Valami véget ér... valami vár...

Drága Olvasóim!

Köszönöm a kitartó biztatást. Karácsonyi ajándékként azt kapjátok tőlem, hogy két hónap után ismét újraélesztem a blogomat. Nagyon sokminden történt velem, de többségetek tudja, hiszen folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Azért összegzem:

1. Január 6-tól van állásom. Gazdag nő leszek. És legfőképp mázlistának tartom magam! Hosszas, kiborító, kétségbeejtő, kimerítő gumtree keresgélés után rátaláltam álmaim második családjára (hiszen az első hely mindig is Boote-éké marad).

Maradok Chiswickben, ami egy csodálatos, barátságos, zöldövezeti kerülete Londonnak. Nagyon kevés ilyen van, megjegyezném. Én imádom Londont, de a legtöbb districtben nem szívesen tenném ki sötétben a lábamat. Tehát az új családom is itt lakik.
Hétfőn Richarddal átvittük az óriás bőröndömet. Pár utcával arrébb, a Chiswick Park Station metrómegálló mögé.

Három monkeym lesz, csakúgy, mint eddig: Charlie 6, Timmy 4.5, Lucy 1.5 éves. Sosem felejtem el, amikor először ott jártam, és Charlie szégyellősen bejött a nappaliba a kis mesekönyvével, majd megkért, hogy nem-e olvasnék neki belőle. Szerelmünk itt kezdődött. Utána visszahallottam Fionától, az anyukától, hogy Charlie folyton mondogatta, neki Chiara nannyje kell. (Chiarával régen együtt jártak óvodába, azért emlékszik rá. Az anyukája pedig említette neki, hogy a Boote családnak dolgozom jelenleg.) Hát nem édes?:)
Timmy már más tészta. Itt is a középső gyerek az, aki egy hétördög. Huncut tekintete van. Amikor hétfőn ávittük a holmimat, kockás pizsijében várt, ami ki volt fordítva, és az eleje volt hátul. De nem engedte normálisan magára adni, mert az úgy jó:) Közben pedig az anyja haját huzigálta. Elképzeltem, hogy az én copfom is erre a sorsra jut:S
Lucy édes, nagy, barna, őzikeszemű kislány. Vele töltöm majd időm nagyrészét, mivel a fiúk egész nap iskolában lesznek.

Munkaköröm annyiban változik, hogy ez sole-charge nanny munka, majdnem kétszer annyi fizuért. Tehát önálló felügyelet, a szülők teljes időben dolgoznak, nem lesz otthon senki. Ami szerintem jó, mert a gyerekek hajlamosak szórakozni, ha anyu vagy apu jelen van.

Fiona kedves, visszafogott nő. Sales managerként dolgozik egy multinál. Látszik rajta, hogy ha kell, határozott, keménykezű. De biztos vagyok benne, hogy jól kijövünk majd, csak nehezen nyílik meg.

Rudy saját céget alapított, kínai székhellyel. Minden hónapban egy hetet ott tölt. Szarkasztikus humorral rendelkezik, csakúgy, mint Richard. Amit én csípek! Nekem muszáj viccelődni, másképp nem unalmas az élet:)
Rudy egyébként azzal "lopta be magát a szívembe", hogy a második látogatásomkor beszólt a párducmintás gumicsizmimre (igen, Orsika!!!). Közölte, hogy tetszik neki a csizmám, de találni kéne hozzá egy outfitet (tehát normális öltözéket), ami passzol. Fiona kellemetlenül feszengett - én röhögtem - majd a védelmemre kelt, hogy megy a Zara kabátomhoz, amit kemény 80 fontért akasztottam le szezon elején. Még jó, az is barna!:)

Tehát januártól olvashatjátok a De Hemptinne belga család vicces történeteit. Örültök? Én igen, hogy újra elkezdtem írni Nektek!

2. November közepén bepasiztam. Ildike, az edzőlány barátnőm szülinapi partiján találkoztunk először. De ott még nem beszélgettünk, mert zaj volt, ő pedig nem akart odajönni. Állítólag én még hátat is fordítottam neki, amikor hozzánk ült:)
Neve Péter, öt éve él Londonban. Debreceni fiú, 30 éves, felszolgálóként dolgozik egy olasz étterem láncolatnál.

Peti igazából nem a külseje miatt tetszett meg. Életvidám, vicces fiúnak tartottam, és mindezek mellett kedvesnek, figyelmesnek. Sajnálatos módon hat randi után, négy nappal ezelőtt kifújt a dolog. Részéről. Valamiért rájött, hogy nem akar tőlem semmit.

Tudom, hogy hálát kell adnom az égieknek, hogy ilyen jól kezelnek. És hogy őszinte volt, nem pocsékolta az időmet, nem használt ki. Mindezektől függetlenül rosszul esett, és újabb kudarcként éltem meg. Hiszen minden helyzet kialakulásához két ember kell. És merengek rajta, én mit tettem hozzá.

DE!!! Mindchanging experience is volt egyben számomra. Valami eltörött bennem azon a vasárnap estén - miután végignéztük Fábry középkategóriás előadását a Dumaszínház keretében, sokkal többre számítottam, Sanyi!!! - és segített tisztán látni.
Két napja tök lelkes vagyok, tele tervekkel az újévre. Legelőször is azonban hazamegyek, hogy végre két hónap után lássam a családomat, a barátaimat. És megfogadtam, hogy kívül-belül új nő leszek!!!

Ez az utolsó esténk a Grove House-ban. Két napja szexis költöztető fiúk serege lepte el a házat, és pikk-pakk eltüntettek mindent. Most itt ülök a szobámban, és már csak az ágyam van, meg a két sporttáska. Bébiszittelek, Samantha és Richard valami lovas showműsoron vannak, amire már hónapokkal ezelőtt megvették a jegyet.

A változatosság kedvéért megint beteg vagyok, valószínűleg arcüreg-gyulladással. Október óta nem gyógyultam meg rendesen. Iszonyatos mennyiségű zsebkendőt fogyasztok, de a legrosszabb, amikor totál dugulás van órákon keresztül. Ma is nagyon fájt a fejem:(

Xanthe és Chiara türelmesen vártak, amíg befejeztem a dolgokat a konyhában. Majd megfürdettem őket, és láttam rajtuk, hogy kicsit el vannak szontyolódva. Hiába, mindannyiunkat megviseli a költözés. Tudjuk, hogy valaminek vége. Annyi közös emlék köt minket ehhez a házhoz! Most pedig üresen kong, és csak a kopasz fehér falakat látjuk.
Bubinak különösen rosszul esett a dolog, mert nem érti, mi történik. Óriási kék szemeivel kétségbeesetten nézte végig az ágyából, ahogy a fiúk eltüntetik a dolgait.

Ma estére már nem volt mesekönyvünk. Minden el lett pakolva. De korszakalkotó ötletem támadt! A lányokkal körbeültünk, és mondtam, hogy ma magunknak mesélünk. Találjunk ki mi egy történetet, mindenki hozzáad pár mondatot. Láttam, ahogy felcsillan a szemük, és fantáziájuk élénk működésbe kezdett. Elképesztő dolgokat raktak össze! Persze az első történet megint fingós volt, de ezt senkinek nem kell tudni:) Aztán meggyőztem őket, hogy hozzunk össze egy igazi szép mesét is.
Majd Chiara énekelni szeretett volna, és Xantheval előadtak két gyereknótát. Én pedig majdnem sírva fakadtam. Akkor esett le, hogy ez itt az utolsó esténk, és holnaptól minden más lesz. Valaminek vége, és egy új fejezet kezdődik. És hogy mennyire fognak hiányozni.

Holnap Richard anyjával és a három gyerekkel reggel elindulunk Devizes falvacskába, Wiltshire vidékére. Egy hétig cowgirl leszek, majd 23-án bevonatozok Londonba, és remélhetőleg este már felszállok a Heathrown a British Airways járatára.

Izgatottan várom, hogy lássam az új házat. Képről nagyon szép volt! Örülök neki, hogy ennyi közös élményünk van a családdal! Velem mentek először nyaralni, velem költözködnek, és én leszek ott velük az új házban töltött első héten, a káosz közepén, karácsony előtt.

Szeretném megköszönni az Anyukámnak, a Tesómnak, Macinak, hogy az elmúlt napokban akkora segítséget nyújtottatok lelkileg. Tudjátok, miért...

Viki, Erika, István, Szilvike, Orsika+Cukifej, Zűrös Művésznő+Viki, Törpilla+Beni, Zsüli, és az én drága Keresztfiaim, már nagyon várom, hogy lássalak Benneteket is!

By the way Kati, Szilvi, Törpilla - még mindig nem egyeztettünk pontosan, mikor találkozzunk!!!

Nem tudom, legközelebb mikor tudok írni Nektek, de utólag mindenképp feltöltöm a blogra. Wiltshire-ben nem lesz netem, de majd jegyzetelek. Ki tudja, hány nap, amíg bevezetik. Lehet, hogy addigra már ott sem leszek.

Tehát ha addig már nem beszélnénk: MINDENKINEK BOLDOG KARÁCSONYT AZ ÚJ BEJEGYZÉSEMMEL!!!:)