Made in Hungária

Most meghíztam vagy nem? Ezen merengtem tegnap este, miközben Orseehoz készülődtem megnézni a nizzai nyaralás fotóit... Pávaként billegettem magam a tükör előtt, és két kézzel cibáltam fel a kedvenc farmeremet - száranként. Lassan bebiztosíthatom a hátsóm, mint J Lo?
A narancsbőr első tünetei is megjelentek!:S Mi van, ha olyan leszek, mint Bridget Jones, és kötözött sonkaként, a takarót magamra tekerve ugrom ki egy pasi mellől az ágyból???
Na de ne is növesztgessük ezt a rémképet! Inkább nézzük, mik történtek velem mostanában. Úgyis mindig arra panaszkodtok, nem tudtok rólam semmit, kihagylak Titeket az életemből:)

Két hete volt az évadzáró Magyar Slágerbuli. Idényzáró, szépségkirálynő választással. Gondoltuk, elmegyünk röhögni. Amint lepattantunk a 94-es buszról Oxford Streeten, fogtunk Orseeval egy hintót. Jobban mondva egy riksát, indiai, angolul nem értő sofőrrel. Megmondtuk, hogy irány a Hog In The Pound Pub. Ehhez képest sightseeingelni indultunk, megnéztük a London Fashion Of College-ot és egyebeket. 5 perc céltalan bolyongás után kezdtünk idegesek lenni, és közöltük vele, hogy gyorsabban, mert szépségkirálynő választásra kell mennünk időre, és ha nem így tesz, ostorozni fogjuk. A barma tekert, de rossz irányba. Így a következő piros lámpánál kiugrottunk a kocsiból fizetés nélkül, ő pedig hiába kiabált utánunk:)

Megérkeztünk a helyre - on foot. Belibbentünk, mint akik legalább két párducot nyúztak meg egy szafarin - ahogy ez a facebookos fotókon látható:) Úgy döntöttünk, rettentő jó ötlet kikérni mégegy üveg fehérbort (mivel az előzőt már egy hangulatos chiswicki kis bárban elfogyasztottuk néhány szőlőszem és camembert sajt társaságában).
Megjelentek Orsee haverjai, és kezdődött a mélyinterjú a társaság számunkra ismeretlen tagjával: miért nincs barátnőd?, mi bajod a 30-as nőkkel?, stb. Kiderült, hogy Gábor mögöttünk állt sorban a Tankcsapda koncerten, és végigröhögte, amíg interjút adtunk a HVG-nek. Én a piros esőkabátomban, Orseeka a cuki kis fehér blézerében - mint nagy TANKCSAPDA RAJONGÓK!!! Ja, ez csak azért fontos megemlíteni, mert készült rólunk fotó is - a szerk. Itt jegyezném meg, hogy Gábor megbukott az interjún, és még 11 óra előtt lelépett a buliból.

Időközben megjelent Orsee hát hogy is mondjam, minek is nevezzem pasijelöltje. Béla kurva jól néz ki. Csupa izom, álló mellbimbókkal. Csak szegényemnek halvány lila gőze nincs, hogyan kell egy nővel bánni! Ja, és ha a buliban drámakirály címet is osztottak volna, azt tuti, hogy ő kapta volna meg. Lenyúlta Orseet, és a pub előtt fárasztotta egész este, rajtam pedig hülyébbnél hülyébb részeg alakok kezdtek el lógni, így angolosan távoztam az estélyről.

Tankcsapdához visszakanyarodva - Orsee nekem "köszönheti" Bélánkat. Azóta is emlegetei június 5-ét:) Az egész úgy kezdődött, hogy ott hagyott a tömegben, és pankráció árán elment nekünk két pohár vizet szerezni. Ja, a koncertre eleve betegen érkeztem. Mert mint tudjuk, előző nap még Budapesten, a saját ágyikómban feküdtem lázasan, amit valószínűleg egy nem éppen friss Burger Kinges hambi okozhatott, és amit a tesómmal nyomtam be utolsó csajos délutánunkon. Szóval a koncert hajnalán felszálltam Liszt Ferenc 2B-n, együtt a Tankcsapda tagjaival. Természetesen nyúl voltam, és nem mertem autogramot kérni, pedig még sorba sem kellett volna állni. Mindegy. Majd legközelebb.

Tehát Tankcsapda, én állok a tömegben. Mellettem két pasi: egyik volt Béla, másik András nevű versenyzőnk. Utóbbi jött oda megszólítani. Orsee már arra érkezett vissza, szerinte "kész tények elé állítva":), hogy velük trécselek. Bemutatkozott mindenki mindenkinek, és a koncert után együtt távoztunk. Romantikus kalandként Béla furgonjával. A fiúk bedeszkázták a hátsó ablakokat, majd én Andrással beültem a festékes vödrök és ecsetek közé... Hát így ismerkedtünk meg.

Andrással kemény egy "randink" volt a chiswicki George IV pubban. Nem számítva azt a röhejes 5 fős randit ugyanitt, amikor is megjelent Béla, András, és valami Dávid nevű haverjuk, aki by the way nős. Koncertre mentünk, aminek 10-kor vége volt, és a fiúknak utána fellőtték a pizsi rakétát. Mi maradtunk még beszélgetni Orseeval, aki egyébként közölte velük: "Nyugodtan lehet távozni, senkit nem tartunk vissza." Erre mindegyik leült hozzánk az asztalhoz...
András a legutolsó találkozó előtt pár órával közölte, hogy nem talált semmi olyan filmet, ami érdekelné, így inkább hagyjuk a mozit, talán majd máskor. Az anyád valagát! - gondoltam magamban, és megírtam neki egy szívhez szóló smsben, mekkora köcsögségnek tartom ezt. Végül is bocsánatot kért, majd kibújt a szög a zsákból, na ezt figyeljétek!: "Ha csak a társaság hiányzik, gyere át hozzám, és ehetünk valamit, meg beszélgetünk.De ennél többet nem tudok adni." Mi van, b+??? Mit hadovál ez nekem össze??? Talán én tartottam pisztolyt a halántékához, hogy szólítson meg a Tankcsapdán???
Bevallom, nagyon rosszul esett, és én azóta inkább nem tárgyalok vele. De másrészről hálásnak kell lennem, hogy semmi nem történt, és nem keserítette meg az életemet. Hiszen 38 évesen láthatóan nem tudja, mit akar kezdeni magával. Pedig legalább szexcimbinek jó lett volna, egy sarokkal arrébb lakik itt Chiswickben. Dehát ez az én szerencsém. Ámen.

Ha már szexcimbiknél tartunk, nem hagyhatjuk ki Tamás barátunkat sem a sorból. Őt az egyhetes otthonlétem alatt ismertem meg, a Macskafogó nevű szórakozóhelyen. Vége lett a bulinak, készültünk a ruhatárhoz tesómmal, amikor megállt mögöttem, és megkért, hogy ne menjek még, épp most akart felkérni táncolni. Mivel örök kedvencem, Edda Éjjel Érkezem című dala ment, igent mondtam.
Beszélgettünk, két percben elregélte az életét. Közölte, hogy a válása óta én vagyok a második lány, aki szimpatikus neki. És hogy az első is elment Angliába. Forgattam a szememet. Na - mondom - megint kezdődik a drámázás... Hát - gondoltam magamban - ez a te formád barátom. Mit csináljak? Nekem egy hét múlvára Budapest-London jegyem volt, ilyen az élet... Azt kérdezte, egy kávé vagy fagyi azért belefér-e, mert mindenképp szeretne megismerni. Jót röhögtem magamban, de elharaptam a nyelvemet, mielőtt azt kérdeztem volna: "Te így hívod? Kávé? Fagyi?" Muhaha:)
Távozás előtt szorongatott, és azt akarta, hogy öleljem meg. Nekem fura volt az egész, hiszen azt sem tudtam, ki fia borja. Miért nem megy ki a Nyugati térre, és kér free hug-ot a táblás fazonoktól??? Na mindegy, Emő és én leléptünk. Már a buszon csörgött a telefonom - Tamás hívott. Ezután négy napig nem jelentkezett...
Amikor összefutottunk, hajnalig eldumáltuk az időt. Emlékszem, szakadt az eső. Mivel a Wesselényi utcában ücsörögtünk egy bárban, és ő ugyanabban az utcában lakott, nála ragadtam. Gondolom, ez volt a csel, ezért vitt oda... Nem történt semmi.
Aztán reggel ott állt szerencsétlenül az ajtóban, és kérte az email címemet, meg a számomat. Minek? - kérdeztem. Tudtam, hogy úgysincs értelme az egésznek, csak bonyolítaná az életemet. És különben sem hittem benne, hogy keresni fog. Majd átfutott a következő gondolatsor az agyamon: "Mit játszom itt az eszemet? Úgysem látom többet. Négy hónapja nem volt pasim, és ki tudja, mikor lesz ilyen alkalom legközelebb. Éljünk a pillanatnak." Ezt kb. 5 másodperc alatt megbeszéltem magammal, majd feltettem neki a következő kérdést, ott az ajtóban: "Szexcimbid jön ma este?" Tamás ereiben láthatóan megfagyott a vér. Belőlem majdnem kirobbant a röhögés. Mit gondolt, hogy valami hülye kis csitrivel van dolga?:) Vonakodva nemmel válaszolt. Jó - konstatáltam - akkor este találkozunk. Majd teátrálisan sarkon fordultam, és kitipegtem a körfolyosóra. Nem ellenkezett...
Hát így esett, hogy úgy esett, és egy percig nem bántam meg. Tamás természetesen azóta sem jelentkezett. A különbség most csak annyi lenne, hogy kihagytam volna egy jó kis éjszakát. Az vesse rám az első követ, aki soha nem tett így:)

Mi történt még ezenkívül? Múlt hétvégén megrendezésre került a Hard Rock Calling Festival a Hyde Parkban. Oltári szerencsésnek érzem magam, hogy Ildi barátnőm rám gondolt, amikor 2 db ajándékjegyet kapott. Így ingyen megnéztük a Killers nevű bandát, esernyővel ugrándozva. Ildike végigpuffogta az egészet, és az egy év alatt most hallottam először káromkodni!!! Szerintem így is megvolt az egész koncert feelingje. Nekem szép emlék marad. Remélem, neki is:)

Gábor barátomat pedig végre valahára elrángattam az Ain`t Nothing But Blues nevű bárocskába, ami az Oxford Streetnél leledzik. Egy kis sarki talponálló méretével vetekedik, és minden este élő blues zene van. Gábor kemény 2 pohár sört megivott, nála ez csúcs!!! Hiába, én minden férfit elrontok, és alkoholistát csinálok belőlük:) Mindenesetre szeretnék még visszamenni erre a helyre. Hallod, Gábor?

Heni barátnőmmel egy év után összehoztunk egy ebédelős sessiont. Ez is csúcs!!! Hiszen már olyan régóta készültünk rá:) Ugye szombat 11 órára van időpontom, Henike? Hosszú haj - rövid ész...

Na Drágáim, Orsee tegnap este óta szekál, hogy már fent kéne legyen a következő bejegyzés, úgyhogy én ezt most fel is dobom. Legyetek rosszak, jót ne halljak felőletek!