Szerda este, még mielőtt megkezdtem volna első hivatalos munkanapomat, elszántam magam újévi fogadalmaim egyikére. Végül is időm volt rá, akkor meg miért ne kezdjem el máris 2011 ötödik napján?
Az esti, 20.15.-ös órára mentem. Újaknak óriási kedvezményt adnak, kevesebb mint harmadáron vehetsz korlátlan havi bérletet. Én erre fizettem be, mivel az egész bérlet ára kerül annyiba, mintha úgynevezett „drop-in”, azaz beugró jegyet veszek kétszer.
Mire megérkeztem, már tömegnyomor volt. Ez nem zavart, mert a terem óriási. És erre számítottam. Az elmúlt hónapokban Bubi-sétáltatás közben sokszor figyeltem, ahogy nyüstölik magukat az emberek. Az ablaknál a függöny ugyanis általában nincs leeresztve, és a Chiswick Highroadra néz a stúdió.
Kb. 50-en voltunk. Egy szexi tanár bácsi ült az első sor közepén, egy kisebb pódiumon. Félmeztelenül, egy szál sortban. A haja ugyan le volt borotválva, de az ő esetében valahogy cseppet sem érdekelt. Teste kidolgozott volt, és látszott, hogy a sokévi sportolástól izmos. Aztán rájöttem, hogy amikor az iskola weblapján böngésztem az oktatók életrajzait, ő volt a profi exrugby játékos. Ágyéka felett szexi tetkó, mosolygós kék szemek, markáns, férfias vonások, és cuki mosoly.
Adrian bepakolt a második sor közepére. Ennek nem örültem túlzottan. Mellettem egy unszimpatikus fickó volt, és ahogy az alábbi sorokból ki fog derülni, a megérzésem most sem hagyott cserben (de mentségemre szolgáljon, hogy ezúttal nem volt más választásom, mert a terem tele volt – a szerk.).
Ahogy elkezdtük a gyakorlatokat, a pasi baromira elkezdett izzadni. Csatakokban, ahogy a lovak szoktak. Vártam, mikor áll neki nyeríteni. Ettől még az is jobb lett volna… Teltek-múltak a percek, és kíváncsi voltam, mikor önt el minket a méregtelenítés lávája. Egyszerűen undorító volt. Nem akartam elhinni, hogy 50 ember közül kifogom a lehető leggusztustalanabbat! Tipikus…
Az óra kétharmadánál már gyilkoló pillantásokat vetettem rá. Ugyanis elférni sem volt hajlandó, mindig belém taszított egyet. Amikor két kobra állás között pihentünk hason fekve, az ürge beleszörcsögött a matracon lévő izzadtságtócsájába. Hát nekem ott végképp betelt a pohár!!! Olyan mérges lettem, hogy ha abból a tekintetből nem értett, akkor semmiből!
Hogy lehet valaki ennyire visszataszító? Tipikus lúzer, aki azt hiszi, hogy milyen fasza gyerek. Közben pedig ő volt az egyetlen, akire folyamatosan rászólt a tanár, hogy ne erőltesse már túl magát, és szarul csinálja a gyakorlatokat.
A mellkasa, hasa, háta és karja felső része leborotválva, a többi nem. Csodás látványt nyújtott! Nem azt mondom, hogy rólam és másokról nem folyott a víz, de róla valahogy kedvenc exkollégám, Petr Fiala jutott eszembe. Őt most nem mutatom be részletesen, mert hosszú. De ha csak azt említem, hogy ő zabált fokhagymát állandóan, akkor biztosan fogjátok tudni, mert majdnem mindenkinek meséltem.
Természetesen ő is mellettem ült az irodában, jó egy évig. Szóval Petrrel is volt, hogy együtt izzadtunk. Na, ne értsétek félre!:) Egyszer a Béres Alexandra Fitness szaunájában. Sose felejtem el: kötött sapkával a fején ücsörgött, és amikor megkérdeztem, mi ez a marhaság, közölte, hogy ezt így kell csinálni, mert ő olvasta valahol. Ezzel védte az agyát a túlmelegedéstől. No comment…
Másik eset pedig minden idők legjobb Fabric Care-es kirándulásán volt Szlovákiában, amit még Marcelkával szerveztem. Ott is volt szauna. Petr berúgott, és leöntötte a lávaköveket sörrel. Király szag lett, gondolhatjátok…
Szóval a bikram jóga órán 26 gyakorlatsort csinálunk végig. Mindent kétszer ismétlünk. Egy alkalom 90 perc. Van, aki közben-utána rosszul lesz, esetleg szédülés, hányinger. Ez normális. Kimenni nem ajánlatos. Hacsak nem vagy tényleg baromira rosszul. Szerencsére én egyiket sem tapasztaltam.
De bevallom, a ma reggeli, második alkalmamnál majdnem kimentem. Forróbb részére kerültem a teremnek, mint múltkor, és azt hittem, szétdurran az agyam. Amikor már azon voltam, kimenekülök, és megmosom hideg vízzel az arcom – ami csak rontott volna a helyzeten – akkor jöttek a fekvőgyakorlatok.
A bőröm viszont utána sokkal szebb. Már értem, hogy Jana, a cseh barátnőm miért szerelmes annyira ebbe a sportba, és miért unszolt annyiszor, hogy menjek el vele. Mindig csodálkoztam, milyen szép sima, feszes arcbőre van, pedig pár évvel idősebb tőlem. Hátha engem is megfiatalít:)
De Hemptinne-ékről legközelebb, és még mindig lógok a karácsonyi rovattal. Ah, sosem hozom be a lemaradásomat!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése