Tegnap a semmiből előkerült régi jóbarátom, Krisztián. Akinek a különleges pillangó tetoválásomat köszönhetem:) Örültem, hogy írt, és tudom, hogy most is olvas, mert be vagyok állítva az RSS böngészőjébe. Igaz?:)
Nemsokára megyek haza. Fura érzés, mert most annyi mindennel elfoglaltam magam, hogy bevallom őszintén, most kezdtem csak el számolni a napokat. Már csak három van vissza, és látom a családomat, a barátaimat. Remélhetőleg minél többet közületek, Kedves Olvasóim:)
Na de úgyis tudom, hogy nemtől függetlenül A PASIRA vagytok kíváncsiak. Zsolt egyébként mindig kér, hogy adjam meg a blogom címét. Tudja, hogy szerepel benne, és el akarja olvasni. Aggódik, hogy esetleg nevetség tárgyává teszem, pedig ez nem így van. Adjatok igazat!
Két hete hétvégén elvitt táncolni. Ez jófejség, mert már rágtam egy ideje a fülét, és tudja, hogy imádok segget rázni. Egy Village nevű klubokba mentünk Muswell Hillhez. A tagok 95%-a fekete etnikumú, de engem nem zavart. Jó kis RNB zene volt, amire lehet lötyögni. Ja, és amiért mindenképpen vissza kell mennem:
1. Nincs belépő.
2. Három, ismétlem háromféle Long Islandet kevernek!!! (Általában egyáltalán nincs az itallapon, de ha szépen mosolygok, a pincérek kikeverik az Ice Tea-t - a szerk.) 3. Feleannyiért, mint eddig bárhol máshol. Ez az otthoni ár kétharmadát jelenti. No comment...
Zsolt erre az estére készült vacsorával, amit szépen elhallgatott. Másfél órával később libbentem be a megbeszélthez képest. Erre csak annyi kommentárt kaptam, hogy: "Így főzzön egy nőnek az ember." Hmm. Néma gyereknek... De bevallom, jól esett, mert már régen kaptam ilyen meglepit egy férfitól. Szégyelletes, hogy a csirkemellet finomabban elkészítette, mint én szoktam!
Másnap volt a Chinese New Year, azaz a kínai holdújév. Jelenleg a nyúl éve van, csakúgy közlöm Veletek. Nem tudom leírni, mekkora élmény volt ez a rendezvény számomra. Rengeteg ember hömpölygött a Leicester és a Trafalgar Square-en. Mégis egész jó helyünk lett a nagyszínpad előtt. Annyira magával ragadott minket az előadás, hogy észre sem vettük, és majdnem négy órát álltunk a hüviben. Néha még az eső is csepergett, de az sem érdekelt. Volt akrobatika, táncszínház, bűvész, énekes. Hol sírtam, hol nevettem. Gyönyörű volt! Főként az indított meg, milyen büszkeséggel vannak a hazájuk iránt.
Tehát az egész hétvégét együtt lógtuk. Ez történt a múlt hétvégén is. Már régóta készültünk a szombaton megrendezett Kamionosok és Kurvák bulira, amit Kun Pete, a Legnagyobb Magyar Házibuli Londonban embere szervez (ez itt a reklám helye, nagyon jófej srác!). Én már beszereztem erre a célra egy ultrarövid szoknyát a Cancer Research UK charity shopban. Mindössze 5 fontért. Így támogattam legalább az alapítványt, és jó helyre került a pénz. Az mondjuk rossz reklám lenne neki, amilyen célra én azt a ruhadarabot felhasználtam:) Áhított vágyam is teljesült: leakasztottam egy boát 6 fontért, ami az egyik üzletben dekorációként volt kirakva. Így elegáns, madame-os kurvaként jelenhettem meg:) A képeket facebookon láthatjátok, de íme egy mutiba:
Zsoltnak még kellett szerválnunk egy kockás inget és baseball sapit, hogy hiteles kamionsofőr lehessen. Végső mentsvárként szombat délelőtt Camdenben kötöttünk ki. Meg is kaptunk mindent! A műbajuszt én szereztem be, ami sajnos nem ragadt, és egy perc után elhagytuk a buliban - a szerk.
A buli szerintem jó volt, Zsolt szerint nem annyira. Két szint volt, az egyiken popurális, a másikon hazai zenével. Sok olyan emberke volt, aki be sem öltözött. Engem ez nem zavart, én jól éreztem magamat. Még egy női kamionos is udvarolt nekem. Ez az igazi elismerés!!!:)
Nem is tudom, hogyan írjam le. Elhallgathatnám, szépíthetnék és ferdíthetnék. De mivel ez a blog sosem állt távol az igazságtól, volt akármilyen szégyelletes, mindig leírtam fehéren-feketén, így most is ezt fogom tenni: ezen az estén sajnos nagyon csúnyán összevesztünk Zsolttal.
A fő ok véleményem szerint az volt, hogy túl sok került a garatra mindkettőnk részéről. Már nem is tudjuk, pontosan miből robbant ki az egész. Lényeg, hogy a végén az utcán kiabáltunk egymással. Amit mindig is gáznak tartottam. Ahogy a kamionosok és a kurvák szoktatk... Most is fáj rá visszaemlékezni, de sajnos megtörtént. Mégpedig velünk. A végén tettem valami ronda megjegyzést a baseball sapkájára, mire ő elhajította, és közölte, hogy azt csinálok, amit akarok, ő ezt lezárta.
Ezután még hazaballagtunk. A vasárnapot együtt töltöttük, és én reggel forszíroztam, hogy beszéljünk. Képtelen voltam anélkül elindulni. Nehéz volt rávenni, de sikerült. Ezután még megnéztünk egy filmet, és én elmentem a Dumaszínházba...
Hogy miért nem küldtem el Zsoltot a fenébe? Mert elgondolkodtatott, hogy juthattunk el idáig. Még csak egy hónapja vagyunk együtt, de már voltak nézeteltéréseink. Nem egy hangot beszéltünk. És én megígértem magamnak, hogy ezúttal nem szúrom el, mindent beleadok. Eddig mégsem így tettem.
Úgy gondolom, hogy minden helyzet kialakulásához két ember kell. A rossz az, hogy ő ezt még nem látja. De túlságosan megkedveltem, és túl normális pasinak tartom ahhoz, hogy ne próbáljam meg. Talán hülyeségnek hangzik. Ez van.
A Valentin napot így sajnos egyedül töltöttem. Nem különösebben rázott meg, elmentem jógázni, feltöltődni. Aztán rájöttem, hogy végül is teljesült az újévi kívánságom. Az volt a projektlista első pontjában, hogy Valentin napRA nem leszek már egyedül. Reméljük, ezek után elgondolkodtunk, és jobban odafigyelünk egymásra. Ha nem, akkor megérdemeljük.
Legyen további szép hetetek, ha lesz még rá energiám, írok, mielőtt elrepülök haza!:)
Igaz ;)
VálaszTörléshajra !
VálaszTörlés