Mielőtt SUPERMAN színre lépett...

Na Drágáim!

Mivel szégyelletes, mostanában milyen ritkán látlak el Titeket információval, úgy döntöttem, most rászánom az időt, és végre írok Nektek. Bár többnyire képben vagytok, hiszen lelkesen tartsuk továbbra is a kapcsolatot, aminek nagyon-nagyon örülök!!! Ezzel eloszlatjátok azt a londoni magyarok által alkotott tévhiedelmet, hogy törvényszerűen előbb-utóbb minden barátom elmarad Otthonról. BOOLSHIT! Ez mindig két emberen múlik. Nem adjuk fel!:)

Zsoltot egy hét alatt kiterápiáztam. Muszáj volt. Bocsánatkérést úgyis hiába vártam, az embereket pedig nem lehet megváltoztatni. Ahogy angolul van egy nagyon találó, rövid megfogalmazás az efféle pasikra, úgy őt is a MELINDA`S JERKS fiókba teszem.

Tehát múltkori bejegyzésemet sejtelmesen azzal zártam, hogy beregisztráltam egy társkereső oldalra. Innentől kezdve beindult randizásom kálváriája. A lehető legfurább alakokkal is összefutottam:) Felállítottam egy listát csak Nektek a legjobbakból. Íme!

Első helyezést ért el a 28 éves, indiai versenyző. Malvin kb. 2 méter és 120 kiló. Személyi edző és luxusautóval sofőrködik a Heathrownál.
Nem akarom bántani szegényt, mert nagy maci létére egy áldott jó, jámbor lélek. Csak bunkó a lelkem. Muszáj elmesélnem Nektek, mert annyira vicces volt az egész randi, hogy alig bírtam visszafojtani kirobbanni készülő röhögésemet:)

Az egész történethez hozzátartozik, hogy randinkat telefonbeszélgetések előzték meg. Ami általában abból állt, hogy ő üldözött engem, mert vagy foglalt voltam, vagy nem vettem fel. Vajon miért? Munka közben, amikor három gyerek lóg a nyakamon... Még smst sem írtam. Gondoltam, ha nagyon akar - elér. Elért:) Ilyenkor nehezményezte, hogy sosem tud velem beszélni, és üzengetett, hogy már alig várja, hogy lásson. Ez nálam már rosszul kezdődik....:)

Tehát találkoztunk, természetesen itt Chiswickben. (Mindenkit iderendelek. Bevallom, lusta vagyok TFL-zni - így hívom a brit BKV-t, ami a Transport For London rövidítésnek felel meg - egy valamire való pasi, aki igazán látni akar, jöjjön ide. - a szerk.) A megbeszélt idő előtt pár perccel már aggódva telefonált, hogy hol vagyok, nem tud a kocsival megállni, és keringenie kell. Mondtad, hogy autóval jössz,Ember? - gondoltam magamban. De ehelyett csak azt jegyeztem meg, honnan a jó égből tudtam volna, hogy nem metrózik? Amit by the way minden épeszű londoni lakos tesz az este legforgalmasabb időszakában, ha jót akar magának.
Na, ezek után megérkeztem, az alaphangulat meg volt paprikázva. Szögedivel... Ki sem szállt az autóból. Első rosszpont. Én kopogtattam a merdzsó ablakán, ami rájöttem, hogy nincs - ugyanis le volt húzva - így idétlenül kalimpáltam mutatóujjammal a levegőben. Nem vette a lapot, így beszálltam. Még be sem mutatkozott, de már katonásan utasított, hogy kössem be a biztonsági övet. Yes, sir! - gondoltam magamban.

Tettünk néhány tiszteletkört, hogy végül leparkoljunk jóval távolabb az éttermektől... Majd merészeltem megmozdulni, és rám szólt, hogy még ne kapcsoljam ki a biztonsági övet. Ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni, így megkérdeztem, hogy mellékállásban a katonaságnál nyomja-e, és mindig ennyit főnökösködik-e. Felkapta a vizet, mint egy durcás gyerek (egyébként az is: egy kétméteres, jóllakott napközis:), hogy ő nem is olyan, miért mondom. Jól van Drágám, nyugszik a gyermek... Sóhajtottam néhányat, elszámoltam százig, és elindultunk kávézni.

Sajnos nem tudom elég viccesen visszaadni azt a pillanatot, ahogy beléptünk az étterembe. Elénk toppant egy kb. velem "egymagas" pincér. Malvin ellentmondást nemtűrő arccal és hangsúllyal asztalt kért magunknak, majd itallapot. A pincérnek pedig szerintem semmi másra nem volt szüksége, mint egy tiszta alsógatyára (ahogy Ace Venturának, mikor meglátogatja rugby játékos otthonát:).
Az egész randi hála istennek nem tartott tovább egy óránál. Közben többször rám tört az ásítozhatnék. Szegénykém nagyon egyszerű, és az anyagiakon kívül az égegyadta világon semmi más témája nincs. Próbáltam én terelni a beszélgetést a személyi edzésre, a családra, hátha ezektől lelkesebb lesz. De érdekes módon mindig ugyanoda lyukadt ki: MONEY. Mindehhez még jött az ÉN VAGYOK A MUNKA HŐSE c. lemez. Ezt a kettőt ügyesen mixelte, akár egy DJ.

Kb. fél óra után benyomta a kedvenc mondatomat: hogy ők következő hétvégén mennek a barátaival Bornemouthba a tengerpartra, és nincs-e kedvem csatlakozni? Megkérdeztem, mégis hogy gondolta, nem is ismerem. És különben is: hol aludnék? Figyeljetek! A válasz az volt, hogy ő külön hotelszobát foglal nekem! Persze, én meg hülye vagyok! És már láttam is magam előtt a képet, ahogy sunyin, két számmal kisebb fehér, a hotel emblémájával ellátott köntösben kopogtat az ajtómon, kezében egy üveg jégbe hűtött pezsgővel. Udvariasan megköszöntem, hogy gondolt rám, és elhárítottam a témát.

Elindultunk haza. Szerettem volna minél előbb menekülni, és sétálni, hiszen tízpercnyire voltam otthonról. De ragaszkodott, hogy hazavigyen kocsival. Tudtam, hogy mire készül...
Amikor megérkeztünk, gyorsan ki akartam szállni, de Bud Spencer elkapta a kezem. Na - gondoltam magamban - most rám mászik, és mehetek a Lutra albumba. Ehelyett ez a nagy mamlasz elkezdte morzsolgatni az ujjaimat óriási tenyerében, és szemét lesütve közölte, hogy milyen régóta nem volt senkije, majd könnybe lábadt a szeme, és úgy bókolt, hogy én milyen nagyszerű nő vagyok. Akkor már éreztem, hogy gáz lesz. A röhögésem ismét kirobbanni készült, a fickó pedig elkezdett felém hajolni. Én lányos zavaromban hátrahőköltem, és közöltem vele: "I`m not gonna kiss you. Not that I don`t like you but this is just not a good kissing moment." (Nem foglak megcsókolni. nem arról van szó, hogy nem tetszel, de ez nem a legjobb pillanat.) Valamit motyogott, hogy persze, megérti. Hát nem is volt más választása! Én pedig kiugrottam az autóból, és uzsgyi!
Itt a vége, fuss el véle. Szerencsére azóta sem hallottam felőle.

Második helyezést ért el az egyiptomi-görög adonisz. 32 éves, archeológus, de jelenleg nem a szakmájában dolgozik. Valami biztonsági cégnél, amit nem értettem, de nem is különösebben érdekelt:)
Tarek teljes mértékben tisztában van sármjával. És ezt ki is használja. Engem is megbabonázott. Most is beleborzongok, és egy percét sem bántam meg a randinknak:) Humoros, okos, gáláns.

Egy hangulatos és drága olasz étterembe mentünk. Tarek elejétől fogva körülményes volt. A margharita pizzát tonhalas feltéttel akarta kihozatni. A pincér pedig visszajött azzal a röhejes kifogással, hogy a séf az ő kedvéért nem bont meg egy egész doboz konzervet. Ez mekkora!:)))) Majd választott steaket, amit visszaküldetett, mondván: véres. Nem zavarta, hogy a steaknél mindig mondani kell, hogy véresen, közepesen, avagy jól átsütve kéred. Ahogy első angol leckéink egyikén mindannyian megtanulhattuk, hogyan rendeljünk étteremben: "Rare, medium or well-done, please?"

Tarek jófej volt, mindenféléről beszélgettünk, fesztelenül. Majd mellénk ült egy sereg 70+os csapat. Én egyből elkezdtem humorizálni, és mindenkiről egy-egy kis jellemleírást gyártani. Kitaláltam, hogy ezek éppen villámrandiznak, azért ültek le egymással szemben libasorba. Megkérdezte Tarek, ha választania kellene, melyik nyanyát ajánlanám neki. Én pedig sorban elmagyaráztam, melyiket miért:)
És itt kényes témához érkeztünk. Tarek benyomta, hogy ő anno randizott egy 58 éves nővel. Én elkezdtem röhögni, hogy marha vicces, de ő olyan komolyan nézett rám, hogy arcomra fagyott a mosoly, és helyette kiült rá a döbbenet. Próbáltam elsimítani a helyzetet azzal, hogy semmi probléma nincs, ha néhányszor találkozgatott idősebb nőkkel is. Mire ő közölte, hogy ők ketten mindent csináltak, és milyen jó volt az a nő. Én finoman megkértem, hogy a további részleteket tartsa meg magának, majd felálltam, és elvonultam regenerálódni a mellékhelyiségbe. Beteg Oidipus komplexusos állat!:) Mindezt ráadásul vacsora közben közölte, még az étvágyam is elment...

Ettől függetlenül mikor leléptünk, felállás közben adott a számra gyorsan egy puszit. Ahogy sétáltunk, néztük a kifli alakú holdat és a csillagokat, megfogta a kezem, majd megcsókolt. Kellemesen csalódtam. Felkapott az ölébe, és cipelt egy darabig:)

Beültünk egy kisebb kricsmibe beszélgetni, ahol elég intenzíven próbált velem közelebbi kontaktust létesíteni. Én folyamatosan hátráltam, és közöltem vele, hogy vagy befejezi, vagy elmegyek haza, mert én ettől rohadtul kényelmetlenül érzem magam. Miért kellene egyfolytában IN PUBLIC smárolni az első randin, mint a hülye kis tinik? Nem mintha ellenemre lett volna, de nehogy már ne kéressem magam:)
Visszafogta magát.

Fél órával később mégis haza akartam menni, hogy ne kerüljek újabb kellemetlen szituba. Sétáltunk még egy kicsit a metrómegálló körül ölelkezve-kézenfogva. Elcsattant még egy-két csók a sikátorban, és leléptem.

Tarek másnap lelkesen telefonált. A végén kiéleződött az a beszélgetés, amit már a randinkon megkezdtünk, és én akkor is elhárítottam. Miszerint én menjek ki hozzá Leytonba (Kelet-London, nekem kb. 1.5 óra). Én finoman elmagyaráztam neki, hogy nem szeretném. Még alig ismerem, és ne teremtsünk magunknak kényelmetlen szitut, ha nem muszáj. Ő túlságosan is mézes-mázosan szabadkozott, hogy ő semmi olyat nem tenne, amit én nem akarok, és nem erőltetné a szexet. Még jó! De hogy ő mennyivel kényelmesebben érezné magát velem otthon. Azt elhiszem... Álmodsz, Kisfiam! Továbbra is hajtogattam, hogy nem, majd elbúcsúztunk. Azóta nem keresett. A nap találós kérdése, hogy vajon miért... (költői kérdés, nem várok rá választ:)

Most sajnos le kell lépnem, mert Janácskával ki akarom beszélni SUPERMANt, akiről nemsokára olvashattok, megígérem! Csak úgy gondoltam, itt észszerű félbevágni a sztorit, és közzétenni, hogy addig is legyen min nevetgélnetek:)