Xanthé aranyköpései

Ah, mindig megfogadom, hogy korán lefekszem, de úgy látszik, ez itt sem fog működni, még 1O-11 óra meló után sem. Annyira lelkes vagyok blogírás-ügyileg, hogy legalább pár szösszenetet megosztok veletek ma is. Legyenek ezek most a Törpe vicces aranyköpései!

1. Bolognait ettünk ebédre. Xanthé kitartóan ismételgette a következő mondatot: "I don`t want the poo!" (=Nem akarom a kakit!) Néztünk Samanthával, hogy miről beszél, és ráhagytuk, hadd mondogassa. Aztán kiderült, hogy apró gombadarabok vannak a kajában, és azt ő kakinak hitte, ezért nem akarta megenni. Úgy elkezdtünk röhögni:))))

2. Reggelizünk. Van egy kissé undi custard nevű vaníliapudinghoz hasonló cucc, amit ehetnek reggelire desszertként. Ez egy olyan dobozban van, mint a tartós tej, és már az alját nyomtam ki a kiscsajnak, ezért a távozó levegőtől furcsa hangot adott ki. Törpe megszólal: "That was a fart!"(=Ez egy fingás volt!) Közben széles vigyorral az arcán. Tudom, hogy ez nem szép egy kislánytól, de ki bírja ki, hogy ne nevessen vele együtt?:)

3. Ülünk a könyvtárban, én épp mesét olvasok. Xanthé rottyant egyet jó hangosan, majd elkezd nevetni, és közli: "That was a poopster!" (=Ez egy puki volt!) Poopsternek hívja saját nyelvén a pukit:) Nem tudom, miért örül magának mindig ennyire, ha gusztustalankodhat. Az a baj, hogy én meg partnere vagyok a nevetésben:)))

Egyébként ma, két hét után először Chiara kora reggel itt állt az ajtómban, és egy óriási öleléssel fogadott. Amikor elköszönt iskolábamenetel előtt, még kiugrott a kocsiból csak azért, hogy engem búcsúzásként megölelhessen.
Xanthé is ma csinálta azt először, hogy amikor leraktam az oviban, visszaszaladt széles vigyorral, és kitárt karokkal. Tök jól esett! Na megyek aludni. Hüpp-hüpp:)