Jelentés az első hónap után - summary és next steps Procter módra!

Először is szeretném kifejezni felháborodásomat: a blogger kezdőlapja mostanában cirill betűkkel jelenik meg (Emő, ne röhögj!:). Még átállítani is bonyi, mivel nem értek egy mukkot sem:) De legalább rájöttem, hol kell kiválasztani a magyar nyelvet. Akkor is idegesííííííít, hogy nem menti el a változtatásaimat!!!

VASÁRNAP
Átadtam a tortát Richardnak. Teljesen el volt tőle ájulva az egész család. Az anyukája pedig azóta követeli rajtam a receptet:)

Barbeque partiztam Shepherds Bushnál, ezer fokban Marco barátomékkal. Megismerkedtem a nőcijével, Mariával is. Aranyos lány, cukik együtt:) Kevert nekem egy jó kis tejszínes koktélt. Aztán beültünk egy közeli pubba, ahol kb. lefolytunk a székről. A poharamat telenyomták jéggel, de negyedórán belül felolvadt. Márpedig a szamócás cider jéghidegen jó!!! Elsétáltunk a Westfield nevű monumentális remekműhöz is. Ez Európa legnagyobb bevásárlóközpontja. Kicsit hűsöltünk a légkondiban, majd hazabuszoztam.

HÉTFŐ
Egy hete történt a metrós malőr. Xanthé megint bepánikolt, és közölte, hogy nem akar felszállni a buszra (így hívja a metrót - a szerk.). Fogtam kicsi kezét, és megígértem, hogy minden rendben lesz. Megkértem egy pasit, hogy segítsen fel a babakocsival. Leguggoltam Xanthé mellé. Ahogy egymás kezét fogtuk, ráhajtotta fejecskéjét a kezemre. Nekem egyből nedves lett a retinám. Így utaztunk Kew Gardenig a tornaórára. És akkor azt éreztem: csak én vagyok és Xanthé, meg a minket körülvevő óvó-védő szeretetburok. Nagyon bensőséges pillanat volt ez számomra.

KEDD
Reggel a Melody Movement foglalkozáson kezdtünk Xanthéval. Ez egy balett lépéseken, és képzeletjátékon alapuló óra, nagyon ötletes! Törpe fáradt volt, így inkább mindig az én ölembe kéredzkedett. Egyre gyakrabban bújik hozzám:)

Megvolt az első konfliktus. Ahogy Kati barátnőmnek előre megjósoltam - egy hónapon belül. Samanthának rossz napja volt, és ezt rajtam vezette le. Kár most itt részletezni a dolgokat. Túllihegte, az a lényeg. Este odamentem hozzá, hogy mondja el, mi baja van. De egyáltalán nem nézett a szemembe, és én ezt nagyon nem szeretem. Rosszul esett az egész napos cseszegetés.

Délután én mentem Chiaráért a suliba. Ismét hőség volt, hulla fáradt volt, ráadásul váratlanul én jelentem meg az anyja helyett. Hazafelé egyfolytában sírt. Nem akart mást, csak az anyukáját. Ott kullogott mellettem az iskolatáskájával, kötött kardigánban (ugyanis ezt sem volt hajlandó levenni, hiába kértem). Annyira sajnáltam, és teljesen meg tudtam érteni. Nagyon kevés szeretetet és odafigyelést kap ez a kislány.
Félúton kicsit lehiggadt. Akkor elmeséltem neki, hogy annak ellenére, hogy én már felnőtt vagyok, nekem is mennyire hiányzik az anyukám, a testvérem, és a barátaim, és hogy csak ritkán tudok velük beszélni. És hogy ő mennyire szerencsés, hogy itt van neki a családja, és minden nap láthatja őket. Ettől megnyugodotott valamennyire.

Este Viki barátnőm öccsénél, Petinél kötöttem ki Sloane Square-en, a Chelsea Brasserie-ben. Kevert nekem egy szuper Flirtini koktélt: vodka, pezsgő, ananászlé, szirup. Jól kupán is vágott, aztán ittam még egy fincsi tejeskávét is:) Klassz hely, forgalmas helyen van, és menőnek számít.
Azon nevettünk, amikor fél 1O körül megjelentek az öregek - színházból jövet. Csodálkoztam, hogy mit pörögnek itt kedd este. Peti elmesélte, hogy ezek mennyire be tudnak rúgni 11-re:)
Jó volt, hogy ezen az estén kicsit kikapcsolódtam. Másképp bekattantam volna. Így is lelkiztem eleget, alig aludtam...

SZERDA
Ma Samantha úgy csinált, mintha tegnap mi sem történt volna. Én meg azon filózok, szóba hozzam-e még a témát, ugyanis továbbra is bánt. Azt akarom, hogy tudja. És hogy igenis meg kell beszélnünk mindent, még akkor is, ha kellemetlen. Össze vagyunk zárva a nap 24 órájában. Így nem lehet elintézni a problémákat, hogy bevágom a durcit, mindent a másikra kenek, és meg sem hallgatom. Na mindegy. Majd valahogy ez is megoldódik.

Xanthéval reggel könyvtárban voltunk. Múlt hét óta van egy kedvenc mesefigurája. Hadd mutassam be Nektek Iggle Piggle-t és a Takaróját:


Engem a Teletabira emlékeztet. Iggle Piggle-nek vannak ám barátai, ilyen nevekkel, mint: Upsy Daisy, Makka Pakka, Pontipine. Tök bárgyú az egész, de cuki. Xanthé imádja.
Ma megtalálta ennek a sorozatnak egy másik kötetét, amiben Makka Pakka és a Trombitája a főszereplő:) Bár bevallom, előtte nagyon ragaszkodott egy másik könyvhöz, hogy vigyük haza. Amikor odahozta, nem akartam elhinni, már megint mit talált. A könyv címe: Minden, amit tudni akarsz a menstruációról. És akkor ne kezdjek el röhögni?:)))

Most is épp bébiszittelek, és Nektek pötyögök. Amíg vacsoráztam, meghökkentő dolog történt. Hallottam, hogy kicsi meztelen lábacskák tipegnek be a konyhába. Hátrafordultam, és Chiara állt ott fáradtan, elgyötörten. Közölte, hogy azt szeretné, ha én lennék az anyukája. Erre én azt válaszoltam, biztos csak viccel, az ő anyukája olyan aranyos. De Chiara váltig állította, hogy nem, és hogy ő engem akar. Túl okos kislány ahhoz, hogy össze-vissza halandzsázzon.
Nagyon is tudom, miért mondta ezt. Én mindig szoktam őket puszilgatni, simogatni, ölbe venni. Ezek a gyerekek nem drága ruhákra és játékokra vágynak, hanem odafigyelésre és szeretetre. Sajnos nem tehetek többet, minthogy amennyi tőlem telik, adok Nekik.

Tegnap este előkerült elveszett lovagom. De csak azért, mert elhajtottam. Belefáradtam, hogy nem jelentkezik. Próbálok nem elolvadni néhány sor sms-től és emailtől. Bár bevallom, nehéz. Ki kell puhatolnom, egyáltalán akar-e valamit, és van-e értelme belekezdeni bármibe is. Majd kiderül...

Búcsúzóul pedig íme néhány pillanatkép rólam, és a lányokról:








































































NEXT STEPS
1. Még több türelem Chiara kiborulásaihoz az esti fürdetésnél.
2. 1OO%-osan leszoktatni Xanthét a pelusról.
3. Kitalálni, hogyan foglaljam el Thaliát, amíg nekem dolgom van, hogy ne üvöltsön.

Csók Drágáim, fáradt vagyok...