Augusztus 9. kedd
Na Nyuszikáim, ismét itt vagyok:) Tegnap este skypeoltam Anyukámmal, aki csalódottan közölte a beszélgetésünk végén, hogy azt hitte, mesélek neki valami jó kis sztorit. Dehát itt nem történik semmi! Család- és gyerekhegyeken kívül eddig egy homokos párral találkoztam.
Most viszont amolyan jó kis Melcis módon hozom a szokásos formámat. Tessék, hogy nevessetek egy jót!:)
Reggel elvittem Xanthét és Chiarát egy másik klubba. Ez a főhotelhez tartozó medencés-báros napozórész, játszótérrel. Ott töltöttünk majdnem három órát, és ez volt életem eddigi legpihentetőbb gyermekfelügyelete!
Én kifeküdtem napozni, a kölkök pedig medencéztek. Ahogy lerámoltam az egyik ágyhoz, odajött Ő. Kb. 68-as évjárat, markáns arc, bronzbarna izmos test, 1.85 magasság, csillogó világosbarna haj. Tudjátok Csajok, amibe olyan erotikusan bele lehet túrni:) Fehér pólóban és piros sortban flangált az úszómester bácsi, valószínűleg szebben leszőrtelenített lábakkal, mint az enyémek valaha lesznek. Kedvesen megkérdezte, tud-e valamit segíteni. Igen! – gondoltam magamban – bekenhetnéd naptejjel a fenekemet... Ehelyett bénán csak annyi hagyta el ajkaimat: Thank you, I`m fine.
Kb. egy óra múlva ismét megjelent. Már kezdtem örülni, hogy eszeveszett flörtölésbe kezdünk. Erre közölte velem, hogy itt nem lehet meztelenkedni. Hülyén néztem rá, hogy miről beszél, hiszen van rajtam bikini, takarja a lényeget. Majd Chiarára mutatott, aki vacogó kis pucér testét próbálta az óriási törölközőbe csavarni. Épp egy kiadós pancsolás után voltak, és szerettem volna, ha megszárítkoznak, átmelegszenek egy kicsit. Megnyugtattam a pasit, hogy nem fogunk a medencében fürdőruci nélkül pancsolni. Kicsit kiakasztott...
A pihiidőmben visszamentem ugyanide, hogy végre megigyam az áhított koktélomat. Amióta a portugál útra készültem, arról ábrándozom, hogy kiülök a tengerpartra, és egy beach barban megiszom elegánsan egy koktélt:) Beach nincs, de koktélbár van. 19 óráig, akkor ugyanis a bár bezár. Ki tudja, miért. Én pedig szintén hétkor végzek. Persze az utolsó beachre induló shuttle bus is 18.45.-kor van. De biztos csak azért, hogy ne tudjak megnézni egyetlen tengerparti naplementét sem:)
Szóval maradt részemről a napközbeni alkoholizálás 13-15 óra között. Az árak egyáltalán nem észveszejtőek, ugyanannyiba kerül minden, mint egy budapesti below-the-line szórakozóhelyen. Sokáig merengtem, merjek-e a rekkenő hőségben alkoholos koktélt kérni, de mivel csak kétféle virgin koktél volt, így gyorsan meggyőztem magamat:)
Kikértem egy Cosmopolitant. A jó öreg kedvencem, Long Island szerencsére nem volt. Szépen néztem volna ki utána délutánra...
Egy gyönyörű csajos pohárban, óriás eperdarabbal szervírozta nekem egy kedves mixer Ms Cosmot. Felét megittam a bárpultnál, majd visszasétáltam a maradékkal egy ágyhoz. Amint kinyúltam, megjelent ismét Ő. Közölte, hogy az ágy foglalt. Kezdtem kissé frusztrált lenni, hogy a beszélgetéseink mindig azzal kezdődnek, hogy valami olyat csinálok, ami TILOS. Irónikusan megkérdeztem, hogy az összes ágy foglalt-e, és mégis hova fekhetek. Rámutatott egyre, én pedig puffogva elfoglaltam.
Később kiszúrtam, hogy egy család távozik. Pofátlanul átslisszoltam. Pár percig izmoztam a napernyővel, amit valaki okosan arrébb tolt, és akkora nehezék volt rajta, hogy képtelenség volt megmozdítani. Nekem mégis sikerült!
Ismét kinyúltam, és akkor láttam a bazi nagy táblát: IT IS NOT ALLOWED TO RESERVE SUNBEDS. Ami egészen pontosan annyit jelent, hogy nem lehet előre lestoppolni az ágyakat. Hmm, akkor én miért lettem elzavarva? - tettem fel magamnak a kérdést. Talán így próbál udvarolni az ürge, mint amikor az oviban húzgálják a fiúk a nekik tetsző lányok haját???
Pár perc múlva csodával határos módon újból nálam kötött ki Mr Life Guard. Felém hajolt, én pedig feltoltam a napszemcsit, hogy szemügyre vehessem, és jó mélyen a szemébe nézhessek. Kedvesen, széles mosollyal fogadtam. Megkérdeztem, hogy ez az ágy is foglalt-e. Elnézést kért az előbbiekért. Én pedig faggatózni kezdtem, hogy mi itt a rendszer. Csak a hotel lakóinak van fenntartva ez a rész, vagy mi a szösz van. Ami valahol jogos lenne, hiszen nekünk van egy másik klub, ami szintén 2 perc sétányira van, de ez nekem akkor is jobban tetszik:) Az ürge szabadkozott, hogy nem. Csak ha elmennek ebédelni, vagy egy italért, akkor tartania kell az ágyakat a vendégeknek. Blabla, gondoltam magamban.
Megnéztem a kis réztáblát a pólóján: ARMANDO. Miközben magyarázott, azon filóztam, mi lenne, ha megkérdezném Armandot, nem-e lenne a szeretőm az elkövetkezendő másfél hétre. Biztos mesterséges lélegeztetést kellett volna végrehajtsak rajta, de mivel azt nem tudom, hogy kell, így ezt a mocskos fantáziát is megtartottam magamnak:)
Armando eloldalgott, én pedig úsztam egyet a medencében. Amikor látta, hogy visszafelé tempózok, odajött bénázni a lépcsőhöz. Teátrálisan kitipegtem a kis halvány rózsaszín, kék flitteres bikinimben, mint egy szexis sellő, ő pedig végigmért. Majd megkérdezte, jól esett-e a fürdés, biztosan felfrissültem. Sokatmondóan mosolyogtam, és otthagytam.
Most biztos sokan felszisszentek, és azt gondoljátok magatokban: ha ezt is elpuskázom, mint a múltkori palit a pubban, akkor megérdemlem:) Well, még meglátjuk...
Következő kifogás, csak hogy megszólíthasson, az volt, hogy kiszúrta a tetkómat. Amit valósznínűleg már korábban tett, mivel ezúttal épp a másik irányból jött. És még azt mondják, a pasik nem figyelnek a részletekre! Ha-ha... Megjegyezte, hogy milyen szép, majd közelebbről is feltérképezte a bokámat, én pedig megborzongtam:)
Na jó, kezdünk hasonlítani egy Tiffany vagy Romana magazinhoz, úgyhogy nem részletezem tovább. Csak még annyi, hogy amikor látta, távozni készülök, kioldalgott a kijárathoz, és „See you tomorrow”-val búcsúztatott, valamint egy szexis barna szempárral (egész eddig ugyanis napszemüveg volt rajta).
Remélem, fogok szolgálni Nektek további zaftos sztorikkal ebben a témában. Bár félő, hogy elveszítem hímnemű olvasótáboromat. De hadd legyek már egy kicsit részrehajló, hiszen nyaralok!
Elvileg holnap reggeltől mindig ez lesz a délelőtti programom: kölköket úsztatok a hotel klubjában, amíg uszonyuk nem nő. Úgyhogy fel kell kötnöm a gatyát, mert flörtölésből biztos karót adnátok nekem!:)
Ezeket a sorokat a villa kertjében írom, a medence mellett. Miközben csirkesalátát eszem a maradék hamikból és egy jó fajta portugál fehérbort iszogatok. El sem hiszem, hogy ekkora mákom van! Lucky me:) Bébiszittelek ma este, és így töltöm az időmet. Szörnyű, nem?:)
Mielőtt Mr és Mrs Boote távoztak, kinéztem a szobám ajtaján. Láttam, hogy egy pár tűzpiros hosszú nadrág jön lefelé a lépcsőn. Megijedtem, hogy mi a frászt keres itt ilyenkor a kertész, főleg a villában, és hol jött be. Aztán ahogy leértek a lábak a lépcsőn, akkor láttam hogy Richardhoz tartoznak. Nem bírtam ki, hogy megálljam röhögés nélkül, és elmeséltem neki, mit fantáziáltam. Próbáltam terelni a témát a nadrágja színéről, de nem sikerült. Rájött, hogy nem tetszik:)
Lassan befejezem irományom, mert besötétedik, és már offenzívát nyújtottak be nekem a szúnyogok. Utóiratként az eddigi legröhejesebb gyereksztorim: Xanthéval és Chiarával épp fürdés után voltunk, fogmosásra próbáltam őket ösztökélni. Xanthét könnyű meggyőzni, szívesen sikamikál. A végét viszont a bidébe köpte, mert azt hitte, hogy az kicsiknek való mosdó:)))) Szerintem ez cuki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése