Kruger szafari és egyéb kalamajkák

Na Drágáim, érezzétek magatokat kiváltságosnak! Úgy szöktem be a netkávézóba. Szkippeltem a délelőtti melót, majd valamivel behozom. Asszem, ez egy hajnali etetés lesz. A 3 napos Kruger túra után ugyanis nem kaptam a hétre több szabadnapot. Holnap pedig az oroszlánparkba szeretnék menni, ha megengeditek:)

Bele is vágok a közepébe. Hopp, a naplómat persze ismét otthon felejtettem... Igen, "otthon". De ha meglátjátok majd képeken, biztos azt fogjátok mondani, hogy olyan, mint egy hajléktalanszálló. Nekem viszont most ez az otthonom, és Debbie, Steve, Anni, Mary pedig a családom:) Ma reggel elment két brit leányzó, igy ketten maradtunk Annival, svéd barátosnémmal (Mary adminisztrációs munkát végez). Akivel rendszeresen le"bitch"ezzük egymást. Csipem azt a csajt:D Elvileg szerdán jön egy újabb angol lány. A többiek a pretoriai telepen dolgoznak, ahová nemsokára átköltöznek a majmocskák.

Háááááááááát, a Kruger Park nem volt piskóta! Már első nap majdnem orrszarvútámadás áldozatai lettünk. Megzavartunk egy papát, mamát, és bébijét délutáni sétájukban. Amit persze az autóúton ejtettek meg. Hiába, ez az ő felségterületük, mi pedig a betolakodók. Le is álltunk az autóval. Kb. negyedóra után viszont szerettünk volna továbbmenni. Az orrszarvúk nem annyira akarták ezt, ezért az egyik beállt az út közepére. Elég mérgesen a szemünk közé nézett. Akárhányszor beinditotta Malin, a fuvarosunk a terepjárót, az a vadállat minden egyes alkalommal porzott néhányat a patájával. Kb. fél órán át játszottuk ezt. Nekem pedig újra és újra beragadt magnószalagként peregtek le életem kockái. Nagyon félelmetes volt!
A szállásunk mindkét éjszaka másik kempingben volt, de egy szavam sem lehet. Ne egy balatoni kempinget képzeljetek el! Teljesen kultúrált, és gyönyörűen tiszta volt minden. Még törölközőt is kaptunk, a mosdóban pedig volt kád, és minden zuhanyfülke elkülönitve ajtóval, öltözővel. De ez a tisztaság érvényes minden nyilvános WC-re, bármerre jártam eddig!
Harmadik nap hajnalban - ugyanis 6-kor indulnunk kellett, ha el akartuk kapni az állatokat reggelizés közben - arra mentem ki, hogy a házunk előtt néhány maki kerti partizik. Minket bezzeg nem hivtak meg! Egyáltalán nem zavartatták magukat, hogy a szomszédban grilleznek, sőt!:)
Aznap reggel mégegy vicces majommal összefutottunk. Ahogy leálltunk az autóval, felugrott a motorháztetőre, és rácuppant a szélvédőre. Kiváncsian kukucskált befelé. Pofátlanul ráült a visszapillantóra, és mindenképpen szerette volna közelebbről megtekinteni a műszerfalat is. Amikor látta, hogy Malin nem engedi, az én oldalamon próbálkozott. És a legfurább az volt, hogy egy bébi lógott a pocakján. Szóval biztosan csak valami léha hippimami lehetett. Ugyanis a szoptató nőstények az elsők, akik elbújnak, ha meglátnak minket, ezzel is védve kicsinyeiket.
Utolsó napra maradt mégegy horror sztori. Malin imádja kisérteni a gonoszt. Egy nagy orrszarvúcsorda mellett haladtunk el. Eléggé elbújtak a fák közé, és én mondtam is neki, hogy szerintem hagyni kéne őket. De nem, ő előre-, és hátraevickélt az autóval, hogy minél jobban láthassa az állatokat. Az egyik begurult, és elkezdett keresztben átszaladgálni az úton. Majd amikor Malin ismét elinditotta a motort, az orrszarvúnak elege lett, és felénk vette az irányt. Na - gondoltam magamban - gyorsan papirra vetem a végrendeletemet, hogy aztán nyugodtan távozhassak az örök szafarimezőkre. Malin elkezdett tolatni, az orrszarvú pedig továbbra is tartotta az iramot az út mellett, velünk párhuzamosan. Ja, csakúgy megjegyzem, hogy az orrszarvú 50 km/órás sebességgel tud szaladni. A versenyfutás kb. 50 m-en át tartott, amikor az orrszarvú megállt, és én végre vehettem levegőt is. Valószinűleg csak meg akart minket ijeszteni. Remélem, Malin tanult ebből, bár szerintem ő kimondottan élvezte ezt. Egészen addig, amig egyszer egy orrszarv át nem fúródik a szélvédőjén...
Ebből is látszik, hogy tiszteletben kell tartani őket. Ez nem egy állatkert, hanem az ő majdnem természetes környezetük. Teljesen más volt őket igy szemlélni! Láttunk még rengeteg antilopfélét, zsiráfot, varacskos disznót, vizilót, gyönyörű szines madárkákat, elefántot, bivalyt, zebrát, gnút, hiénát. Oroszlánokat csak messziről.
Egyébként nem tudom, hogy csinálják, hogy pont az alá a fa vagy bokor alá-mellé helyezkednek, ahol a leginkább beleilleszkednek a környezetbe. Igy olykor alig észrevehetőek. Egy délutáni sziesztáját töltő bivaly vagy oroszlán pontosan ugyanúgy néz ki, mint a mellette lévő kő, fa, bokor. Pedig nem hiszem, hogy úgy csinálják, mint mi. Reggelente billegetik magukat a tükör előtt, és megnézik, aznap éppen melyik bokor passzol leginkább a göncükhöz:)
Tehát a Nagy Ötösből (The Big Five) sajnos csak négyet sikerült teljesitenünk: orrszarvú, oroszlán, bivaly, elefánt. Leopárdra nem leltünk:(
Az utak egyébként aszfalttal le vannak fedve, és teljesen simák. Kivéve az ún. "dead road"okat, amelyek földutak. Láttátok az Ace Ventura 2-t, amikor Ace szafarizni megy, és a huppanós úton rángatózik a terepjáróban? Na, nekem megvolt az a feeling is. De szerencsére ritkán. Egyszer eltévedtünk, és az ötezredik kanyar és hullámvasút után (melynek völgyében mindig egy nagy tócsa állt, és beteritett minket) már szivesen megváltam volna a reggelimtől... Ja, és szólnom kell Palik Lacinak is, hogy tekintse semmisnek a Dakar ralis nevezésemet!
Akármilyen veszélyes és kalandos is volt ez a három nap, nem cserélném el ezeket a pillanatokat semmiért. Hogy a legközelebbi alkalommal már ezek is életem "best of" kockái közé tartozzanak:)

Jasmine, a flúgos angol lány továbbállt Thaiföldre. Debbie elmondta nekem, hogy egyik este vacsora után Jasmine sokat mesélt neki az életéről. Kiderült, hogy egy karavánban élt, amiből sosem jöhetett ki. Az anyjáról évek óta nem hallott. Az apja drogfüggő. Van két testvére, de azok sem törődnek vele. Azt is megkérdőjelezem, hogy tudott rendesen iskolába járni. Amikor ezeket meghallottam, nagyon elszégyelltem magam - a többiek helyett is. Mindig gonoszkodtunk és nevettünk a háta mögött. Holott sejthettük volna, hogy nem véletlenül ilyen. Hogy nem vettük észre, hogy ő a maga módján próbált beilleszkedni? Többször felajánlotta, hogy szivesen főzne nekünk, mindig odajött hozzánk beszélgetni. Felmerült bennem a kérdés: miért van az, hogy az elesett állatok iránt különös törődéssel és szeretettel vagyunk, ugyanakkor kirekesztjük azon embertársainkat, akik egy kicsit is mások, mint mi? Vajon ez a természet rendje - mint a vadonban? Nem hiszem. Minket az kell, hogy megkülönböztessen az állatoktól, hogy az ilyen embereket felkaroljuk, és segitünk nekik beilleszkedni. Tudom, hogy már késő, és nincsen mentség a korábbi gonoszkodásainkra. De az utolsó napokban sokkal jobban odafigyeltünk rá: beszélgettünk vele - és most kérlek ne nevessetek! - társasoztunk, és mindig hagytunk neki kaját vacsora után, mert tudtuk, hogy kétszer-háromszor szeret merni a tányérjára. Jasmine továbbutazott Thaiföldre, majd Mexikóba megy árva gyerekeket gondozni. Remélem, sikerül neki. Most már értem, vele miért kellett találkoznom...

És most a makik... Kismit, kicsi babám nagyon elgyengült az esős, hideg napokon. Megviselte kis törékeny testét. A fülén lévő seb viszont elkezdett gyógyulni. Steve két napja injekciózza, igy végre kifakadt neki a seb. És hajlandó enni! Nagyon aggódtam, hogy készül eltávozni az örök vadonba, mert amúgy is öreg szegénykém. Ő a legidősebb maki. Most már úgy szoktunk érintkezni, hogy kicsi karjával átfogja négy ujjamat, a másik kezemmel pedig simizem:) Mindig otthagyok néhány könnycseppet a ketrecénél.
Tegnap bemehettem hozzá fél órára. Teljesen más volt belülről szemlélni a dolgokat, a ketrec másik oldaláról. Úgy éreztem magam, mint Gulliver a liliputiak között. Steve adott néhány undi minikukacot, azzal kellett Kisit megetetnem. Azt mondta, várjak, amig ő lejön hozzám. Ücsörögtem a széken, és kb. 5 perc sem telt bele, amikor megjelent. Nem tudom leirni azt az érzést, amikor pár centire volt tőlem, és a kezemből evett. Hogy a szurizás, betegség, nyűgök ellenére bizalommal van irántam, és beenged az ő kis otthonába. Ezt át kell élni...
Tommy szakitott velem. Ez teljesen elszomoritott, de komolyan! Már a Kruger túra előtti utolsó napon is sivitott rám. Nem tudom, mi lelhette, hova lett a nagy szerelem?
A többiek köszönik, jól vannak, és most már élvezik a napsütést. Olyan furcsa, hogy még csak pár hete vagyok itt, de ezerféle metakommunikációját ismerem a kicsikéknek. Minden hangocska mást jelent. És akkor a testbeszédről még szót sem ejtettem. Sikerült nagyon vicces képeket csinálnom róluk. Elég nehéz, mert folyton mozgásban vannak:)

És most az időjárás... Még mindig vihar van esténként, és szakad az eső fél éjszaka. De reggelre, legkésőbb délelőttre szerencsére kisüt a nap, és meleg lesz.
Kezdem megszokni, hogy vagy áram nincsen, vagy a viz megy el. Tegnap például 12 órán át nem volt áram. Persze Annival én voltam soros a vacsifőzésben. Alig láttuk, mit csinálunk. Egész romantikus volt gyertyafény mellett, amikor tádám: megjött az áram! Gyorsan elvonultam zuhanyozni és hajat mosni. Kb. öt maki pisilt és köpte rám a tápszert aznap, nem birtam volna úgy lefeküdni. Persze csak hideg viz jött, de már nem tudott érdekelni...

Tegnap enyém volt a hajnali etetés Steve-vel. Ahogy készitettük a makiknak a meleg tápszert, egyszercsak odajött hozzám, és adott egy puszit. Ezzel bearanyozta a napomat. Mert akkor már biztos voltam benne, hogy ő is nagyon kedvel engem. Neki és Debbie-nek valamiért nem lehetett gyerekük. Én pedig mindig olyan apukát szerettem volna, mint ő: akire felnézhetek, elmondhatom minden nyűgöm-bajom, megvigasztal, megszerel mindent, és akivel heccelhetjük egymást. Ő az én dél-afrikai pótpapám:)

Már csak 7 napom van hátra. Nagyon szomorú vagyok, és ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nem akarok hazamenni. Végre megtaláltam önmagam, kiegyensúlyozott vagyok. Imádok reggel a rapper bagolyra kelni, aki folyton azt mondja: húhú-huhu-huhu:) Szeretem a madárcsicsergést, és ahogy éjszaka a majmok csivitelnek - holott napnyugtától aludniuk kéne:) Ettől közelebb már nem is lehetnék a természethez!

Most pedig a szerkesztő válaszol a bejegyzésekre:

Lacus - a helyszin Polokwane (azelőtt Pietersburg volt a neve, a foci VB egyik városa!!!), és ettől nem messze van egy kis falu, melynek neve Myngenoegen. Na, itt vagyok én:)
Ja, egyébként elfelejtettem mondani: meghallgattam a Belső Utazás cd-t. Sajnos nem a meditációt tartalmazza, hanem ún. útmutatót a meditáció levezetéséhez. Igy egyedül nem tudom használni. De köszi szépen mindenképpen!

István - sasoljad a rokitanfolyamokat! Ha hazaértem, megkérdezem unokahugomat, kiket-miket ajánl. Ebben ő a profi:) Ja, és persze ne feledd a Morrisonos koktélpartinkat sem!

Anett - képeket sajna nem tudok feltenni. El van dugva a géphez tartozó ház. Gondolom, nem akarják a netkávézóban, hogy mindenféle virusok felkerüljenek egy pendrive-ról. De utólag úgyis tartok élménybeszámolót.

És itt üzenem mindenkinek: elkezdhetitek szervezni a welcome partimat!!! Mert sajna már csak pár napom van vissza. Brü-hü-hü:((((