Egy borzalmas nap kálváriája

EZ A BEJEGYZÉS ÉTVÁGYAT CSÖKKENTŐ, GYOMORFORGATÓ MONDATOKAT TARTALMAZ. (EZ MOST NEM VICC.) LÉGYSZI NE OLVASSÁTOK KÖZVETLEN EVÉS ELŐTT-UTÁN, ÉS FŐLEG NEM KÖZBEN!!! KÖSZI.

Heló Mindenkinek!

Back to London. Eltöltöttem egy tartalmas hetet otthon. Ezúton is sajnálom, hogy nem tudtam mindenkivel találkozni, akivel kellett volna.
Zsüli - minden jót, te életművész! See you in November.
Kriszta - júniusban mindenképp megyek Viki Baba nézőbe.
Kati, Törpilla, Zolee - rátok is szakítok időt.
István - remélem, már meggyógyultál!
Maci - eltűntél...
Mint tudjátok, az elmaradt randik oka az, hogy napjaim felét orvosnál töltöttem. De legalább végére jártam a problémáimnak, és most már tudom, milyen lehetőségeim vannak a jövőre nézve gyógyulás tekintetében.

Agyilag és lelkileg még mindig Budapesten vagyok. Amikor felszállt velem a gép Ferihegy 2B-n, a költözésem óta most éreztem először azt, mintha kiszakítanák a gyökereimet a szívemből, majd elkezdtek folyni a könnyeim. Hiányzik a családom, a barátaim. Akármekkora problémám van, tudom, hogy itt csak magamra számíthatok. És ez nagyon nehéz. Néha az is jól esne, ha csak elmondhatnám valakinek. Hiába, a skype, a telefon. Nem biztos, hogy bárkit el tudok érni, és ha így is történik, az sem ugyanolyan, mint személyesen.

Luca Baba hétfő óta egyfolytában bőg, hisztizik, nyűgösködik. Már úgy hozták meg a síelésből, hogy köhögött, prüszkölt, folyt az orra. Ez persze senkit nem érdekel. Végül is én bajlódok vele. Mára elértem azt a pontot, hogy végképp elfogyott a türelmem. Képtelen vagyok napi 9-10 órában ezt hallgatni. Megpróbáltam mindent: felveszem, dédelgetem - akkor le akar menni. Leteszem - akkor a karomban akar lenni. Elterelő hadművelet játékokkal - nem működik. Figyelmen kívül hagyom, és ugyanúgy beszélek hozzá, mintha mi sem történne - semmi változás. Feladtam...

Ugyanígy vagyok a bátyjával, Timmyvel is. Ő azonban szánt szándékkal eltökélte, hogy kikészít idegileg. Soha nem fogad szót, sőt, még felesel is, gúnyosan nevetgélve. Szégyellem kimondani, de bizony szívesen képen vágnám ilyenkor. Örökké kirohangál az útra, idétlenkedik, aztán persze elesik, és bőg. (Tegnapelőtt egy ilyen malőr miatt esett hasra, és fejelt bele lendületből egy vasdobozba, ami a vezetékeket takarja. Egy karcolás sem lett rajta, röhejes volt.) Beteszem a sarokba, akár hosszabb időre is büntetésként - semmit nem használ. Beszélek vele négyszemközt normálisan, és próbálom őt megérteni - nem érek el vele semmit.

Tegnap tetőzött minden. Az előző éjszakával kezdődött, amikor is hallottam, hogy Timmy bőg. Ilyenkor tudom, hogy megint bepisilt. Én már rég fent vagyok az első hangra. De a szülők csak jó pár perc múlva ébrednek fel, és mennek be a szobájába. Fiona reggel utazott Németországba munkaügyben. Egyébként Timmy rendszeresen ilyenkor pisili-kakilja össze magát. Az anyuka hiányát számára nem pótolja semmi és senki. Bevágtam Timmy szennyes ágyneműjét a gépbe, majd elindult a nap.

Lucy bőgését már megszoktam, ez lett volna a legkevesebb. Direkt hagytam délelőtt aludni fél órát (amikor egyébként rendszerint bealudna, de a hülye foglalkozások miatt sosincs rá alkalma), majd ebéd után is korábban letettem, és aludt majdnem három órát. Tudtam, hogy nincs jól, és iszonyatosan fáradt, amióta megjöttek a síelésből. Én nem tudom, mit csinálnak ezek a szülők a gyerekkel, de biztosra veszem, hogy a rutinját felborítják. Mindezek ellenére én ébresztettem, és ugyanolyan nyűgös volt.

1/2 3-kor elindultunk Timmyért, és megkértem a tanár nénit, hadd menjen el pisilni. Egyúttal a segítségét kértem: röviden elmondtam, hogy Timmy sokszor pisil a nadrágjába, mert utolsó pillanatig tartogatja, és figyeljen rá oda. Persze hárított, hogy a suliban nem csinálja. Udvariasan rámosolyogtam, és közöltem vele, hogy én ezt tudom, és nem is vonom kétségbe, csak szeretném, ha indulás előtt elvinnék vécére, hogy ne legyen útközben baleset.

Ezek után együtt mentünk a játszótérre. Kb. két perc múlva kitalálta, hogy rájött a szarhatnék, es nyomott egy gittet a bokorban. Közben megjelent egy haverja, akinek büszkén mesélte, mit művelt, majd a biztonság kedvéért megnézték, hogy tényleg ott van-e...
Lucy egy órán keresztül bőgött, szerintem maga sem tudta, miért. Semmi nem volt jó. Majd felszedtük később Charlie-t a rajz szakkörből, és akkor még nem tudtam, hogy minden idők legborzalmasabb délutánjának nézek elébe.

Hazafelé a szokásosnál is rosszabbak voltak a fiúk. Kb. ötvenszer szívrohamot kaptam, hogy átszaladnak-e az úttesten. Mégis mit csináljak velük? Kössem őket pórázra a babakocsi mellé? Marad a "be a babakocsi mögé" megoldás, amikor tízmásodpercenként nézhetek hátra, megvannak-e még...

Megérkeztünk rendben. Lucy persze mindezalatt folyamatosan üvöltött. Megcsináltuk Charlie-val a házit, megvacsoráztattam őket, majd Timmy angolosan távozott, hogy neki vécéznie kell. Ilyenkor mindig frászban vagyok, főleg, ha hosszabb időre eltűnik. A múltkori vécétekercses jelenet után azt hiszem, ez érthető...

Épp készültünk felfelé, hogy megfürdessem őket, amikor megcsapott engem és a két gyereket az első szint mosdójából jövő rettenetes bűz. Akkor már tudtam, hogy gáz van. Benyitottam, és Timmyt a mosdótál mellé felállva találtam félmeztelenen, ahogy tisztogatni próbálja a kakis seggét. Eldurrant az agyam. A másik két gyereket felküldtem a szobába játszani.

A helyiség úszott a vízben és a szarban. Egyszerűen nem akartam elhinni, amit látok. Nem tudom, közületek ki nagy South Park rajongó. (Én az vagyok.) Van egy olyan rész, amikor Kyle Kula Bával játszik a fürdőben. Majd kiderül, hogy az nem egy élő valami, csak egy darab szar, és összebarmol vele mindent. A szülők pedig elborzadva nyitnak rá. Nahát én is ezt éreztem. Annyira tragikomikusnak tarottam a jelenetet, hogy elkezdtem röhögni kínomban.

Közben Lucy és Charlie ott álltak mögöttem, és bámultak, meg fújoltak. Próbáltam gyorsan összetakarítani a dolgokat, és nem elhányni magamat. A mosdótál mellé volt rakva a szaros ruha, bevágtam mindent a mosógépbe. Timmyt közben felküldtem, hogy vetkőzzön, menjen a fürdőszobába, és egy perc múlva jövök.

Arra mentem fel a mosókonyhából, hogy Timmy a tiszta, reggel már egyszer kimosott ágyneműjében fetreng szaros seggel. Na, itt telt be a pohár, és rám tört a bőgés. Sírtam és nem bírtam abbahagyni. Így fürdettem meg külön Timmyt, majd a másik két kölköt. Ők nem értették mi van, engem pedig már nem érdekelt, és erőm sem volt visszatartani. Este 1/2 8 volt, apuka szokás szerint még sehol, hulla fáradt voltam. Ekkorra már 12 órája nyomtam egyhuzamban, pihenő nélkül.

Végül 8-ra mindenki ágyban volt, én ismét bevágtam Timmy ágyneműjét a mosógépbe, majd beültem egy kád forró, illóolajos fürdőbe. Relax. Apuka mondanom sem kell, hogy 1/2 11-kor esett haza, és persze ma reggel megint türelmetlenkedett a gyerekekkel, mert képtelen őket időben elkészíteni. Még jó, hogy csak akkor kell csinálnia, amikor Fiona nincs itt...

Hát így vagyok... A mai napom sem telt eddig túl jól. Reggel ismét azzal indítottam, hogy Timmy ágyneműje pisis, mosógépbe be. (Ne kérdezzétek, miért csak egy szettje van. Többek között erről is akarok beszélgetni ma este az anyukával...) Rudy próbált velem kötözködni reggel, de túl álmos voltam, hogy reagáljak bármit is. Pedig nagyon rosszul esett, hogy a köszönöm helyett ezt kapom tőle.
Egyre fáradtabb vagyok. Nem alszom rendesen, ismét előjöttek a hülye rémálmaim. Kimerült vagyok, és alig várom a péntek estét.
Egy óra múlva keltem Lucy-t, és tudom, hogy folytatódik minden. Valahogy most nem tudok lelkesedni, de biztosan csak újabb alkotói válságban, mélyponton vagyok. Mint a Boote lányokkal Portugáliában. Ezen is túl leszek valahogy...
Mindezeket terápiás jelleggel írtam le. És azért, hogy lássátok: az én életem sem mindig regénybe illő, vicces. Bár már lassan röhögök az egész tegnapi dolgon...

Bridget Jones tudósított Chiswickből. Off...