I`m happy to see you as a friend but otherwise I`m not interested...

Lelkesen és jókedvvel állok neki újjá született blogomnak:) Miről is szeretünk beszélni? A politikán, gazdasági helyzeten, munkahelyi problémákon kívül? Szexről, pasikról és csajokról. Ez egy interaktív blog, ahová aktívan hozzászólhattok. Most aztán mindenki megírhatja a véleményét, amit el is várok. Voilá!

"Szívesen találkozom veled barátként, de máskülönben k*ra nem érdekelsz." - Hát én kb. így fordítanám le azt a mondatot, amit az angolok olyan szépen ki tudnak fejezni elutasítás helyett, és amit Ágica angoltanár barátosném javasolt azokra az esetekre, ha le akarom koptatni a randijelöltet, ámde megbántani sem szeretném.
Ez a megfogalmazás olyan udvariasra sikeredett, hogy az algír candidate (jelölt) a következőképpen interpretálta és reagálta le: "Ok, let`s meet as friends. When are you free next time?" Vagyis: "Rendben, akkor találkozzunk barátilag. Mikor érsz rá legközelebb?" Öööööööö....
Samir "self-employed", és az egyéni vállalkozása abban merül ki - amit hosszas faggatózás után sikerült kiderítenem - hogy mobiltelefonokkal kereskedik. Ingázik Algéria, London, Marokkó között. No, thank you! Én ebből nem kérek. Nem mintha bejött volna. Hála az égnek! Képzeljétek, ha rajtam is túladott volna néhány iPhone-ért! Amikor feltette a szokásos "Can I kiss you?" kérdést, majd csücsörítve hozzám hajolt - már látom a sunyi mosolyokat:) - a tőlem már ismert és jól bevált "This is not a good kissing moment." válasszal reagáltam.

Shahid pakisztáni. Elsőre olyan sármosnak tűnt. Érte kár volt. Szoftverfejlesztő, intelligens, 33 éves, magas szálkás pasi - tejeskávé bőr, fekete haj, barna szemek.
Első randin azt hittem, lemegyünk a térképről. De értem jött autóval, és kinyitotta az ajtót, amiért nálam köztudottan sok-sok pirospont jár. Mármint nem az autóért, habnem az udvariasságért:) Egy vidéki étteremben kötöttünk ki. Sétáltunk egy tó partján, ahol hattyúk kunyeráltak, és az egész szuperromantikusnak tűnt. Majd fanyar humorral megkérdezte, nem-e félek vele a sötétben lófrálni, hiszen nem is ismerem. Magam előtt láttam Marco barátomat, ahogy arról papol nekem, ne menjek idegenekkel kietlen helyekre, maradjak emberek között. Így hát visszafordultam, és bementünk az étterembe...
Teljesen jól elbeszélgettünk. Vicces és szórakoztató volt. Alig vártam a következő találkát.
A második randin már észrevettem néhány furcsaságot. Ismét elindultunk kocsikázni. Én javasoltam, hogy próbáljunk a London City Mapen maradni, így hát csak egy kerülettel mentünk arrébb. De itt aztán kezdődött a kálvária. Ugyanis hiába találtunk több olyan helyet, ahol 100%-osan leparkolhattunk volna, Shahidnak egy sem volt jó. Kiszálltunk. Végigsétálta az utcát, elolvasta a parkolási szabályokat. Merengett, "körbepisilte" az autót. Visszaszálltunk, másik helyet kerestünk. És ez így ment háromnegyed órán át...
Két ital után azt hittem, hazamegyünk. De ő 11-kor kitalálta, hogy éhes. Javasoltam, hogy engem előbb vigyen haza, vagy legrosszabb esetben dobjon ki a metrómegállónál, majd felőlem bezabálhat. Fejem már le-lebillent az álmosságtól. Ő megszállottan vezetett tovább. Majd kikötöttünk egy pakisztáni gyorsétteremnél.
Beléptem én, és visszanézett rám 20 pakisztáni férfi, 0 nő. Végigmérték Shahidot, majd engem, és rendeltünk. Kihoztak 5 emberre való adagot 6 tányéron. Tüzet okádtam. Akkor értettem meg, mi volt a sunyi mosoly a pincér bajsza alatt, amikor azt kérdezte: "Non-spicy or MILD?", vagyis ENYHÉN fűszerezett.
Randi végén beszálltunk az autóba. Megkérdeztem, van-e rágógumija. Mire ő: "Szeretnéd felfrissíteni a lehelletedet?" Szemeim kikerekedtek. Szerintetek még mi másért szoktak az emberek rágót használni, eltekintve az Orbit reklám célzott kampányától, miszerint használjuk a rágót fogkefe helyett? Ekkor már alig vártam, hogy hazaérjünk. Megkérdezte, hol van a puszija, mire közöltem, hogy sehol, és kiugrottam a kocsiból.
Shahid szerencsére megsértődött, mert ő IS azon fickók közé tartozik, aki elvárta volna, hogy üldözzem telefonhívásokkal és smsekkel két randi után. Azt még azért fejben tartotta, hogy május 27-én repültem Budapestre, és kaptam egy szívhez szóló good-bye smst. Ágyő!

Hívhatjuk-e ezeket kultúrális különbségeknek? Néhányan a londoni magyar haverok közül azt kérdezték, ezekkel az emberekkel egyáltalán miért megyek el randira. Lehet, hogy hasonló tapasztalataik voltak algír és pakisztáni nőkkel?... Azt hiszem, csak kíváncsi voltam, milyenek az efféle nációjú pasik testközelben, potenciális jelöltként.
Vajon én is rasszista leszek-e azáltal, ha azt mondom, nem szeretnék többet ilyen pasikkal találkozni? Létezik-e igaz szerelem két különböző nemzetiségű ember között? Nem-e jönnek elő idővel a neveltetésből és az otthonról hozott férfi-nő viszonyról alkotott képből eredő különbségek? Illetve van-e ennek köze a nációhoz?