjátok meg neki!
3. helyezett: Hogy lássátok, milyen vajszívem van, holtversenyben két darab bronzérmet osztok ki.
Az egyik Jancsek Attiláé - Laci Bá, ő volt az, aki hozta a két kutyáját a randijainkra:)
A másik tulajdonosa pedig legyen Kollárovics Árpád, az arrogancia nagymestere. Orsika - ahogy te szoktad mondani volt: elb@szott szépfiú:)
+1 4. helyezett: Mr Büntetőjog, alias Dr. Miklós Árpád. Zsanettka, a rendőrök által állítólagosan megerőszakolt nőcike védőszentje. Gallai Péter (Piramis) őrangyala.
Zsu - ő volt az agresszív navigátor, amikor mentem hozzád látogatóba.
Anett, Krisztián - ennek a kedves úriembernek nem adtátok ki a lakást. És ő lakott a Fiastyúk utcai "villanegyedben".
Ugye emlékeztek?:)
És hogy miért írok ki neveket és egyéb személyes információkat? Ugye szemétség? Tudom, és nem érdekel. Én bevállalom, mint imádott szerelmem, Csernus Doktor.
Mindenkinek további szép hétvégét! Csók a családnak!
2010. január 30., szombat
2010. január 26., kedd
Egy kis darab emlék Afrikából - a lábamban
Van egy kis hendikeppem, amit eddig nem említettem. Hazahoztam magammal Dél-Afrikából. A bal combom érzéketlen egy tenyérnyi helyen.
Az egész úgy kezdődött, hogy makihálószoba takarítási projekt volt (te jó ég, ezt hány szóba kell írni????). Steve, a pótapukám "kicsit" magasabb tőlem (kb. 2 méter), ezért a makiketrecek legbiztonságosabb és legelérhetetlenebb részébe helyezte el a hűtőtáskákat. Ezek szolgálnak alvócentrumként a kicsikéknek. 2-3 hetente mindegyiket ki kell mosni, a puha ruhácskákat tisztára cserélni. Némelyik hálószobácskát inkább disznóólacskának nevezném. Ahol idősebb vagy beteg maki lakik, ott bizony orrfacsaró bűz áradt a rongyokból, mert bent végezték el a dolgukat. Ahogy kivettük a ruhadarabokat, potyogtak ki a ZIZI cukorhoz hasonló (azt nem tudom, hogy az íze is olyan-e!) makikakik.
Most pedig szimbolikusan kirakom a 18-as karikát, gyengébb idegzetűek itt hagyják abba!!! Ezeket a hálórongyocskákat ugyanabban a mosógépben mostuk, mint a saját ruháinkat. Utána üresben járattuk egyszer - öblítés céljával. Végül is mindegy volt, mert mindannyian ócska göncöket hordtunk.
Szóval visszakanyarodva a makihálószobákhoz. Valamiért azt képzeltem, hogy Inspector Gadgethez (Bigyó Felügyelő) hasonlóan én is gumivégtagokkal rendelkezem, melyek nyúlnak. Addig ügyeskedtem lábujjhegyen és próbáltam elérni, amíg ezernyi késszúrást nem éreztem a bal combomban. Nem foglalkoztam vele különösebben, már máskor is volt ilyen. A következő napokban viszont enyhén mozgássérült lettem. Gyakran voltak erős fájdalmaim, és nem tudtam terhelni a bal lábamat. Tudom, most jön a kérdés: miért nem mentem el orvoshoz? A válaszom egyszerű: mert annyira gyűlölik a fehér népet (és ezalatt most nem a nőket értem:), hogy biztos azt javasolták volna, amputáljuk a lábamat. Lehetőleg tőből. Mondjuk most merült fel bennem, mi van, ha fehér bőrű lett volna a doki? Ah, mindegy. Még szerencse, hogy nem szőke nő vagyok. Ugye, Zsüli?:P
Két hét után elkezdtem kencézni egy diclofenac tartalmú géllel. Bebeszéltem magamnak, hogy használ.
Már itthon kezdtem el észlelni, hogy a sérült részen nem érzem a combomat. Nagy lelkesen lebattyogtam a körzeti dokihoz. Nem tudom, nálatok hogy működik. Én kaptam egy beutalót az ideggyogyóra, és még nekem kellett telefonálnom időpontért. Azon filóztam, akkor már megkérem a dokit, vizsgálja meg az elmeállapotomat is...
Kb. 5 perc után majdhogynem kizavart a rendelőből. Közölte, hogy ezzel ő nem tud mit csinálni, és örüljek neki, hogy nem bénultam le. Na - gondoltam - tényleg! Fő a pozitív hozzáállás! Ennyi erővel örüljek neki, hogy nem esett reggel egy tégla a fejemre! Kisebb vitába bonyolódtunk, elcsattant egy-két pofon, de végül megvizsgált. Ez abból állt, hogy a szememmel követnem kellett az ujját (nem vicc!!!), járkáltam csukott szemmel, és megütögette a végtagjaimat. Majd felöltöztem. Feltételezem, nem lepődtök meg, ha azt mondom: nem jutottunk semmire. Szteroid injekciókúrát ajánlott fel, ha esetleg fájdalmaim lennének. Hmmm - gondoltam magamban - ha másra nem, legalább izomtömeg növelés céljából hasznos lenne. Közölte, hogy ez a sérülés nem rontja az életminőségemet. Végül is ja. Csak nem tudtam rendesen járni, tornázni, terhelni a bal lábamat, és nem emelhettem/cipelhettem nehezet.
Ez azóta szerencsére javult. Már majdnem ugyanúgy tudom használni, mint a másik bal lábamat. De ha életem szerelme most végigsimítana a combomon, netalán le akarná pörkölni a szőreimet, biztos nem venném észre!
Éljen a magyar egészségügy! Ámen...
Az egész úgy kezdődött, hogy makihálószoba takarítási projekt volt (te jó ég, ezt hány szóba kell írni????). Steve, a pótapukám "kicsit" magasabb tőlem (kb. 2 méter), ezért a makiketrecek legbiztonságosabb és legelérhetetlenebb részébe helyezte el a hűtőtáskákat. Ezek szolgálnak alvócentrumként a kicsikéknek. 2-3 hetente mindegyiket ki kell mosni, a puha ruhácskákat tisztára cserélni. Némelyik hálószobácskát inkább disznóólacskának nevezném. Ahol idősebb vagy beteg maki lakik, ott bizony orrfacsaró bűz áradt a rongyokból, mert bent végezték el a dolgukat. Ahogy kivettük a ruhadarabokat, potyogtak ki a ZIZI cukorhoz hasonló (azt nem tudom, hogy az íze is olyan-e!) makikakik.
Most pedig szimbolikusan kirakom a 18-as karikát, gyengébb idegzetűek itt hagyják abba!!! Ezeket a hálórongyocskákat ugyanabban a mosógépben mostuk, mint a saját ruháinkat. Utána üresben járattuk egyszer - öblítés céljával. Végül is mindegy volt, mert mindannyian ócska göncöket hordtunk.
Szóval visszakanyarodva a makihálószobákhoz. Valamiért azt képzeltem, hogy Inspector Gadgethez (Bigyó Felügyelő) hasonlóan én is gumivégtagokkal rendelkezem, melyek nyúlnak. Addig ügyeskedtem lábujjhegyen és próbáltam elérni, amíg ezernyi késszúrást nem éreztem a bal combomban. Nem foglalkoztam vele különösebben, már máskor is volt ilyen. A következő napokban viszont enyhén mozgássérült lettem. Gyakran voltak erős fájdalmaim, és nem tudtam terhelni a bal lábamat. Tudom, most jön a kérdés: miért nem mentem el orvoshoz? A válaszom egyszerű: mert annyira gyűlölik a fehér népet (és ezalatt most nem a nőket értem:), hogy biztos azt javasolták volna, amputáljuk a lábamat. Lehetőleg tőből. Mondjuk most merült fel bennem, mi van, ha fehér bőrű lett volna a doki? Ah, mindegy. Még szerencse, hogy nem szőke nő vagyok. Ugye, Zsüli?:P
Két hét után elkezdtem kencézni egy diclofenac tartalmú géllel. Bebeszéltem magamnak, hogy használ.
Már itthon kezdtem el észlelni, hogy a sérült részen nem érzem a combomat. Nagy lelkesen lebattyogtam a körzeti dokihoz. Nem tudom, nálatok hogy működik. Én kaptam egy beutalót az ideggyogyóra, és még nekem kellett telefonálnom időpontért. Azon filóztam, akkor már megkérem a dokit, vizsgálja meg az elmeállapotomat is...
Kb. 5 perc után majdhogynem kizavart a rendelőből. Közölte, hogy ezzel ő nem tud mit csinálni, és örüljek neki, hogy nem bénultam le. Na - gondoltam - tényleg! Fő a pozitív hozzáállás! Ennyi erővel örüljek neki, hogy nem esett reggel egy tégla a fejemre! Kisebb vitába bonyolódtunk, elcsattant egy-két pofon, de végül megvizsgált. Ez abból állt, hogy a szememmel követnem kellett az ujját (nem vicc!!!), járkáltam csukott szemmel, és megütögette a végtagjaimat. Majd felöltöztem. Feltételezem, nem lepődtök meg, ha azt mondom: nem jutottunk semmire. Szteroid injekciókúrát ajánlott fel, ha esetleg fájdalmaim lennének. Hmmm - gondoltam magamban - ha másra nem, legalább izomtömeg növelés céljából hasznos lenne. Közölte, hogy ez a sérülés nem rontja az életminőségemet. Végül is ja. Csak nem tudtam rendesen járni, tornázni, terhelni a bal lábamat, és nem emelhettem/cipelhettem nehezet.
Ez azóta szerencsére javult. Már majdnem ugyanúgy tudom használni, mint a másik bal lábamat. De ha életem szerelme most végigsimítana a combomon, netalán le akarná pörkölni a szőreimet, biztos nem venném észre!
Éljen a magyar egészségügy! Ámen...
2010. január 24., vasárnap
Szerintem a macskám szív
Elmerengtem azon, mi van, ha a macskám drogozik??? Az utóbbi napokban ennek több jelét is tapasztaltam:1. Tegnap kitágult pupillával, pislogás nélkül feküdt a képen látható pozitúrában. De nem ilyen hunyorgós tekintettel ám, hanem kiguvadt szemmel!!! Odamentem - semmi mozgás. Csak a pocakja ütemes fel-le hullámzása nyugtatott meg, hogy még életben van. Akkor sem értem, miért kell nyitott szemmel meditálni...
2. Az imént kijött utánam a konyhába, amíg vacsit készítettem. Szokás szerint felült a radiátorra. Onnan jobban látja, mi történik. Egyszercsak hallom: bang! Macska leesik. Ezt hogy csinálta?
Tuti, hogy szív! Teljesen el vagyok keseredve. Mégis mit mondjak a doktor bácsinak, ha elviszem? Hogy rászokott a macskám a drogokra? Hát milyen szülő vagyok én? És egyáltalán honnan szedi? Bár a ruccola levelek gyanúsan fogynak a hűtőből. Talán abból csavar gandzsát. És bevallom, Copy Cont is egyre sűrűbben hallgat. Kedvenc száma a Ganja Mama. Szóval teljesen kétségbe vagyok esve, várom javaslataitokat: ti mit tennétek hasonló helyzetben??
2010. január 16., szombat
Viva la MÁV
Véget ért az 5 napos vidéki lány-mandátumom. Megjöttem Szexárdról. Jó volt látni kis családomat:)
Ma reggel szokás szerint kicseréltem a jegyemet egy későbbi járatra. Ugyanis sosem engednek haza akkor, amikorra eredetileg terveztem:) Unokatesóim megszavazták nekem a bizalmat, hogy tutira eltévedek gyalogosan az állomás felé, és ketten háromféle útvonalat javasoltak. Én eltévednék Szekszárdon? - ahol gyerekkoromban minden nyári szünetemet töltöttem? Szégyen és gyalázat! Egyébként képes vagyok bárhol, bármikor rossz irányba menni. Szóval van némi alapja. Zárójel bezárva...
Bevallom, az elmúlt napokban néha bekattantam. De Balázs barátom meggyőzött róla, hogy nem szabad elkeseredni, fogok találni állást. Sőt, még bókot is kaptam, hogy milyen értékes munkaerő vagyok! Na, ehhez mit szóltok? Mr BB - köszönöm a lelki támaszt ezúton is:)
Hazafelé eljátszottam a szokásosat. Hogy az miből áll? Elmesélem. Mert én viccesnek találom, és szerintem ti is annak fogjátok:)
Ehhez visszanyúlnék egy korábbi sztoriért háttérinfóként. Csak hogy átérezzétek a helyzet súlyát... Ha mosdóra megyek, abból általában kalamajka van. Tavaly például a Sugovica IC-n (amit köcsög módon megszüntettek, pedig ez volt az egyetlen közvetlen járatom Szexárd-Déli pu. vonalon, átszállás nélkül) olyan ügyesen húztam be a vadiúj dizájnos budiajtót, hogy az f*szán kinyílt, amíg a dolgomat végeztem. Na most ezt úgy kell elképzelni, hogy a WC ajtóval szemben végig felhajtható ülések vannak a folyosó mentén. Ahol természetesen csak kb. velem egyidős hímnemű egyedek ültek. Erről ennyit.
Most csak annyi volt a bűnöm, hogy nem ismertem a legújabb technológiát. Ezen az IR (interrégiós, bocccsss!!!) vonaton már nyomógombos rendszer van. A budira befelé simán ment az út. Használatba vettem az AJTÓ NYITÁSA című gombot. Tádááám, szezám tárult! Belső oldalon már bonyolultabb volt a helyzet: AJTÓ ZÁRÁSA, majd WC RETESZELÉSE című gombokat kellett alkalmazni, ebben a sorrendben. Amikor pedig ki akartam jönni, fel kellett oldani a WC reteszelését, majd kinyitni az ajtót. Két gombbal bírsz kimenni, vágod??? A mellékhelyiség becsukásánál végképp elakadtam. Teljes magabiztossággal nyomkodtam az egyetlen gombot, amit találtam, majd amikor néhányan elszeleltek arrafelé, és bámultak rám, miért szellőztetem a budit, rájöttem, hogy az AJTÓ NYITÁSA feliratú gombbal erőlködök. Na de hol az AJTÓ ZÁRÁSA? Sehol, Drágáim! Kézzel pedig nem lehetett behúzni, ez nem olyan eccerű ám! Szóval leleményesen megnyomtam a belül található zárógombot, és gyorsan elkaptam a kezemet.
A leszállás is cseles volt. A középkorú bácsik elkezdtek gyülekezni, és óriási táskáikkal eltorlaszolták a vonatajtókat Sárbogárd előtt, ahol át kellett szállnom. Valamiért azt gondolták, hogy egyszerűbb lesz átrepülni a bőröndök felett, és tigrisugrásban távozni az IR járatról. Majd szolidaritásból leadogatták egymásnak a bőröndöt, és én ott maradtam árván - nekem nem segített senki, hüpp-hüpp:(
Mellettem egy számomra felismerhetetlen szexualitású homo sapiens állt. Már a szekszárdi állomáson is nézegettem, mert nem tudtam eldönteni, hogy férfinak öltözött nő, vagy nőnek öltözött férfi. De meglestem, volt borostája! Mondjuk ma már ez sem jelent semmit:S
Úgy érzem, különösképp lefárasztottalak titeket, ráadásul késő van. Úgyhogy elég is belőlem! Köszöntsétek fel Gusztáv nevű ismerőseiteket! Csók xxx
Ma reggel szokás szerint kicseréltem a jegyemet egy későbbi járatra. Ugyanis sosem engednek haza akkor, amikorra eredetileg terveztem:) Unokatesóim megszavazták nekem a bizalmat, hogy tutira eltévedek gyalogosan az állomás felé, és ketten háromféle útvonalat javasoltak. Én eltévednék Szekszárdon? - ahol gyerekkoromban minden nyári szünetemet töltöttem? Szégyen és gyalázat! Egyébként képes vagyok bárhol, bármikor rossz irányba menni. Szóval van némi alapja. Zárójel bezárva...
Bevallom, az elmúlt napokban néha bekattantam. De Balázs barátom meggyőzött róla, hogy nem szabad elkeseredni, fogok találni állást. Sőt, még bókot is kaptam, hogy milyen értékes munkaerő vagyok! Na, ehhez mit szóltok? Mr BB - köszönöm a lelki támaszt ezúton is:)
Hazafelé eljátszottam a szokásosat. Hogy az miből áll? Elmesélem. Mert én viccesnek találom, és szerintem ti is annak fogjátok:)
Ehhez visszanyúlnék egy korábbi sztoriért háttérinfóként. Csak hogy átérezzétek a helyzet súlyát... Ha mosdóra megyek, abból általában kalamajka van. Tavaly például a Sugovica IC-n (amit köcsög módon megszüntettek, pedig ez volt az egyetlen közvetlen járatom Szexárd-Déli pu. vonalon, átszállás nélkül) olyan ügyesen húztam be a vadiúj dizájnos budiajtót, hogy az f*szán kinyílt, amíg a dolgomat végeztem. Na most ezt úgy kell elképzelni, hogy a WC ajtóval szemben végig felhajtható ülések vannak a folyosó mentén. Ahol természetesen csak kb. velem egyidős hímnemű egyedek ültek. Erről ennyit.
Most csak annyi volt a bűnöm, hogy nem ismertem a legújabb technológiát. Ezen az IR (interrégiós, bocccsss!!!) vonaton már nyomógombos rendszer van. A budira befelé simán ment az út. Használatba vettem az AJTÓ NYITÁSA című gombot. Tádááám, szezám tárult! Belső oldalon már bonyolultabb volt a helyzet: AJTÓ ZÁRÁSA, majd WC RETESZELÉSE című gombokat kellett alkalmazni, ebben a sorrendben. Amikor pedig ki akartam jönni, fel kellett oldani a WC reteszelését, majd kinyitni az ajtót. Két gombbal bírsz kimenni, vágod??? A mellékhelyiség becsukásánál végképp elakadtam. Teljes magabiztossággal nyomkodtam az egyetlen gombot, amit találtam, majd amikor néhányan elszeleltek arrafelé, és bámultak rám, miért szellőztetem a budit, rájöttem, hogy az AJTÓ NYITÁSA feliratú gombbal erőlködök. Na de hol az AJTÓ ZÁRÁSA? Sehol, Drágáim! Kézzel pedig nem lehetett behúzni, ez nem olyan eccerű ám! Szóval leleményesen megnyomtam a belül található zárógombot, és gyorsan elkaptam a kezemet.
A leszállás is cseles volt. A középkorú bácsik elkezdtek gyülekezni, és óriási táskáikkal eltorlaszolták a vonatajtókat Sárbogárd előtt, ahol át kellett szállnom. Valamiért azt gondolták, hogy egyszerűbb lesz átrepülni a bőröndök felett, és tigrisugrásban távozni az IR járatról. Majd szolidaritásból leadogatták egymásnak a bőröndöt, és én ott maradtam árván - nekem nem segített senki, hüpp-hüpp:(
Mellettem egy számomra felismerhetetlen szexualitású homo sapiens állt. Már a szekszárdi állomáson is nézegettem, mert nem tudtam eldönteni, hogy férfinak öltözött nő, vagy nőnek öltözött férfi. De meglestem, volt borostája! Mondjuk ma már ez sem jelent semmit:S
Úgy érzem, különösképp lefárasztottalak titeket, ráadásul késő van. Úgyhogy elég is belőlem! Köszöntsétek fel Gusztáv nevű ismerőseiteket! Csók xxx
2010. január 6., szerda
Cornelius, a hosszúnyelvű dagimaci és az albinó fekák
Na háj!
Tudom-tudom: mostanában rest voltam blogírás-ügyileg. De bokros teendőim lefoglaltak. Túl kellett élnem az ünnepi zabálást. Várom a beszámolókat, ki hány kilót szedett fel, és megpróbálom a névtelen bejegyzésekből kitalálni, ki volt az:) A csatolt képen az látható, hogy néznétek ki karácsony után, ha majmok lennétek.
Ja, egyébként valaki szerint szófosásom van (ugye Böbike?:), és csak bele-belenéz a blogomba. Szerintetek is próbáljak meg kevesebbet írni? Úgysem fog menni!:P
Új foglalkozást találtam magamnak: RUHAFESTÉST VÁLLALOK!!! A recept: keverj össze 40 fokon "Made in China" piros szélű karácsonyi terítőt fehér ruhákkal! Csodával határos módon minden gyönyörű rózsaszín lesz!
És ha már karácsonyi zabálásról ejtettünk szót, hadd mutassam be Corneliust, aki - ahogy láthatjátok - kb. kétszer akkora, mint átlagos méretű társai.
Korábban írtam róla, hogy imádja nyújtogatni a nyelvét. Eleinte azt hittem, ez az utálat jele, de épp ellenkezőleg! Na hímnemű barátaim, megirigyeltétek, mi?:)
A másik képen épp hozzágyömöszöli magát a ketrechez, hogy minél nagyobb felületen lehessen dögönyözni. Alapállásból egyébként azt szokta csinálni, hogy hátat fordít, feláll, és két első lábával megkapaszkodik a ketrecben, kifeszítve magát, mint Batman. Ezáltal a hátát lehet vakizni:)
A minap láttam az utcán egy nagyon világos kávészínű félvér emberkét, és eszembe jutott egy érdekesség, amit még nem említettem: Afrikában léteznek albinó fekák! Lehet, hogy valakinek ez nem újdonság, nekem az volt, mikor megláttam. Vörös, göndör hajuk van, kb. olyan árnyalatú világosbarna bőrük, mint nekünk, és szeplősek, zöld szeműek. Ezt hívják fajta túltenyésztésnek?...
Na Drágáim - jó fogyókúrázást, hamarosan újra jelentkezem!
Tudom-tudom: mostanában rest voltam blogírás-ügyileg. De bokros teendőim lefoglaltak. Túl kellett élnem az ünnepi zabálást. Várom a beszámolókat, ki hány kilót szedett fel, és megpróbálom a névtelen bejegyzésekből kitalálni, ki volt az:) A csatolt képen az látható, hogy néznétek ki karácsony után, ha majmok lennétek.
Ja, egyébként valaki szerint szófosásom van (ugye Böbike?:), és csak bele-belenéz a blogomba. Szerintetek is próbáljak meg kevesebbet írni? Úgysem fog menni!:P
Új foglalkozást találtam magamnak: RUHAFESTÉST VÁLLALOK!!! A recept: keverj össze 40 fokon "Made in China" piros szélű karácsonyi terítőt fehér ruhákkal! Csodával határos módon minden gyönyörű rózsaszín lesz!
És ha már karácsonyi zabálásról ejtettünk szót, hadd mutassam be Corneliust, aki - ahogy láthatjátok - kb. kétszer akkora, mint átlagos méretű társai.
Korábban írtam róla, hogy imádja nyújtogatni a nyelvét. Eleinte azt hittem, ez az utálat jele, de épp ellenkezőleg! Na hímnemű barátaim, megirigyeltétek, mi?:)
A másik képen épp hozzágyömöszöli magát a ketrechez, hogy minél nagyobb felületen lehessen dögönyözni. Alapállásból egyébként azt szokta csinálni, hogy hátat fordít, feláll, és két első lábával megkapaszkodik a ketrecben, kifeszítve magát, mint Batman. Ezáltal a hátát lehet vakizni:)
A minap láttam az utcán egy nagyon világos kávészínű félvér emberkét, és eszembe jutott egy érdekesség, amit még nem említettem: Afrikában léteznek albinó fekák! Lehet, hogy valakinek ez nem újdonság, nekem az volt, mikor megláttam. Vörös, göndör hajuk van, kb. olyan árnyalatú világosbarna bőrük, mint nekünk, és szeplősek, zöld szeműek. Ezt hívják fajta túltenyésztésnek?...
Na Drágáim - jó fogyókúrázást, hamarosan újra jelentkezem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)