Tegnap nyűgös voltam, így most folytatnám a szösszeneteimet. Lemaradt unokaöcsém, Gergő koncertje, ami egy kis klubban volt a 18. kerületben. Olyan büszkén feszítettem, ahogy csak kell ilyenkor egy igazi keresztmaminak! Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok elfogult. Így bátran állíthatom, hogy egyre jobbak. Lehet, hogy anno nekem is egy tinibandában kellett volna játszanom. Talán több sikerem lett volna a fiúknál:)
Egyúttal megismertem unokahugom, Iza szíve választottját, Zolit. Kihívtam csocsózni, jól sz*rrá is vert. De úgy, hogy ő volt Iza és ellenem. Szégyen és gyalázat! Visszavágó az Íjászban! Nővérkémmel vagy túl jól néztünk ki, vagy a pasik voltak túl piásak. (Én az A verzióra szavaznék.) Mindenképp szerettek volna minket a férfi WC-be csábítani. Oly nehéz volt ellenállni!:) Nem tudom, én ebből valahogy kinőttem 20 éves koromban. De úgy látszik, van akinek 40 éves korára sem sikerül...
Nemrég ment el kicsi családom, volt egy kisebb lélegzetű babazsúr. Remélem, nem most láttam őket utoljára a nagy út előtt. Ma már tüneteket is sikerült produkálnom a parázás miatt: hidegrázás, levertség, stb...
Muki megint kidobta a taccsot, hadd örüljek. Pedig kezdtem reménykedni, hogy meggyógyult:(
Szilvike, Rékus - köszönöm a levélkéket. Jól esik, hogy együtt örültök velem! Pusszancs, szép estét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése