Sziasztok!
Tudom, hogy krónikusan időrendben kellene haladnom, de már nagyjából meséltem a családról azoknak, akiket nagyon izgatott. Most viszont sokkal jobb témám van:)
Legelső úgymond "going out"om az volt, hogy Ágica és Tarang meghívtak magukhoz múlt szombaton vacsorára. Jó kis magyar-indiai mix volt fincsi gyümölcslevessel, és tikka masala csirkével. Nyamiiiiiiiiiiii! Mindezt belga sörrel öblítettük le, majd Tarang rám próbálta legújabb vizsgaremekművét, és méretet vett a készülő egyedi dzseki kapucnijához. Épp az én fejemről, amikor nagy:)))
Nagyon jól esett, hogy tudtam, van kihez mennem, és nem töltöm egyedül az első hétvégémet. Ezúton is mégegyszer szeretném megköszönni, Ágica!
A második kiruccanásom tegnap nagyon jól indult, és nagyon rosszul sült el:S A sztori végén úgyis tudom, hogy azt fogjátok mondani, tipikusan én vagyok:)))
Szokás szerint nem végeztem időben a melóval, így 9 körül értem be a városba. Találkoztam Noéval (kedves exPGs kolléganő) és Caroval, aki egy francia lány, és magyar vőlegénye van:) Mystery Gang koncertre mentünk a Clapham Grandba.
Ja, egyébként amikor kiszálltam a metróból, csomó embert megkérdeztem, merre menjek, és azt sem tudták, mi az a Clapham Grand. Pedig egy óriási, tekintélyt parancsoló épület a főűton THE GRAND felirattal. Régen színház volt, és belülről gyönyörű.
Muszáj megemlítenem, hogy oltári hangulatot csinált a Mystery Gang. Kb. 15O-2OO-an lehettünk, javarészt magyarok, így családias volt a hangulat. Többen 6O-as évekbeli ruhába öltözve jöttek:)
A banda először mindent magyarul konferált be, utána angolul, vagy pedig csak magyarul. Pedig biztos voltak ott angolok, illetve láttam egy-két blacket.
A hangulat tetőfokán azt mondta az énekes: "Úgyis egymás között vagyunk, hát akkor játsszunk!" És akkor elkezdett magyar népdalokat pengetni a gitárja húrjain, én pedig majdnem elsírtam magamat. Talán ez némelyeteknek furán hangozhat, de ahhoz át kell ezt az egészet élni, amin most én végigmegyek lelkileg. Annyira elöntött az az érzés, hogy tartozom valahova, és a világon bárhová megyek, tudom, hogy hol vannak a gyökereim, hogy az leírhatatlanul jó!
A végén pedig hangos visszázással jött a rájátszás. Én baromira respektálom, hogy ez a banda elrepült Budapestről idáig azért, hogy ennek a néhány embernek egy kxxxx jó koncertet csináljon. A magyarok külhonban véleményem szerint sokkal jobban összetartanak, mint otthon. Talán vihetnénk többre is, ha ezt a hazaszeretetet Magyarországon is büszkén vállalnánk fel. Elgondolkodtató...
A történethez hozzátartozik egy kisebb malőr. A lányok kikértek két üveg fehérbort, amit szépen el is fogyasztottunk a koncert végére táncolás közben. Nekem sikerült pont addigra a véráramlatomba juttatnom, mire indulni kellett. Annyira jellemző! Nem terveztem leinni magamat, és ettem is előtte, de valószínűleg túl fáradt lehettem. Caroval mentem egy darabon, és elég kellemetlen volt, mert akkor már éreztem, hogy a vacsora szeretne távozni.
Én Richmondnál leszálltam, és csak a Jóisten tudhatja, hogy hogyan sikerült épp arra a vonatra átjutnom, ami hazafelé vitt. Emlékszem, hogy nézegettem a táblát, de akkor már nem nagyon vágtam, hogy melyik irányba kellene menni. Így rendben landoltam Gunnersburyn, és a hátralévő két sarkot bevallom férfiasan, hogy kisebb szlalomban tettem meg. Szerencsére nem járt már az utcán senki.
Hátra volt még azonban a kapu bezárása, és a riasztó bekapcsolása. Ez még józan állapotban is gondot okoz számomra, de képzeljétek, sikerült! Rémlik, hogy jöttem fel a csigalépcsőn - egyszer sem estem el!!! - és azon merengtem, vajon miért nem zártam rá a bejárati ajtón az alsó zárat. Ha az ember lánya becsiccsent, könnyelművé válik. Akkor úgy voltam vele, hogy minek megint hatástalanítani a riasztót, majd bezárni az ajtót, és újra bekapcsolni azt a vackot. Vesszen, aminek vesznie kell! Reggel persze azon stresszeltem, Samantha nehogy lecsesszen a zár miatt:) Amikor felkeltem, még szédültem, de hála az égnek a Törpe jól viselkedett, és nyugis volt délelőtt.
Szóval így jártam, Drágáim... Nagyon haragudtam magamra, de most már röhögök rajta.
Júli 2O-án Kispál búcsúkoncert a Relentless Garage-ban!!!
Ne aggódjatok, fogok írni a családról, a gyerekekről, meg mindenről. Csak győzzétek kivárni, amíg átjutok zűrös kalandjaim sorozatán!:)
Aludjatok jól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése