Vasaltatok már Ralph Lauren alsógatyát?

Én igen!!! Apucinak ilyenje van. Persze mindenük márkás, a kölkök is a legdrágább holmikban járnak. A vasalás nálam általában lassan történik. Hogy minél kevesebbet kelljen megcsinálni. Nekem ez csak akkor feladatom, ha nincs más, ami kitöltse az időmet. Ami elég ritkán van, főleg így az elején.

A takarítást egy Fernanda nevű középkorú portugál bejárónő végzi hetente kétszer. Köztudottan nagy Gerald Durrell rajongó vagyok. Olvastátok a Családom és egyéb állatfajtákat? Durrelléknak Korfu szigetén volt egy latin-amerikai bejárónőjük. Nahát Fernanda egy az egyben őt testesíti meg!!! Állandóan sóhajtozik, meg mamma miázik, sajnáltatja magát, de segíteni nem hagy. Mindig eljátssza A hattyú halálát, és Samantha, az anyuka hiába próbálja délután 4 órakor kirugdalni, egyszerűen nem lehet. Ő még ezt megcsinál, azt megcsinál, aztán panaszkodik, hogy fáj a lába, és milyen fáradt, már rég haza kellett volna mennie. Szóval vicces:)))
Persze mindenért beszól, hogy hogyan kell csinálni, és csakis úgy jó, ahogy ő mondja. 25 éve dolgozik a Boote családnak, így már családtagnak számít. A legröhejesebb, hogy még Samanthának is megmondja a saját otthonában, hogy mit hogyan kéne csinálnia:)))

Apropó Samantha - nagyon kedves csaj, imádjuk egymást! Én annak idején már a hangján hallottam, hogy árad belőle a szeretet. És amikor először megláttam, akkor bevált a megérzésem. Mindig mosolyog, sokat viccelődünk, ő értékeli a humoromat:)

Igazából Richard is jófej, most már egyre többet próbál velem beszélgetni. Tényleg sokat dolgozik, annak ellenére, hogy itthon van, naponta kb. 1O órát. Kéthetente egyszer megy be az irodába, és üzleti utakra is jár jó kis borvidékekre. A héten például Franciaországban volt.

Chiara - ő a legidősebb lányuk, 5 éves. "She is giving me a hard time..." Állandóan harcol velem. Sajnos nem sok időt töltünk együtt, mert 9-4-ig iskolában van, és ezt ennek tudom be. Jó, köcsög vagyok, mert örülök a távollétének, hiszen örökké nyüstöli a Törpét (Xanthe). Pedig ugyanannyi figyelmet és szeretetet kap. A legkisebb hugát, Thaliát imádja, csak Xanthéval megy a műsor.
Reggelente például mindig le akarja cibálni a hugáról a ruhát, mondván hogy az az övé. Persze, minden az övé, mert Xanthe megörökölte a kinőtt rucijait.
Ma volt az első alkalom, hogy viszonylag tűrhetően viselkedett. Általában megmagyarázza, mit hogyan kellene csinálnom, és hogy Xanthénak mit nem szabad.
Esténként annyira fáradt, hogy toporzékolva üvölt és hisztizik. Én nagyon sajnálom őt, elszúrtak nála valamit nevelésügyileg.
Én nem bírok haraggal lefeküdni. Ha cirkuszolás volt este fürdésnél, akkor azután, hogy a szülők lerakták őket aludni, be szoktam menni hozzájuk. Ilyenkor Chiara bocsánatot kér, én pedig elmondom neki, hogy őt is ugyanúgy szeretem, és hogy megértem, milyen nehéz most neki. Nekem is az, ezért van szükségem a segítségére. Persze másnap reggel kezdődik minden elölről, de "nevermind":)
Chiara nagyon okos kislány, szebben olvas, mint némelyik nagyobb alsós. A betűzéssel még gondjai vannak, de tud írni kisebb hibákkal.

Xanthe - ő az én 2.5 éves Hunny Bunny-m. Ez a név ráragadt már az első napokban. Barátságunk akkor kezdődött, amikor hétfőn óvodába vittem. Virágokat gyűjtöttünk útközben, és ez azóta is szokásunk, hogy Anya örüljön. Van egy barátunk a szomszéd utcában: Doris, a macsek. Onnan tudom a nevét, hogy van egy kis medál a nyakában:)
Xanthe alapvetően jókedélyű, ám mimózalelkű és szégyellős kislány. Ő az, aki megbújik a sarokban táncórán, nem énekel együtt a többiekkel mondókázás közben, stb.
Szeret bambulni, szemlélődni. Így lassabban is lehet vele haladni. Az anyuka valamiért forszírozza a babakocsit. Aminek nem nagyon örülök, mert azóta nem tudunk annyit beszélgetni Xanthéval. Az utcán zaj van, és vagy én nem hallom őt, vagy ő nem hallja, én mit mondok. Ráadásul bekómál a zötykölődéstől. Ma is majdnem elaludt, mire odaértünk a foglalkozásra.
Vele például az volt az eddigi legbensőségesebb élményem, amikor ma délelőtt először "rhyme times"-ra vittem (mondókázós-éneklős foglalkozás), és többször vigyorogva szaladt a karjaimba.
Szinte az első kettesben töltött napunkon megszokott, és azóta szót fogad. Persze akadnak szomorú pillanatok, de ilyenkor megállok, leguggolok hozzá, megkérem, hogy nézzen rám, és mondja el, miért sír. Valahogy mindig meg tudjuk beszélni, és abbahagyja. Neki is új még ez a helyzet, érthető.
Xanthe mézszőke loknikkal rendelkezik, nagy kék szemekkel. Szép kislány, az anyjára hasonlít. Azzal szokta magát nyugtatni, hogy a középső és a gyűrűs ujját szopizza:) Van egy Baby nevű mackója, amit nem teljesen értek, hogy miért nem hordhat magával, ha egyszer az megvigasztalja. Az ágyban kell hagynia reggel. Mindegy. Egyébként Chiarának is van egy Nunu nevű apró takarója, amit szopogat a csücskénél.
Sokat nevetünk együtt Xanthéval, vicces. Tegnap például oviból hazafelé menet Mr PooPooról (poo=kaki) énekelt, én meg azt hittem, betojok a röhögéstől. Egyből kedvencem, a South Park Kula Bácsija jutott eszembe. Nem tudom, honnan szedte, biztos az egyik gyerektől hallotta:) Ráadásul dög meleg volt, de ő minden áron magán akarta hagyni a fehér dzsekijét, de csak a kapucnival a fejére akasztva. Közben pedig hajtotta a rollert, és olyan volt, mint egy kis szellem. Akik szembejöttek, megrovóan néztek rám, hogy milyen szöveget énekel a gyerek:)

Thalia - cuki, de mostanában rossz napjai vannak. Nő a foga. 7 hónapos. Ő szív a legtöbbet, és ő bírja legjobban a gyűrődést. Chiara néha súlyzózik vele, és felemeli, Xanthe is szokta ölelgetni. Imádja őket, mindig vigyorog rájuk, bármennyire nyúzzák. Egyik nap Xanthe például mindenáron rá akarta adni a napszemüvegét, közben pedig majdnem kiszúrta a szemeit:)
Vele is ma volt a legjobb élményem. Ugyan több mint egy órát sírt, de akkor is. Enni nem volt hajlandó, így felvittem a szobájába, mert biztos voltam benne, hogy fáradt. Tudtam, hogyha Samantha hazaér, be fog szólni egyrészt azért, hogy miért teszem le ilyenkor aludni, másrészt azért, hogy nem öltöztettem át rugdalozóba. De ezt akkor végképp nem tartottam fontosnak, amikor már egy órája visít a gyerek, úgy istenigazából. Én nem bírom ezt elnézni.
Samanthának az az elve, hogy ilyenkor csak be kell tenni a kiságyába, és hagyni, hogy álomba sírja magát. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Szerintem Thalia konkrétan frászt kap a kiságynak már a látványától is, mert tudja, hogy ez az a hely, ahol magára hagyják, és nem érzi magát biztonságban. Így én a karomba vettem, és énekelni kezdtem. Volt ott Bikini, Republic. De ne a Repül a bálna meg a Ki visz haza jusson eszetekbe, hanem olyanok mint 67-es út vagy Közeli helyeken:) Kb.5 perc múlva elájult a karomban. Látnotok kellett volna!
Sajnos mások nevelési elveit nem változtathatom meg, és nem is szólhatok bele, de egyedül voltam két gyerekkel, Xanthe aludt, és én abban a helyzetben ezt láttam a legjobb megoldásnak. Samantha kicsit húzta a száját, amikor megjött, én elnézést kértem, és elmondtam neki, hogy egyszerűen nem bírtam hallgatni, hogy már egy órája bőg.

Na jó, a családról most ennyi. Fáradt vagyok. Ja, by the way kaptam egy "Egyetlen drága diszidáns Melindám!" megszólítású levelet. Többet még mindig nem mesélek róla:) Nem iszunk előre a medve bőrére!