De Hemptinne Junior Nr 4

Mindig ráérzek, mikor kezdtek el panaszkodni, és hiányolni a blogomat. Ezért írok csak most:)

Ejtsünk néhány szót így egy hónap elteltével a kölkökről!
A) Lucy - Őszintén és tömören? Egy kis nyafogós bőgőmasina. Amikor éppen nem sír, akkor cuki. Ha vigyorog, arcocskája egy óriási szívvé formálódik:) Csak az én kedvemért naponta kb. háromszor összefossa magát. Másfél éves kora ellenére még nem beszél. A "shoes", azaz cipő szóból az s-set hajlandó kimondani. A "book", vagyis könyv már egész szépen megy. Általában a "mámá" és "ámá" szócskákkal próbálja magát megértetni. És ez sikerül is neki, mutogatással kísérve! Akkor meg minek erőltetné meg magát?:) Óriási barna szemeivel és hosszú szempilláival bárkit levesz a lábáról.

Legújabb közös programunk a Little Bear Feet, vagyis Apró Macitalpak. Én kerestem utána. Ez annak a foglalkozásnak a bevezetője, ahová anno Xanthét járattam, mikor Fairy Dancingeltünk, és tündérnek öltözött. Ezer százalékig biztos voltam benne, hogy Lucy imádni fogja. Így is lett. Ez az egyetlen foglalkozás, amin felszabadultan nevetni, és pörögni-forogni, rohangálni láttam. Meg is jegyeztem Fionának, az anyukának.

Másik újításom a szerdai playgroup, azaz játszócsoport a Chiswick Christian Centre-ben. Ez egy keresztény gyülekezet épülete, és hetente egyszer egész délelőtt ingyenes játszóház van kisgyerekeknek. Nagyon kultúráltan van megoldva: egy hatalmas teremben ezer játék, a szülők/kísérők leülhetnek. Általában itt szoktam traccspartizni Janával, a cseh barátnőmmel. Azóta is aranyba foglalom a nevét, amiért nógatott, hogy legalább egyszer próbáljam ki a bikram jógát:)

Meghagytam azért néhány korábbi foglalkozást is, hogy ne érje szó a Fairlawn Grove 20-as számú házának elejét. Hétfőnként egy Twister nevű gimnasztikára járunk, egy lepukkant templom koszos termébe. A nő, aki le kéne vezesse az órát, az égadta világon semmit nem csinál, nem aktivizálja magát. Kivéve az eszközök tologatását, amitől mindig frászt kapok, mert épp Lucy előtt rendezgeti. Ezt azóta sem értem. De mindegy...

Csütörtökönként Gemboree van a Chiswick Town Hallban, azaz a Városházában. Nagy hír, hogy végre, nyolchónapos ittlakásom után, befejezték az épület renoválását. Gyönyörű lett! Legközelebb megpróbálom végre nem elfelejteni vinni a fényképezőt, hogy Ti is lássátok. A Gemboreenak semmi köze a cserkésztáborhoz. Éneklés-mozgás van. Egész jó, attól függően, hogy melyik csaj vezeti az órát.

Péntekenként Amanda`s Action Club, szintén a Town Hallban. Amanda egy jópofa csaj, bár először idétlennek tartottam, hogy kb. 45 éves kora ellenére 18 évesnek öltözik: pink topban és fehér naciban, tornacsukával. Aztán rájöttem, hogy neki ez a "brand equity"je, így adja el magát. Ezen a foglalkozáson is éneklés-mozgás van. Talán azért tartom már uncsinak, mert Xanthét, majd Bubit is ide hordtam, és ők sem voltak tőle soha elragadtatva, csakúgy mint Lucy.

B) Timmy - nem a South Park Timmyje, de sajnos hasonlóan szerencsétlen. Iskolából hazafelé jövet kb. 20-szor esik el, botlik meg. Akkorákat hasal, hogy néha megijedek. De még sosem törte össze magát, egy karcolás sem lett rajta. Hiába, már mestere, hogyan kell ezt ügyesen csinálni:)

4.5 éves tejfölszőke kisfiú, kék szemekkel. Szegénynek kicsit tökfeje van, de remélhetőleg nem fog a korával arányosan nőni:) Mint minden családban általában a középső gyerekek, De Hemptinne-éknél is ő a legproblémásabb. Igényelné azt a babusgatást, amit Lucy kap, természete kissé lányos és nyávogós, és mindamellett szeretne olyan okos nagyfiú lenni, mint a bátyja. Nehéz neki.

A múlt héten sok időt töltöttünk együtt. Fiona egész héten Németországban volt céges továbbképzésen. Lucyt feladta postagalambbal Belgiumba a nagyszülőknek. Így nekem maradt Charlie és Timmy, plusz harmadik gyereknek Rudy, az apuka. Ő folyamatosan azt hitte, feleségpótlékként maradtam a házban, a sajátja távollétében.
Ez a következőkben nyilvánult meg:

1. Egész héten délutános műszakom lett volna, 15-19 óráig. Illetve 12-19 óráig némely napokon, ha előbb felszedtem Timmyt, hogy szocializálódjunk. Apuci hétfőn reggel 8 órakor azzal indított, hogy felüvöltött a szobámba, alszom-e. "Nem b+, nem alszom." - majd kócosan, flanel pizsiben, morcos arccal kinyitottam az ajtót, hogy nyomatékosítsam, mennyire értékeltem a malőrjét.
Mindez azért történt, mert jöttek a bojlerszerelők. Ez egyrészt nem volt megbeszélve előre, hogy maradjak otthon, másrészt hónapok óta sz@r a bojler. Természetesen extra sürgőssé vált pont azon a napon, amikor én végre sokáig alhattam.
Közöltem Rudyval, hogy programom van, és nem tudok otthon maradni. Mire ő lazán kijelentette, hogy nem baj, majd a srácok becsukják magukon az ajtót. Kikerekedett szemmel reagáltam. Szerinte nem gáz, ha nincs kulcsra zárva a ház egész nap. Márpedig innen, a chiswicki lakosoktól van mit elvinni. (Nem véletlenül törtek be háromszor Samantháékhoz is - a szerk.) A magyarázat az egészre az volt, hogy valami ismerős ajánlotta be ezeket a fiúkat. És, so what???

2. Rudy reggelenként minden széthagyott, amit csak lehetett. Valamilyen rejtélyes módon a mosatlan edények sosem jutottak el a mosogatógépig. Csak a mosogató mellé. A szennyes ruhák pedig ízlésesen, össze-vissza dobálva a székeken.

3. Apukának gőze nem volt arról, reggel mit viselnek a gyerekek az iskolában. Minden este ki kellett készíteni a kölkök uniformisát.

4. Megette a gyerekeknek előre elkészített kaját, amit este a saját szabadidőmben megfőztem.

5. A délelőttjeimen sms-ekkel bombázott, hogy vegyek tejet, esetleg jöhetnek-e korábban a bojlerszerelők, stb...

6. Az öt napból kétszer ért haza olyan időben, hogy még látta a gyerekeit lefekvés előtt. Az összes többin pedig 11-éjfél körül esett be.

Na de visszatérve Timmyre: egyik nap elmentünk a Natural History Museumba. Rengeteg műállat van, és dinoszaurusz részleg. Leghátulján, külön szekcióban pedig egy életnagyságú, mozgó, üvöltő T-Rex. Hát... ha én kicsi gyerek lettem volna, biztosan telerakom a gatyát. Emlékszem, volt egy karonülő kisfiú, aki halálra rémült a szörnytől, de az anyja kiröhögte. Sőt, még fotókat is készített az ijedt kisfiúval és a T-Rex-szel a háttérben. Aztán csórikám majd járhat felnőtt korában Csernushoz terápiázni.

Timmy előszeretettel nem fogad szót nekem: átszalad a legforgalmasabb úttesten piros lámpánál, eltűnik a sarkon a rollerrel. Pénteken két percre hagytam őt és a tesóját a konyhában vacsorázni. Szerintetek mire mentem vissza? Timmy felöntötte a cottage pie-t fél liter gyümölcslével. Legszívesebben közöltem volna vele, hogy akkor egye meg. De ehelyett felzavartam a szobájába. Nem nagyon érdekelte...

Olyan is volt már, hogy nem győztem keresni az ötszintes házban. Végső elkeseredésemben benyitottam az egyik vécébe. Timmy a mosdó mellett ült, folyatta a vizet, kiöntötte az egész üveg folyékony szappant, és beletuszkolt fél tekercs klotyópapírt a lefolyóba, habbal keverve. Szerintetek normális???

A legviccesebb az volt, amikor ebédeltek, én evonultam a kétbetűsre, és arra mentem vissza, hogy dugdossák az orrukba a kukoricaszemeket. Majd megeszik...

Mindezektől eltekintve, ha épp olyan pillanata van Timmynek, akkor aranyos és kedves kisfiú. Az elmúlt hét mindenképpen jó volt arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Már szívesen beszélget és játszik velem, és ez három hét után óriási haladás.

Sajnos gyakran bepisil éjszakánként. Az anyja szerint normális. Szerintem meg nem. A múlt héten ez háromszor történt meg. Fiona szerint azért, mert túl sok vizet iszik, amikor éjjel felébred. Rajtam csekkolta, mennyit hagyok ott neki az ágy mellett az üvegben. Megjegyzem, mindig csak 1-2 deci van. Biztos nem azért pisilt be a gyerek, mert hiányzik neki az anyja. És biztos nem azért sír fel éjszaka, hogy "Anyát akarom!". Ennyit az itteni gyereknevelésről.

Egyébként Fiona sokkal jobb anyuka, mint Samantha. Ő minden szabadidejét a gyerekeivel tölti, és ezt szívesen teszi. Sosem emeli fel a hangját, mégis szigorú. Ha előbb végez, és már 5 körül hazaér, egyből átveszi tőlem a stafétabotot.

C) Charlie 6 éves, és tele van önbizalommal. Minden erejével igyekszik elnyomni Timmyt. Amit én nem annyira értékelek, hiszen ezt láttam mindig Chiara és Xanthe esetében is. De ez biztos így van jól, ez a természet rendje. Akkor is rossz nézni.

Világító zöld szemével, kreol bőrével és mogyoróbarna hajával jóképű kis pasi. A lányok majd bomlani fognak utána. Virgonc, tele energiával és életkedvvel. Vele sokat lehet viccelődni, értékeli a humoromat:) A rosszasága ellenére szófogadó, tudja, hogy hol a határ. Vagy inkább csak látja a szigort az arcomon:) Lényeg az, hogy ő nem szeret a sarokban ülni, ezért inkább rám hallgat.

Minden nap más foglalkozásra jár, ezért hétfő kivételével az összes nap 3/4 5-kor szedem fel suliból. Véleményem szerint ez baromság, mert hulla fáradt, a leckéjét mindig lusta megcsinálni. Ha pedig megcsinálja, akkor pontatlanul, mert már nem tud koncentrálni. Az anyja megmagyarázza azzal, hogy ő elmondta Charlie-nak, mivel jár, ha ennyi programja van. Szerintem meg ne egy 6 éves gyerek döntse el, hogyan osztja be az idejét...

A fiúkkal szinte semmi időt nem töltök. Hiszen mindig rohanás van haza a suliból, aztán elkészítem a kajájukat, és már jön is az anyjuk. Ezért is volt jó a múlt hét, máskülönben sokkal később ismertem volna meg, igazából milyenek.

D) Jön De Hemptinne Junior Number 4. Igen, jól olvassátok! Majdnem valagra ültem, amikor január 6-án, a megérkezésükkor közölte Fiona és Rudy a "jóhírt". Egyből kiült arcomra a riadalom. Szerintem már tudták november közepén, amikor az állásajánlatot kaptam, visszaszámvolva a heteket. Arra gondoltam, miért ver engem a sors? Hiszen ugyanígy jártam Boote-éknál is, akik azután jelentették be a költözést, hogy megbeszéltük, maradok náluk. De az Élet semmit nem véletlenül hoz. Én mindig is nehezen alkalmazkodtam a változásokhoz. Márpedig ennél a munkánál nincs két egyforma nap, és mindig mindenre készen kell állni. Majd ezt is megoldjuk valahogy.
Azóta kiderült, hogy "Number 4" - ahogy a szülők is nevezik - kislány, és előreláthatólag június 8-án érkezik.

Egyetlen szívfájdalmam van ezzel a családdal kapcsolatosan: hogy nem éppen tiszták. Fiona ötvenszer rájuk adja ugyanazt a ruhát, és csak minden másnap fürdeti őket. Néha tesztelem, de mindig elvérzik rajta.
Múltkor például fosása volt Lucynek - amit szerintem tőlem kapott el - és sajnos a ruhájára is került. Anyuka már átvette az esti stafétabotot. Láttam, hogy pelenkát cserél, viszi fürdetni. Kíváncsi voltam, ott hagyja-e másnap reggeli a szaros ruhát a kislány szobájában. Hát otthagyta...
Ma reggel is szegényt ugyanabban a kezes-lábasban vettem át, amin tegnap már volt némi kaki. Na, de ne is részletezzük ezt tovább...
Én amikor tudom, suttyomban összegyűjtök minden gyerekruhát, és bevágom a mosógépbe. Máskülönben sosem jutnak el odáig.
Sajnos ezek az együttélés és az alkalmazkodás rejtélyei. El kell fogadnom, hogy ez van. Vagy küzdhetek ellene, és elronthatom a saját hangulatomat. Én ezt a "titkon mosást" találtam ki köztes megoldásként, és ettől jobban érzem magamat.

Azt hiszem, most nem kezdek bele másik témába. Ez így olyan kerek! 11 nap múlva úgyis megyek haza:)