Ezen a napos vasárnap délutánon ezt a kérdést boncolgassuk, Drágáim!
Tegnap a fitness öltözőjében a szokásos férfigyűlölő, besavanyodott feleségek, barátnők, szingli csajok puffogásának voltam fültanúja. Tudjátok, én ettől behányok - sugárban. Gyűlölöm, ha általánosítanak, legyen szó nőkről vagy férfiakról. A nagy önsajnálatban hajlamosak ugyanis vagyunk elfelejteni, hogy egy kapcsolat tönkremenéséhez két ember kell, és nem merengünk el rajta, mi mivel segítettünk hozzá. Nem akarok senki mentségére szólni, hiszen én alapítottam a lúzerkupát. De ez csak néhány hímnemű egyed, akik rontják a sokévi átlagot.
Én mindezek ellenére szeretem a férfiakat. Hogy miért, amikor annyiszor csalódtam, és annyi balekkal hozott össze az élet? Mert jó az illatuk, a csókjuk íze, aranyosak ahogy szerencsétlenkednek az első randin, szexisek ahogy a dumájukkal le akarnak venni a lábamról, jó hozzájuk simulni, nevetni a vicceiken, stb-stb...
A fekete csokimikulást leépítettem, ahogy többen értesülhettetek róla. Nevetségesnek tartom, ha egy férfi hisztizik. Ez a mi reszortunk, hagyják meg nekünk!:) Mégis áldtam az eget, hogy ez a pasi nálam kötött ki. Csak ültem a szobámban, és azon filóztam, mi a frászt keres ez itt? Majd örömömben rám jött a nevetőgörcs:) Csupa izom, fehér feszülős trikó és boxernaci, olyan kerek fenék, mint egy félbevágott labda. És ez a pasi nekem táncolt! A továbbiakról 1on1 -ok formájában számolok be, ide nem írom le:)))
Ezekre a pillanatokra kell emlékezni, a rosszra higgyétek el, nem érdemes:)
Asszem, lassan megírhatom a Szex és Budapest című sorozatot. Szerintetek?
Várom hozzászólásaitokat a témában: ti miért szeretitek a férifakat? Természetesen ismét lehet a "Névtelen" címkét használni a bejegyzésekhez.
Csók, jó pihit a hétvége megmaradt részére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése