2009. november 17., kedd

Életjel Polokwaneből:) első rész

Halihóóóóóóóóóóóóóó Mindenkinek!

Épségben-szépsgében landoltam nov. 12-én 8 órakor. Sue - a rezervátum vezetője már a reptéren várt. Egy brit lánnyal egyetemben - akiről akkor még nem tudtam, hogy igencsak megkeseriti majd a mindennapjainkat...
Huh, próbálok rövid lenni, de szerintem nem fog menni. Annyi, de annyi mesélnivalóm van!

Első nap megnéztem a pretoriai rezervátumot, ahová majd költözködnek remélhetőleg december végén. Egyelőre úgy néz ki, mint egy hajléktalanszálló:) Onnan elszállitottunk egy kis selyemmakibébit, aki a kezemben elfér, annyira apró. Még négy napig babázhattunk vele, aztán ment a mostohaszüleihez szoktatásra. Imádnivaló!:)

Egész pontosan Myngenoegenben vagyok, Polokwanetől kb. 10 perc autóútra. A semmi közepén, egy tanyán. Olyan, mint egy kis paradicsom. Van egy kacsapár négy kicsikével. Apuci állandóan ki akarja nyirni őket - még nem jöttünk rá, miért.
Sue, a vezető zimbabwei, de már régóta Dél-Afrikában él. És van egy középkorú pár, akik britek: Debbie és Steve. Steve-vel mindig hecceljük egymást, vicces figura. Csipem:) Ők egyébként hosszútávú önkéntesek, kb. egy éve vannak itt. És úgy döntöttek, maradnak is. Steve azelőtt nagygóré volt egy vállalatnál, majd egyik reggel arra érkezett, hogy nem engedték be az irodába. Nem tartottak többé igényt a munkájára... Most nincs egy kanyijuk sem, viszont van valamijük, ami nagyon sokunknak nincs: kiegyensúlyozott, boldog életük.

A szobán mostanra hat nőszeméllyel osztozkodom. Még egy üres ágy van. A szállás ifjúsági all inclusive stilus. Emeletes ágyak, kicsi szekrénnyel. Összesen egy fürdő és WC van. Steve és Debbie egy sátorban laknak a kertben. Sue gyakran utazik. Van egy chicagói lány, Mary. Ő is hosszútávú önkéntes, adminisztrativ munkát végez Sue-nak. A szobalakók: 1 skót, 4 brit, 1 svéd. A kedvencem Anni, a svéd lányzó. Lehet, talán azért, mert ő az egyetlen, aki nem angol ajkú. Ez eleinte rettenetesen zavart. Most már csak nagyon... Kb. a felét nem értem annak, amit hadoválnak a különböző akcentusok miatt. Sokat kérdezek, de egy idő után elfáradok, és ők is elfelejtenek lassan és érthetően artikulálni. Ebből is látszik, hogy a Procternél milyen angolhoz voltam szokva...

Az idő: borzalmas!!! 1-2. nap még hőség volt. Az utóbbi 4 napban pedig vihar, eső és szél, 15 fokkal. Nem hiszem el, hogy fázni jöttem Afrikába! Olyan égszakadások voltak éjjel, hogy azt hittem, ránk szakad a tető! A kerttől két vászonlepel választ el. Ami jó időben még nem zavart, de most kissé szeles. Viszont ahogy bebújunk a takaró alá, jó meleg van, úgyhogy nem gáz. Sokkal inkább zavar, hogy U alakban alszom az ágyon. A matracok sajnos nagyon ócskák és vékonyak. Első 2 napban fájt is a derekam rendesen. Ma például a nyakamat nem tudom jobbra forditani. Legalább változatos:) Tudom-tudom, már mondjátok: mindig elégedetlenkedek...

Most pedig térjünk rá a lényegre, amiért idejöttem. És ezek a rokonaink, a kis makikák. Kb. 40 lehet belőlük. Ezek selyemmakik. Van 3 mókusmaki, és 3 nagyobb termetű majom is. Őket jobb nem buzerálni, mert mindegyiknek van valami lelki baja. Ez most igy hülyén hangzik, de ez van. Ez a rezervátum ezért jött létre. Olyan majmok kerülnek ide, akikkel vagy nagyon rosszul bántak, vagy már nem kellettek a gazdájuknak. Sokan megveszik őket kis háziállatként, majd amikor nem tudják, hogyan bánjanak velük, túladnak rajtuk.
Az egyik selyemmajom, Honey nemrégóta van egyedül. A párocskáját sajnos elveszitette. Azóta be van stresszelve, ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a farka bekunkorodik, és maga alá-köré tekeri. Magyarán szólva bekattant. Igen, ők is képesek rá! Különleges figyelmet igényel.
Papi, az egyik nagytestű majom Magyarországról került ide. A gazdája ütötte-vágta, ezért élete végéig fájdalomcsillapitót kell szedjen, a lábát pedig húzza maga után. Az egyik szemét is elveszitette szegény. El tudjátok képzelni, milyen lelkivilága van annak az embernek, aki ilyet tesz?
Ginger, a másik nagytestű majmocska szintén emberi bántalmazás áldozata: egy karral él...
A selyemmajmocskák legtöbbje cuki. Vannak "A" jelzésűek, ami azt jelenti: agressziv. Most ezt ne úgy képzeljétek el, hogy neked támad. Inkább kiszámithatatlan a viselkedésük. Ettől függetlenül van amelyik kedvelni fog téged, van amelyik nem. Tök mindegy, hogy "A" jelzésű-e:) Ez ugyanúgy működik náluk, mint nálunk, embereknél: vagy szimpi, vagy nem.
Két szerelmem van: Buddy és Tommy. Buddyval első látásra egymásba szerettünk. Ez abban nyilvánul meg, hogy apró cuppogó hangot adnak ki, mint amikor csámcsogunk. És lepisilnek... Buddy első találkozásunkkor meg akarta hágni a kezem. Majd amikor rájött, hogy nem az a fajta léha nő vagyok, nekiesett az egyik fatörzsnek. Végül visszaugrott hozzám a ketrec oldalára, és szájjal segitett magán. Nem látott senki, mégis zavarba jöttem, és eloldalogtam...
Tommy párja, Marvin eleinte nem nézte jó szemmel titkolt afférunkat. Kicsit sipákolt, ha megjelentem, de amint nassit nyújtottam felé, megenyhült. Úgy érzem, ő kicsit inkább félős, mert mindig hátrál, ha a ketrechez érek.
Flea, az egyik kis him ki nem állhat. 2 nappal ezelőtt harci sérülés áldozata lettem. Megkarmolt a kis szemét:)
Amit tudni kell: mindig a tenyeredet érintsd a ketrechez. Igy nem tudnak nagyon megsérteni. Egyébként pedig a macskám karmolása sokkal durvább játékos üzemmódban, szóval nem kell tőlük tartani. Első naptól kezdve a tenyeredből esznek. Kivéve a hardcore "A" jelzésűeket. De ez kiderül hamar, mert ahogy megjelensz a ketrecnél: fül hátracsap, visitó hang, és ez egész pontosan azt jelenti: húzzál el! Valahogy nekik is kommunikálniuk kell:)
Kismit, az egyik idős selyemmaki naponta kétszer igényel nyomizást. Bármeddig tűrné, hogy buzeráld. Majd amikor úgy dönt, hogy nem elég neki, kinyúl apró kis kezével, és nagyon finoman magához húz, átölel. Én ettől nagyon meghatódtam.
Elképesztő, hogy mennyire értelmesek ezek a kismajmok, nem is gondoltam volna! Megjegyzik a hangod, és nagyon éles a látásuk is. Mindenkire emlékeznek.
Minden munkát felváltva végzünk. Van hajnali 4.30.-as etetés. Gyönyörű olyankor az ég, már ezért érdemes felkelni! Egyébként nem gáz, mert heti egyszer kerül rád sor. A nap abból áll, hogy összeállitjuk a kajájukat - gyakran főzni is kell nekik, mosogatunk, rendben tartjuk a helyüket. Minden ki van számolva darabra. Némelyik majom extra vitamint kap, vagy diétázik különböző betegségei, kora miatt.
Ja, és mégegy tévhitet szeretnék eloszlatni: az égadta világon semmilyen betegséget nem kapsz el tőlük. Egyrészt be vannak oltva veszettség ellen, másrészt te vagy az, aki veszélyeztetheted őket. Bármilyen virust elkaphatnak tőled, ha az ő kajájuk készitése közben a szádhoz nyúlsz. Ezért közben mi nem eszünk, nem iszunk. Vagy kezet kell moss. Ha herpeszed volt, vagy náthás vagy, nem is mehetsz makiközelbe. Ők ettől belázasodnak, majd kimúlnak...

1 megjegyzés:

  1. Hello Nyunyi!Örülök,hogy tetszenek a makik,szerintem a gnobit is elvihetted volna a "hardcore a"ketrecbe.Ne küldjük utánad a matracot,szerintem mire hazajönnél pont megkapod...Remélem az 50 faktoros naptej elég lesz:))Millió puszi,remélem elolvasod!!!
    Enyunyi

    VálaszTörlés