Belebetegedtem a munkába:)

Na háj!

Hol is kezdjem, hol is kezdjem... Asszem, most haladok időrendi sorrendben.
A szombati lagzi gondolom, jól sikerült, mert az apukát hallottam másnap rókázni a fürdőben:))) Sietnie kellett, mert mentek keresztelőre 1O órára. Így nem sok vizet zavartak itthon a hétvége folyamán, amiért igen hálás voltam. Sütöttem nekik áfonyás sütit, nagyon örültek neki:)

Vasárnap kávéztam egyet Ágicával az Oxford Circusnál. Neki sietnie kellett, így nyakamba vettem az Oxford Streetet. És akkor rájöttem, hogy ez hiányzott: hogy végre emberek között legyek, nyüzsizzek, és érezzem, hogy van élet a Grove House-on kívül is:) Persze a végén nem vettem sehol semmit, de nem is baj!

Richard felhívta a figyelmemet, hogy felesleges a neten keresgélnem chiswicki konditermeket - itt van egy két sarokkal arrébb. Kb. 2 perc gyalog. Be is néztem, és megérdeklődtem a dolgokat. Kérdeztem, kell-e útlevél a beiratkozáshoz(már megszoktam, hogy mindenhol ötvenszer igazolnom kell magamat, bármilyen hivatalos ügyet intézek), mire a pali azt mondta, bárhonnan is jöttem, szívesen látnak. Mondtam, hogy Magyarországról, azon belül is Budapestről. Erre egy lány felkapta a fejét: "Hungary? Győr!" Úgy megörültem neki! Kedves volt, beszélgettünk pár percet. Ott dolgozik, és nekem 6O helyett 45ért lesz a havi bérlet, plusz egy személyre szabott edzésterv. Valamint a 4O fontos regisztrációs díjtól is eltekint. Király!:)

Két napja beteg vagyok. Bújkál bennem valami, valószínűleg az anyukától kaptam el. Hőemelkedésem van, be vannak dagadva a nyirokmirigyeim, fájnak a végtagjaim, elég kellemetlen így dolgozni. Bevettem éjszakára egy Algopyrint, és hülye Supermanes rémálmom volt, még Arnold Schwarzeneggel is társalogtam. Nővérkém persze jót röhögött ma rajtam skype-on, amikor ezt elmeséltem:) Én kevésbé találtam viccesnek, mert nyomasztó volt, és csatakosan ébredtem. Ennyi erővel partidrogot is beszedhettem volna.

Chiara, a legnagyobb lányzó ma megint kikészített. Suli után áthozta egy osztálytársát, Allisont, együtt játszottak. Vacsorára is maradt. Leültünk az asztalhoz, és persze szokás szerint ki nem viselkedett rendesen? Allison közölte Chiarával, hogy nem jön többet, és mindenkinek el fogja mondani az iskolában, hogy milyen csúnyán viselkedik. Tágra nyílt szemekkel, elámulva nézte, hogy milyen hangnemben beszél velem Chiara, és mit össze szenved evés közben. Szerintem ez gáz. A 22 hónapos keresztfiam noszogatás nélkül, szebben eszik. Sajnos én már nem tudom őt átnevelni. Így nap mint nap küzdünk. Remélem, csak egy darabig...
Később persze Chiara a fülembe súgta, hogy ne haragudjak. Mindig ez van. Este pedig bementem a szobájukba elköszönni, és kért egy nagy ölelést. A szeretet további nyomait abban vélem felfedezni, hogy két napja lefekvés előtt fésülgeti a hajamat, frizurákat készít nekem. Szerintem ez csúcs másfél hét után, főleg egy ilyen bonyolult gyermeknél!
Sajnálom ezeket a kislányokat, mert konkrétan könyörögniük kell a szeretetért. Mindig feltételhez kötik a szülők, hogy "Akkor ölellek meg, ha..." Ma este például hagyta az anyuka Xanthét üvölteni lefekvés után, amikor az a kicsi csak még egy ölelést szeretett volna Anyutól, akivel olyan kevés időt tölt. Samantha végül feljött. Jól neveli őket, de gyakran rideg és túl szigorú velük.
Én például hagytam őket pacsálni szombaton a kádban, amikor hármasban voltunk itthon. Mintha legbelül ők is sejtették volna, hogy "cincoghatnak az egerek":) Ha már most elfojtjuk a gyerekben azt, amit szívesen csinálna, akkor ne csodálkozzunk, hogy hülye felnőtt lesz belőle...
Reggel például az iskolába menet is hagytam őket száguldani a rollerrel, persze ésszerű határokon belül. Közben sikongatva cukkolták egymást. Miért ne, kit zavar? Felnőtteknek meg erre van a kiabálós terápia súlyos pénzekért. Valahol le kell vezetni a feszültséget, az örömöt, a bánatot. És szerintem ezt a gyerekek még ösztönösen tudják csinálni.

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom. Bár nem tudom, kitől, mert a legutóbbi bejegyzésemhez is nulla kommentár volt. Shame on you!!!!:)