Hadd nosztalgiázzak az én kis majmaimról! Már olyan rég nem regéltem róluk!
Még nem mutattam be Nektek Thimone-t és BA-t (neve a "Behaving Agressively" rövidítése - ami szerintem egyáltalán nem igaz, csak sokat hisztizik:). Fajtájuk: Cotton top tamarin, vagyis Gyapjasfejű tamarin. Liszt-majmocskának is hívják őket, mert csinos fehér punkfrizurájuk Liszt Ferencre emlékeztet minket. - Ezt már a wikipédiából néztem ki, ne aggódjatok:) Kizárólag Kolumbiában élnek, és mindössze 300 maradt belőlük az egész világon. Sajnos veszélyeztetett állatfaj. Ez köszönhető a hobbi célú állatkereskedelemnek és az erdőirtásnak.
Emlékszem, hogy eleinte őket nem csíptem. De rá kellett jöjjek, hogy nekik is megvan a maguk bája. Sőt, a selyemmakikkal ellentétben Thimone imádott a kamerám előtt pózolni! Így ő lett az én kis bohócom:) Hihetetlenül izgága, és aktív. Örökké fel-le rohangál. Párja, BA már idősebb, ezért nyűgösebb, hisztis. Sokat nyafogott, amit mondjuk meg tudok érteni, mert erősen nőuralom volt a ketrecben. Thimone ott próbálta őt elnyomni, ahol tudta. Ezért napja nagy részét a hálószobában töltötte. Olykor kikacsintgatott, és kirakta a Do NOT disturb! táblát. Ez a mellékelt képen látható.

BA-vel sajnos nem sikerült közelebbi kontaktust létesítenem, ám utolsó reggelemen valamiért hagyta magát lefényképezni. Természetesen eközben is ment a hiszti: "Csináld már gyorsan azt a képet, meddig totojázol?"

Thimone kedvence a főtt tojás. Bármikor és bármennyit képes belőle megenni. Undi volt, hogy apróra kellett vagdosni, a végére az egészből pedig csak egy trutyi lett. Na meg a főtt tojásnak eleve van egy szaga:) Amikor szokás szerint kivittem neki edénykében, más nasikkal egyetemben, egyik nap kipróbáltam valamit. Odanyújtottam neki a tálat, várva, hogy megtalálja-e kedvenc falatkáit. Módszeresen elkezdett mindent kihajigálni belőle, majd a végén megette a tojásmorzsákat. Az meg sem fordult a fejében, hogy a többi kaját esetleg szeretnék más társai elfogyasztani.
Egyszer, pár másodpercre sikerült őt megsimogatnom, majd futott is tovább: "Na jó, szeretlek, de azért nehogy azt gondold, hogy holmi cirógatnivaló kis háziállat vagyok!" Ezekért a pillanatokért volt érdemes ott lenni...
Hadd búcsúzzam egy bújócskázos képpel, mindenkinek szép napos vasárnap délutánt kívánok!
